Drágalátos szomszédság

Az kell hozzá, hogy valaki vegyen egy telket, fizesse ki az árát, szerezzen egy bútorszállítót, aki átcuccolja a holmiját, és kész. Az illető le van telepedve. Persze nem mindegy, hogy valakinek erre mennyi pénze van. Milyen az ismeretségi köre (hogy esetleg jó helyen, jó áron jusson ingatlanhoz). Milyen igényekkel áll elő például a szomszédok, a környezet tekintetében. És milyen múltja van – a saját befogadása érdekében. Mert ha a letelepedni vágyónak sok pénze, befolyásos baráti köre, magas igényszintje és makulátlan múltja van, akkor a jövetelével nem lesz semmi probléma. Mindenki örül majd, hogy a környékre költözik, itt szalad el reggelente friss kifliért a boltba, ide járatja óvodába a gyerekét, a mi falunknak fizeti a jó kocsija adóját. Barátsággal fogadják, emeli a község – mindenféle – szintjét. A bibi csak az, hogy a szomszédok megválasztásába, az utcabeliek „összetételébe”, és pláne a messzebb eső részek lakosságába senki nem tud beleszólni. Ha szétdurran, akkor se. 

Nem mindegy, milyen a telek

A heti pletyka a békés, fejlődő Bocskaikertben arról szólt, hogy a polgármester a külterületi részekre összeférhetetlen, és egyéb, kellemetlen jelzőkkel illetett egyének letelepedését engedélyezné. Méghozzá az egyik szomszéd városvezető támogatásával. Rémisztően hangozhatott ez a zuhanyhír azoknak, akik steril környezetben akarják élni mindennapjaikat, akik nem szívesen vegyülnek vagy vegyítik gyerekeiket a számukra „nem elég jó” többiekkel.
Visszatérve ugyanis a kiindulóponthoz: amíg a városok, falvak külterületei nincsenek közművesítve, szilárd utakkal, intézményekkel, boltokkal ellátva, s emiatt jóval olcsóbbak a telkek, meg az építési engedély se olyan követelményeket támaszt, mint belterületen, addig nincs szükség különleges engedélyre. Ide fognak költözni mindazok, akiknek nincs pénzük drága telekre, hitelt nem kapnak, a jövedelmük – ha van egyáltalán – minimális. Néhány évvel ezelőtt már volt egyébként valami hasonló híresztelés, hogy lelépési díjért cserébe „segítenek” olcsó ingatlant találni vidéken a debreceni belvárosban, rossz körülmények közt lakó családoknak (ha jól rémlik, akkor Bodaszőlő volt a célpont), ám ez sem igazolódott be.
A letelepedés tehát ezen a környéken egyelőre önkéntes, spontán, jönnek ide Hajdúhadházról éppúgy, mint Debrecenből. S hogy félreértés ne essék: panelből kiköltözött középosztálybeli legalább olyan szép számmal van, mint a szegényebb rétegből való.
Ha nehéz is, de tessék ezt tudomásul venni.

B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu