Hirdetés

Hirdetés

Európa mi vagyunk!?

cívishír.hu

2011.01.07. 13:29

Európa mi vagyunk!?

Debrecen – A szoclibek valószínű attól rettegnek, hogy ha a határon túli magyarság választójogot kap, akkor már soha el nem kerülhetik a történelmi süllyesztőt.

Hirdetés

Hirdetés

Január 6-án, a magyar Parlament Kupolatermében a belga miniszterelnök, Yves Leterme átadta az Európai Unió lobogóját Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette az unió magyar elnöksége. Hogy mit lehet hat hónap alatt ténykedni egy ekkora hatalmas országunióban? Ígéretek ilyenkor bőven vannak, ahogy az már lenni szokott. Hivatalosan is közölték, hogy a magyar elnökség szorgalmazni fogja az euró megerősödését, egy Európát átfogó roma stratégia kidolgozását, a Duna-stratégiát és Horvátország uniós csatlakozását. Ennyit egyelőre. No, jó, már a roma stratégiánál is az a véleményem, hogy amit itthon, Magyarországon húsz esztendő alatt sem sikerült megoldani, az akkor hogyan sikerül majd európai szinten? S kajánul gondolok arra, hogy azok a nyugat-európai tagországok, amelyek már a középkorban szigorú törvényekkel kiutasították országaikból a cigány népelemeket, hogyan fognak viszonyúlni a roma stratégiát szorgalmazó magyar kezdeményezéshez? A legutóbbi francia példa sokatmondó ezen a téren!

A sokat hangoztatott Duna-stratégiával is az a kifogásom, hogy Széchenyi óta már volt egy magyar Duna-stratégia, még Baross Gábor urunk is rövidre szabott “vasminisztersége” alatt tett valamit azért a fránya Dunáért, hogy rajtunk kívül mások is hajózhassák. Most akkor mi a baj? Mert hallom a médiából, hogy a Dunával baj van. De hogy mi, az még nem derül ki a híradásokból.

Újfajta családi adókedvezmények is életbe léptek az új esztendőben. Megéri tehát gyermeket nemzeni, hiszen Magyarország lakóinak száma immáron tízmillió alá csökkent és a határon túli magyarság sorai is folyamatosan apadnak. Ez utóbbiak most már tömegesen kérik a magyar állampolgárságot. Kijelentik a fontos magyar államtitkárok, hogy nincsen A vagy B típusú állampolgár. Feltehetően a választójog körüli hercehurca indukálja a sokoldalú értetlenséget. A szoclibek valószínű attól rettegnek, hogy ha a határon túli magyarság választójogot kap, akkor már soha el nem kerülhetik a történelmi süllyesztőt. Ismét előtolakodik a kajánság, mert éppen ma reggel hallottam, hogy még Szaud-Arábiából is kérte valaki az állampolgárságot. Nem is vagyok meggyőzve arról, hogy egy szaúdi magyar a szocikra szavazna netán! Hallgatom minden hajnalban az MR-1Kossuth Rádió határon túli magyarokról szóló félórás műsorát, s abban minden reggel beszámolnak arról, hogy hányan is kérik a magyar állampolgárságot. Csíkszeredában már áprilisra sem fogadnak el jelentkezést, Kolozsvárott március végénél tartanak. Így aztán besegít az Erdély Magyar Nemzeti Tanács is, rátermett aktivistákkal irodákat nyitogatnak, ahol szintén jelentkezni lehet a magyar állampolgárság felvételére. Csak az nincs rendjén, hogy szegény felvidéki magyarok még mindig rettegnek kérni az állampolgárságot, a tótok intoleranciája immár Európa számára is tűrhetetlennek kellene lennie.

Azt javasolnám a gödöllői Grassalkovich kastélyba, az uniós elnökség hazai központjába látogató nyugati vendégeknek egy-egy jófajta tokaji aszú mellett oda lehet súgni barátilag, hogy “meg kéne már fricskázni a gőgös tótok orrocskáját”! Vagy a románok és szerbek mondják meg nekik a mórest! Ők ugyanis szokatlan toleranciával viseltetnek a kettős állampolgárságot illetően. Hiszen ha Szerbiával egyáltalán szóba áll az unió, akkor szerb üdrivalgás a válasz, és hamarosan Románia is belép a schengeni övezetbe, s akkor az ártándi és biharkeresztesi határátkelőhely olybá válik. Tréfásan szoktam mondogatni, hogy zsebredugott kézzel sétálgathatunk át a gúnyhatáron. Ha mi nem tudtuk széttiporni, akkor széttiporja Schengen. Nekünk, magyaroknak, úgy is jó.

Bereczki Károly

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.