Maradhat-e a kezdőben Varga József?

Kavarog a nép a Puskás-stadion mellett, öten állnak egy autó mögött, és hatalmas Püspökladány feliratú magyar zászlót kifeszítve boldogan énekelnek. Az ember nem állja meg, hogy oda ne kiáltsa: „Hajrá Hajdú-Bihar!” A mindennapjait Pesten megharcoló debreceninek persze a BL-meccsek több tízezres áradata az igazi, amikor a hajdúsági kiejtés a stadion környékén otthonná varázsolja ezt a mosolyhiányban szenvedő fővárost - de azért ez sem rossz.

Aztán az ember nem tudja megállni benn a kanyarban sem, és beleüvölti a meccs első perceinek rohanásába: „Gyerünk Józsika, csináld, csináld, jó lesz!!!” A debreceni társaság innentől kezdve egyforma gyakorisággal biztatja az éppen előtte harcoló Varga Józsefet és a csapatot, de nem akad fenn ezen senki, lényeg, hogy valahogy le kel gyepálni ezeket a rettenetes toronydarukat.

És a mi Józsink aprítja, ritkítja is rendesen a svéd támadásokat, elemi erővel küzd az életében másodszor rábízott jobbhátvéd poszton. Kell is a játéka, mert a bal szélről beinduló Wilhelmsson a legaktívabb az ellenfélnél, az elejétől kezdve ide sűrűsödik a meccs. Időnként az Egri Csillagokat idéző ostromállapot kerekedik, de a kapu elé csak ritkán tudnak bejutni. Józsi ha kell, megelőz, ha kell becsúszik, ha lehet, előrefele építkezik, amikor pedig a levegőben úszva, ollózó mozdulattal tart bent egy labdát, azt már az egész stadion moraja köszönti.

Hogy ő korábban - a nyár végi Izland elleni meccset leszámítva - soha nem száguldozott jobbhátvédként, azt valószínűleg nehezen hinné el a pályán rohangáló 11, és a lelátón kornyadozó négyezer svéd. De a magyarok közül is aligha törődik ezzel valaki, ez a válogatott mostanában nem egy-egy emberről szól, hanem arról az egy-egy centiről, amivel rendre mindenki hajlandó megnyúlni a másik kisegítése érdekében, ha kell a megfulladás árán is. Figyelnek egymásra. A meccs minden pillanatában. El is jön a megérdemelt hangrobbanás a félidő végén, Rudolf-Szabics parádéval vezetünk!

Varga József egyszer azt nyilatkozta, hogy a meccsek előtt le szokta vetíteni magában a döntő mozzanatokat és a jó megoldásokat, a gólt hozó lövést például többször is lejátssza. Most alighanem azt szuggerálta magába, hogy az utolsó percig a legnagyobb fordulatszámon fog pörögni. A csapatot ugyanis erősen megfogja a svéd egyenlítés, a lelátó is elfárad, a toronydaruk jönnek egyre vészesebben, de mi Józsink ettől csak még nagyobb sebességre kapcsol, szinte egyedül tartja a lelket a csapatban ebben az időszakban. A megoldásait látva lassan a mi hangunk is visszatér, aztán amikor megiramodik, és kis híján gólpasszt ad Stiebernek, a csapatba is visszatér az erő, és újabb huszáros rohamokat indít.

A legeslegutolsó roham végén aztán Priskin zseniális ütemben lő át három svédet, Rudolf kegyetlenül beveri az előtte felpattanó labdát, húszezer ember perceken át folyamatosan ugrálva üvölt összefüggéstelenül, balatonfelvidéki barátom pedig lassan elkezdi bepötyögni lényegre törő sms-ét: „Levertük ezeket a havasi gyopárokat”. Varga Józsefet nem csupán debreceni szemmel könyvelik el a meccs egyik hőseként, de ő kritikusan megjegyzi, többször is mögé tudtak kerülni a svédek, ezért nem elégedett magával.

Egervári Sándor viszont elégedett volt, mert négy nap múlva zsinórban harmadjára is csatasorba állította a jobbhátvéd posztján, ő pedig ugyanúgy végigzakatolta a meccset rengeteg labdaszerzéssel és szereléssel lendítve csapatán. Emberi számítások szerint a moldáviai meccs vége felé már ő is a fülén vette a levegőt, mégis ekkor mutatta meg, hogy kezd beleszokni a szerepkörbe, és véghez vitt néhány klasszikus elfutást a jobb szélen, majd az egyik végén pazar gólpasszt adott, ezzel el is dőlt a meccs!

Annál jobban nem lehetett volna élni a sérülések miatt kínálkozó lehetőséggel, mint ahogy azt Varga József tette az Izland, Svédország és Moldova elleni győztes meccseken. Nagy kérdés, hogy a szövetségi kapitány kit állít a kezdőbe az eddig elsőszámú jobbhátvédként kezelt Lázár Pál felépülése után. Varga József eredeti posztján, a középpályán szűrő Elek-Pintér páros többször is remekül vizsgázott, nem érdemes megbontani. Az viszont reményeink szerint nem csak Debrecenből látszott egyértelműnek, hogy Varga játéka rengeteget jelentett a válogatottnak a sorsdöntő időszakokban, jelenlétével nőtt a csapat ereje. A focivilágban nem igazán van rá példa, hogy valaki huzamosabb ideig eltérő poszton játszik a klubjában és a válogatottban, de ezt a három meccset látva lehetnek kivételek. Ismerve Varga József mentalitását, ő biztos bevállalná…

HeGergAnd