Hirdetés

Most akkor mi van?

civishir.hu

2009.09.29. 07:59

Most akkor mi van?

Negyedszerre aztán, amikor az ordas tényleg előrontott a rengetegből, a kiskanász már hiába kiabált a pásztoroknak, azok megint ugratásra vették a dolgot...

Hirdetés

Most akkor mi baja is volt Bujtor Istvánnak, és melyik hír volt igaz azok közük, amit az aktuális állapotáról kiadtak? Most akkor van ez az influenza vagy, tegyük fel, oltóanyaggyártók szeretnének nagy üzletet csinálni? Most akkor valóban telibe találta az eltévedt rugó Felipe Massa szemét vagy „csak” a nyilván pozdorjává tört sisak szilánkjai okozták a sérülését? Most akkor vett ki Liptai Claudia a róla készült, példányszámemelő megjelenítésre szánt képek közül vagy ez is csak azért volt, hogy címlapon tartsák, mint nemrég válási hercehurcájával? Szóval, akkor mi van előbb felpörgött világunkban: a tyúk vagy tojás? Az, ami megtörténik vagy az információ, ami belőle vagy róla készül? Kisebb-nagyobb túlzásokkal. 

De nincs is ebben semmi hiba, hiszen már megszoktuk, hogy a kapitalizmus, különösen a mi kis kapitalizmusunk már csak ilyen játékszabályokkal működik. Mármint hogy inkább a szenzációk moderálják a valóságot, mit a való világ a híreket. Mert ha nincs, akkor majd csinálunk. Elvégre az üzlet az üzlet, és ez a sor folytatható a végtelenségig. Egyelőre legalábbis. A baj inkább a réges-régi kiskanász, farkas és a pásztorok példamesében rejlik, amikor ugyebár a kiskanász azzal ugratta a pásztorokat, hogy jön a farkas, holott annak esze ágában sem volt jönni. Így ment ez egyszer, kétszer, háromszor és a pásztorok mindig a kiskanász segítségére siettek, aki jót nevetett rajtuk. Negyedszerre aztán, amikor az ordas tényleg előrontott a rengetegből, a kiskanász már hiába kiabált a pásztoroknak, azok megint ugratásra vették a dolgot, legyintettek és nem siettek a segítségére. Hogy mi történt azután, azt már csak 12 éven felüliek olvashatnák, szülői felügyelet mellett. 

Na már most: ehhez hasonlóan reagálhat egy idő után a közvélemény is a feltupírozott címlaphírekre is. Hogy valójában ügyet sem vet rájuk. Mert ha csak az influenza esetet vesszük, akkor nem árt emlékeznünk rá, hogy a régi, átkos rendszerben, már rendelőkben szipogott, köhögött és tüsszentett a fél ország, de a hivatalos híradásokban még mindig cáfolták a járványt. (Mellesleg abban a korban, a nagy Szovjetunióban sem repülőszerencsétlenség, sem vonatbaleset nem történt egy sem, nagyobb természeti katasztrófáról nem is beszélve) Ezzel szemben most fordult a kocka! Nem tudom, hány új influenzást láttak egyáltalán gyógyító intézményeinkben és a beteg hogy néz ki, de a járvány hírét halljuk hónapok óta és hamarosan kamionok fognak száguldozni az oltóanyaggal, mi pedig majd zarándokolunk beadatni magunknak a szert. És ez csak egy dolog, naponta ezzel szemben megszámlálhatatlan mennyiségben áradnak a hírek, szinte maguk alá temetve bennünket, olyan mennyiségben, amit már képtelenség feldolgozni. Mintha ama kiskanászhoz hasonlóan, hülyére vennének bennünket. Mi meg hagyjuk. Sőt. Bizonyos fokig, a magunk módján még élvezzük is! Hogy megettük, amit meg akartak etetni velünk. 

Réti János 
reti.janos@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés