Fiala János könyve felhívás keringőre, de ő egyedül táncol

Fiala János riporter volt november 6-án este 18 órakor az Alexandra Pódium és a Friss Rádió vendége. Nem tudom, mennyire minősíti Debrecen szellemi életét, hogy összesen körülbelül 25 ember volt kíváncsi erre az eseményre, és ennek a számnak a felét a sajtó képviselői tették ki. Szerintem eléggé. (Egy hete örömmel töltött el, hogy a Moszkvai Balett Rómeó és Júliáját kb. 2000 ember nézte meg, a város lakosságának kb. 1 százaléka). Pedig értelmes és elgondolkodtató mondatok hangzottak el a magyar újságírás fenegyerekének szájából, annak ellenére is, hogy Váradi Ferenc moderátornak egy kicsit nehezen sikerült beindítania a beszélgetést, melynek apropóját a nemrég kiadott Fiala-könyv, a Kuss! (alcíme: nemzeti nyalóka) adta.

Mivel a magát könyveket is író rádióriporterként definiáló szerző kortárs közéleti személyiségek szobrának ledöntését tűzte zászlajára – korántsem öncélúan! –, gyakorlatilag mindenkivel összeveszett már, jobbról és balról is, akivel lehetett. Ennek pozitív hozadéka a teljesítménykényszer alóli felszabadulás, a negatív pedig, hogy nincs olyan nagyobb kereskedelmi vagy közmédia, amely alkalmazná, felvállalva az általa keltett indulatok kezelését. A maga ura hát, szájhagyomány útján terjedő, Keljfeljancsi című műsorában azt oszt ki, akit akar, s nincs meglepődve azon, ha ezért ő is megkapja a magáét másoktól. Saját bevallása szerint az őszinteség önmagában nem érték, könyvében is az a célja a kíméletlen szókimondással, hogy utat mutasson. Ahogy ő fogalmazott: „A könyv felhívás keringőre, csak én itt egyedül táncolok.”

Nem hiszem, hogy van olyan közéleti személyiség, aki nála több pofont kapott volna elvei miatt. Könyvei, interjúi sajtóvisszhang nélküliek, és még exkluzív híreit sem veszik át más sajtóorgánumok. Több tévénél és rádiónál nyilvánították persona non grata-nak, és se szeri, se száma azoknak, akik szóba állni sem hajlandók vele. Ő mégis a helyén érzi magát, mert innen tud megalkuvás nélkül küzdeni elveiért, céljaiért. Mint mondja, ő nem tartja magát különbnek, csupán látja és láttatja a különbséget, vágyik a normális élet után, és ezért konfrontálódni is hajlandó.

Fiala provokatív és megosztó személyiség, akiről sokan valószínűleg éppen ezért nem is feltételezik, hogy szándékai éppen ellentétesek eszközeivel. Azt szeretné elérni, hogy az évtizedek óta értékválságban szenvedő magyar értelmiség észbe kapjon, a jobb és bal oldalon álló, egész országot megosztó, parttalan és értelmetlen vitákat generáló elitet megkerülve értelmes alternatívát nyújtson az emberek számára. Ezért küzd, harcol végtelen igazságérzettől hajtva, s elcsügged, ha azt látja, mások elvtelenül megalkudva kitérnek a termékeny viták elől. Úgy érzi, ideje lenne már felhagyni a sértettségi politikával és „kimászni a megosztottság magyar vizesárkából”. És ezzel csak egyetérteni lehet.

Szabó-Kovács Patrícia