Hirdetés

Hirdetés

Hogyan kerüljük el a kipusztulásunkat?

civishir.hu

2012.05.15. 09:35

Hogyan kerüljük el a kipusztulásunkat?

Debrecen – Baby don’t cry! – énekli az INXS. Baby boom! – csap az asztalra Matolcsy. Úgy legyen, magyarok! De adófizetők helyett inkább emberek szülessenek.

Hirdetés

Hirdetés

Valahogy pártok nélkül, GDP-adatok nélkül, törökkel, némettel, orosszal a nyakunkon jobban ment ez nekünk. Szívesebben születtünk. Árpáddal nagyjából 200 ezren sikerült megérkezni, hogy aztán Mátyás idejére 4 milliós, 80 százalékban magyarok lakta európai nagyhatalommá váljunk politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Azóta csapás csapást követ, de a lendület sokáig megmaradt. Olyan vérzivatarokat és rablásokat élünk 500 éve, hogy papírforma szerint rég az indiánok sorsára kellett volna jutnunk, mégis mindig volt elég magyar, aki gyereket vállalt a Kárpát-medencében.

Most viszont nagy gáz lehet, Matolcsy valami jól kitalált baby boomot emleget. Ilyen gyönyörű, közérthető, ősmagyar szavakkal a nagyjaink akkor jönnek elő, amikor pánik van a háttérben. Alighanem az, hogy húsz év múlva nem lesz, aki összetartsa a rendszert, kipusztulnak a fejőstehenek.

Ha már így bepánikoltak, a kriksz-kraksz gazdasági tervek helyett egyszerűen csak abba kellene belegondolniuk, hogy korábban mi működött, ami most nem. A maihoz hasonlóan ezer irányból sanyargatott magyarokat évszázadokon át mi motiválta abban, hogy ne pusztuljanak ki? Mert ők is sokszor a kéménylyuktól kezdve a szempillantásig mindenért adóztak, többnyire őket is csak fejősteheneknek nézték. Az aktuális megszállók ezt rendre meg is fejelték, a háborúkról nem is beszélve. De ebben az elgondolkodásban most az egyszer nekünk is be kellene segítenünk nagyjainknak. Panelharcos, tanyagazda és téglalakó, lázadó és szelíd, csúnya és kövér, kicsi és okos, spiri és emós, mindenki lépjen ki egy kicsit a szerepéből, és gondoljon bele néhány sajátos dologba, ami csak ránk jellemző.

Például abba, hogy a homályba vesző legősibb hagyatékunk szerint a régiségben sólyom röptetésével ünnepeltük a fény kiszabadulását és az újra növekedő nappalokat december 21-én. Vagy abba, hogy a mi székelyeink legfontosabb győzelmük előtt, amivel megvédték vallásukat, a csíksomlyói hegyen Szűz Máriához fohászkodtak, és hogy ennek nyomán lassan ötszáz éve több százezer magyar ünnepel együtt ugyanazon a hegyen minden Pünkösdkor. Vagy éppen abba, hogy a habsburg önkényuralom idején teljes falvak fogtak össze, és tagadták meg az adófizetést, és szép lassan alá is ásták az őket sanyargató Bach-rendszert.

A világbékét elhozó kóla-csipsz-térerő szentháromság korában ezek a dolgok hobbinak tűnnek, pedig pontosan ezek mutatták meg, hogy kik vagyunk, milyen a gondolkodásunk, mik a forrásaink, mi a kultúránk. És ennek köszönhetően volt öntudat, volt hova hátrálni, volt miből meríteni. Volt miből vállalkozni, vállalni. Ha kell, gyereket, ha kell, háborút, ha az kell, kőkemény munkát, de soha fel nem adva.

E sorok végén még mindig lehet mondani, hogy a legfőbb akadály a pénzhiány a gyerekvállalásnál, Matolcsyék se beszélnek másról, és van is benne igazság. De valahol kilóg a lóláb, mert mára az összes nyugati típusú társadalom ebben a cipőben jár, pénzesebb országok és a nem pénzesek egyaránt.

A mai legnépesebb, ereje teljében levő korcsoport, a 74-75-ös korosztály valóban akkor született, amikor az egyforintos villamosjegyért strandbelépő és sör is járt, de például azt, hogy 1920 és 1938 között 7,2 millióról 9,3 millióra nőtt a népesség, nehéz lenne anyagi okokkal magyarázni.

Ha már baby boom készül, ezekről a furcsaságokról kellene egy picit vallatni a szociológusokat, történészeket, netán pszichológusokat és pedagógusokat. A helyzet valóban vészhelyzet, de közel sem csupán gazdasági kérdés, a fejőstehenek ugyanis mégis emberek. A lehetséges kulcsterületek: oktatás, kultúra, sport és öntudat.

HeGergAnd

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.