Hirdetés

Médiatörvény+háború a szabadságjogokért=média@.hu

Civishir

2011.02.05. 12:27

Médiatörvény+háború a szabadságjogokért=média@.hu
Gorcsev nem fogja elfújni…

Debrecen – A viccet félretéve érzek itten egy kis túllihegést, amikor mindenki diktatúrát és cenzúrát emleget, miközben bármit fel lehet tenni, kommentelni bárhova, mindenki azt mond és ír, amit akar, legfeljebb majd bocsánatot kér.

Hirdetés

Hirdetés

Két dolgot leszögezhetünk: Magyarországon vannak a különféle médiumok, és azt mondhatnak, írhatnak, mutogathatnak, amit akarnak, különösebb (anyagi) felelősség nélkül. Mert hát azért ne felejtsük el, hogy a legnagyobb eddig megítélt „sajtóperben” a kiszabott kártérítés mértéke nem érte el az ötmillió magyar forintot, és ugye ha a bíróság azt mondja többedfokon is, hogy hazudtál fiam, vagy minimum nem az igazságot írtad le, akkor az minősítheti a leírt, mondott tartalom koherenciáját a valósággal. Így én is mernék és merek írdogálni. Felelősség nélkül.

Egyes, de amúgy sok demokráciákban ez nem fordulhat elő. Mert az elkövető médiumot nem akkora kártérítés fenyegeti, amit amúgy az érdekes hazugság hírértéke visszahoz példányszámban, hallgatottságban, nézettségben vagy kattintásban, hanem akkora, hogy az tönkretesz egy kicsinek semmiképen sem mondható céget is. Ez már azért felelősség. A hírközlésben is… És akkor még nem beszéltünk a baromságról, az idiotizmusról, a bunkóságról, az egyszerűségről és a pornóról, ami az arcunkba esik nap mint nap. Ráadásul ennek nem csak én vagyok – az öregfiú – a „vevője”, hanem akaratlanul a fiatalabb korosztály is, nevezzük őket gyerekeknek, vagy éppen a gyerekeimnek. Meg is fogadtam magamban, hogy a végrendeletemben az összes „felnőttoldal” jelszavamat rájuk fogom hagyni. De könyörgöm, csak akkor! A viccet félretéve érzek itten egy kis túllihegést, amikor mindenki diktatúrát és cenzúrát emleget, miközben bármit fel lehet tenni, kommentelni bárhova, mindenki azt mond és ír amit akar, legfeljebb majd bocsántot kér, és ha tényleg sikerül elkapni a törvényes és jogi úton, akkor fizethet is némi aprópénzt, de semmiképpen sem annyit, hogy az úgy tönkrevágja, hogy holnap már ne ugyanazon munkamódszerek alapján kezdje az értelmes és értéket teremtő munkanapját. Itten jut eszembe a francia gróf és liberális gondolkodó aranyköpése: „Mit érek a szabadsággal, ha minden ember szabad?” – írta de La Motte gróf 1834. november 22-én. Hát gondolom, elmegyünk tüntetni és gyertyát gyújtani a szabadságért…

S szomorúan jut eszembe egy helyi érdekű közlemény is: az elmúlt hétvégén volt egy területi gyermek korcsolyaverseny Debrecenben. Mit tesz Isten, városunk polgálmesterének a lánya is versenyzett, és nyert. Itten ezután bonyolult algebrai műveletek következnek a korosztályos résztvevők számával és hányadosával, érintve a kvantitatív és kvalitatív megismerés mérőmódszeranát is, hogy most szép volt, vagy nem, és akkor ki kapott ezredszázalékkal több pontot és ki keveset. Jó sok blog, hatványozott komment, plusz az országos hírportálok beemelték a hírt a napi hírfolyamba, a még több kattintásért. Szégyenteljes, szégyellem magamat. Emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, akkor egy versenynél jóval kisebb dolog miatt is napokig izgulni tudtam. Bármilyen sportban viszont az országos szintű eredmény, biztos hogy többéves napi munkát, küszködést és örömet feltételez. És ez csak egy aspektusa a fizikai és pszichikai nehézségeknek, amivel minden (gyermek)sportolónak meg kell küzdenie. Ettől még minden verseny előtt izgalom, megfelelés a szülőknek, a rokonoknak, a barátoknak, ismerősöknek és a közönségnek.

Ezen túl rárakni egy amúgy vélhetően tehetséges gyermekre azt a terhet és sok mocskot, amit a sportba fektetett munkájától függetlenül az édesapja társadalmi-politikai szerepéért kap, az előbb-utóbb megöli a gyermek szórakozását a sportban, és legrosszabb esetben a lelkét is. (Remélem az összes többi írással együtt ezt sem olvassa majd szegény…) Pedig a sport nem csak nevel, acélozza az izmokat és a személyiséget, hanem legfőképpen szórakoztatnia is kell azt, aki műveli. Ez ilyen nyomás alatt biztos elfojtódhat. Ez is felelősség, és több, mint ami anyagi kártérítésekben kifejezhető.

A fenti kitérőben említett történet nagyjából egyidejű a debreceni gyertyagyújtás a sajtószabadságért gyülekezéssel. Kedves liberális barátaim! Én is az volnék – egy Gorcsev nem is lehet más – csak nem a szó mai magyarországi értelmében. Kérlek benneteket, gyújtsatok még sok gyertyát: az emberi méltóságért, a mások tiszteletéért – nem csak a kisebbséget, hanem a többséget is érték tisztelni – a gyerekek féltéséért és a sajtó szabadságáért, nem csak a sokszor buta, hazug, érdekelvű és mocskos szájú szabadosságáért.

Én nem fogom elfújni…

Gorcsev Iván (helyettesít: Titkárom, a Vanek Úr)

További bejegyzésekért kattintson Gorcsev blogjára!
 

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.