Az elszabotált cenzus

Papírforma szerint pénteken megkezdődik a 2011-es népszámlálás. A cenzus miatti füstölgés már jóval előbb megkezdődött. A hazai sajtó és a blogszféra egyik fele folyamatos felháborodásban leledz az intimszféra brutális megsértése miatt, a másik fele pedig igyekszik megmagyarázni, miért is van erre szükség. Tényleg: miért is? És legfőképpen miért baj mindez?

Már megint népszámlálás! És már megint „ezek” rendezik! Nekik biztos ez valami mániájuk, kényszeresen gyűjtik az adatokat a békés polgárokról… Persze, legutóbb, 2001-ben is a Fidesz-kormány rendelte el, és a fideszes KSH rendezte meg a cenzust… Ilyen és ehhez hasonló hangoktól hangos most kies hazánk, a népszámlálás feletti puffogást visszhangozza a Tihanyi apátság fala, az olvasószerkesztőknek pedig már zsibbad a szeme a sok felháborodott publicisztikától. Ez is egy ilyen publicisztika. Fel vagyok háborodva ugyanis. Nézzük a tényeket!

A Központi Statisztikai hivatal – Európa egyik legpatinásabb ilyen intézménye –, ha teheti, tízévenként népszámlálást rendez. Volt, hogy nem rendezett, mert nem volt rá pénz paripa vagy posztó, vagy épp’ puskák ropogtak a Keleti Károly utcában. De ha tudta, megrendezte. Az pedig csak a véletlen és a parlamenti forgószínpad perverzitásának eredménye, hogy a rendszerváltás óta mindig konzervatív kormányok regnáltak, amikor cenzus volt Magyarországon. Nincsen tehát semmiféle összeesküvés itten.
Sérül az intimszféra? Igen, sérül. A világon minden népösszeírás során ez a helyzet: az emberek kénytelenek a legszemélyesebb adataikat közölni a hivatal megbízottaival, hiszen csak így rajzolható hiteles kép az ország népéről. Cseszegetnek minket az ingatlantulajdonunk miatt? Igen, cseszegetnek. Minden népszámlálásnak van egy kiemelt célja, ezúttal a magyarországi lakásállomány felmérése áll a középpontban. Nyilatkozzunk a vallásunkról és az etnikai identitásunkról? Igen, a számlálóbiztosok erre is kíváncsiak. Méghozzá azért mert csak így rajzolható hiteles kép Magyarország népéről – ld. mint fent.

Baj ez? Nem baj. Illetve, nem ez a baj.

Az a baj, hogy mindez nálunk, mai magyar honpolgároknál úgy veri ki a biztosítékot, mint nagyanyám Rakéta porszívója. Az a baj, hogy az elmúlt, valamivel több, mint két évtized alatt sikerült oly mértékben széjjelrombolni az embereknek az államba, az állami intézményekbe vetett bizalmát, ami, túlzás nélkül a legsötétebb kommunista diktatúra éveire volt jellemző. Amikor egyébként tiszteletre méltó értelmiségiek nagy nyilvánosság előtt jelentik ki, hogy hazudni fognak az összeírólapon, mert nem hajlandók kiadni a hatalomnak a legféltettebb intim adataikat, akkor itt nagyon nagy a baj. Érdemes megnézni – ide kattintva – a legutóbbi amerikai népszámlálásról készített térképet. Ha ránagyítunk a csúszkával a jobb felső sarokban, akkor lényegében háztömbökig leszűkítve megnézhetjük, hogy egy-egy szűkterületen milyen a lakosság etnikai összetétele. Megkérdeztem: ilyet a KSH is tud majd készíteni, persze az adatvédelmi jogszabályok figyelembevételével. Hogy mennyire lesz reális a kép, az viszont már másik kérdés. Nálunk ugyanis jelentős jedi kisebbség lesz, és nem szabad megfeledkezni a számottevő piréz népességről sem. Nálunk a cigányok nem merik cigánynak nevezni magukat, felhívásra van szükség, hogy a zsidók vállalják zsidó mivoltukat, a katolikusok pedig vallják meg a vallásukat… És nagyon sokan nem fogják.

Az, hogy a lakásokról, tulajdonunkról, betegségeinkről mi mindent fogunk süketelni, itt csak részletkérdés. Beteg országban élünk, ez a baj, és nem a KSH kérdőíve.

Horváth Árpád