Egyperces Böszméről

A Nemzet Böszméje azóta eltűnt, mint szamár a ködben, és dögunalom az életünk. Hiányzik. Ekkora böszménk soha nem lesz több, az hétszentség! Úgy senki nem kúr el semmit, mint ő, aki aztán rendesen elkúrta.

Pedig Böszménk sokáig többet tudott, mint Róma nagyjai. Úgy tündökölt a plebs élén, hogy csak cirkuszt adott, kenyeret nem. Ez ám a bravúr! Verus császárt a Circus Maximusban etették volna meg az éhes disznókkal, ha elfelejt gabonát dobni az istenadta népnek, de a 21. század nagy magyar böszméje hosszú éveken át mindent túlélt, szigorúan csak cirkusszal. Semmi kenyér!

Egy fél országot leidiótázni, nem vallana egyenes, hazafias jellemre, inkább térdre borulok Böszme nagysága, rendkívüli tehetsége előtt. Mert nagy az, aki be mer olvasni a MSZMP, akarom mondani MSZP központi bizottságának, és betyár az, aki közli e testület tagjaival, hogy kussoljanak, vagy húzhatnak vissza TSZ-t vezetni.

Böszme sokszor annyira aranyosan játszotta el a duzzogót, hogy majdnem megesett a szívünk rajta. Megpróbált a haza felkent szolgája lenni, de ehelyett a haza minden idők legnagyobb ripacsa lett. Méghozzá akkora, hogy egy idő után elfogyott a bizalma saját magával szemben. Világszám! Új irányt adott a magyar baloldali-liberális progresszív politikának: megmutatta, merre van a lejtmenet.

Hálánk kísér utadon, Böszme!

Cs. Bereczki Attila