Hirdetés

Hogy kerül többszázezer magyar egy hegyoldalba?

2012.05.22. 08:19

Hogy kerül többszázezer magyar egy hegyoldalba?

Debrecenben is megtelnek a buszok, pedig nem a Loki készül európai harcra. Hegedűs Gergely jegyzete.

Hirdetés

Hirdetés

Péntektől megint megindul az áradat. A templomokba átlagosan hatan járnak, Istenről még beszélni is ciki. Akkor mégis mi mozdít meg ennyi embert? Pünkösd Erdélyben. Ott fenn a hegyen valami történik. Amikor a Debrecen méretű kétszázezres embersereggel szemben ott ülünk a fűben a Kis-Somlyó tetején. Mert a debreceni zarándokok minden évben ott gyűlnek, a Salvatore-kápolna mellett. Az imát csak nagyon kevesen mormolják együtt az oltárral szemközt álló tízezrekkel, valami mégis megtörténik, mert jövőre újra ott ülünk, kiegészülve az újakkal.

Talán abban a végtelen derűben van a titok, amiben a többszázezer, a világ minden tájékáról összesereglett magyar pár órát elüldögél együtt, egy dologra, egymásra hangolódva. Pár órán át nem törődve földrajzi, politikai és egyéb határokkal, nem törődve semmivel, ami szétválaszt, csak abból merítkezve, ami összetart.

Valami mindig történik abban a nyeregben. Például az, hogy egy ismeretlen székely férfi odajön, és a pólód feliratára felindultan azt mondja, „Jó látni, hogy nem csak december 5. van a világon”, aztán egy gyors köszönéssel távozik. Vagy, az hogy a hegyen szembe jön a 20 éve nem látott B-közép tag, és a találkozás után a barátság ott folytatódik, ahol suhancként abbahagytátok az őskori Loki-meccseken. Vagy a 75 éves csíkszeredai nénike két szatyorral a kezében, akiről, mikor odaugrasz segíteni, kiderül, hogy a piacra indult, de a lelke végül csak felhozta a hegyi misére, méghozzá a legmeredekebb úton, a keresztúton. Vagy a 2007-es búcsú, ahol a rekkenő hőségben a magyar himnusznál elkezdett cseperegni az eső, a székelynél folytatta, és a régi székely himnusz végén éppen befejezte.

Az ősidőktől Babba Máriaként, ezer éve Szűzanyaként tisztelik, aki miatt odajárnak. Mások földsugárzásról beszélnek, van ki a szíve dobogásában érzi, mikor a nyeregben felállított sátorban reggel ébredezik, Móricz Zsigmond úgy élte meg, hogy a kegytemplomban elkezdtek patakzani a könnyei. Én akkor élem át, ha a Nagy-Somlyó oldalában ülve elnézem a kéklő Hargitát, akkor mindig.

Csíksomlyó rég nem vallási ünnep. A Miatyánk még úgy, ahogy megy, az Üdvözlégyet vagy a Hiszekegyet már nem sokan tudják, nagyon sokan nem tudják az oltártól távolabb ünnepelők soraiban. A csoda, vagyis Csíksomlyó működése éppen abban rejlik, hogy a fent leírt élményeken keresztül mindenki részesül a hely kegyelméből, mindenféle vallástól függetlenül.

Ezért lett százezrek ünnepe Csíksomlyó. És azért, mert megadta a választ az oly régen nekünk szegezett kérdésre. Európa nyugati felében egy kastélyban odavágták nekünk a három nemet sok évvel ezelőtt, azt mondták tri-a-non, és azt kérdezték, na most mit léptek? A válasz valahol magasan fenn az erdélyi havasok mindent tudó csendjében már abban a pillanatban létezett, amikor sors csapása megszületett, de a felismeréséhez idő kell: a három nemet csakis három igen válthatja ki. Együtt? Igen! Egymásért? Igen! Mindörökké? Igen!

A csíksomlyói nyeregben mindhárom igen jelen van, és végzi áldásos munkáját.

Hegedűs Gergely
 

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.