Bocskaikert – Már bocsánatot kérek, de nem kell ahhoz külön polgármesteri engedély, hogy az emberek letelepedjenek valahova. (B. Gergely Krisztina jegyzete)
Az kell hozzá, hogy valaki vegyen egy telket, fizesse ki az árát, szerezzen egy bútorszállítót, aki átcuccolja a holmiját, és kész. Az illető le van telepedve. Persze nem mindegy, hogy valakinek erre mennyi pénze van. Milyen az ismeretségi köre (hogy esetleg jó helyen, jó áron jusson ingatlanhoz). Milyen igényekkel áll elő például a szomszédok, a környezet tekintetében. És milyen múltja van – a saját befogadása érdekében. Mert ha a letelepedni vágyónak sok pénze, befolyásos baráti köre, magas igényszintje és makulátlan múltja van, akkor a jövetelével nem lesz semmi probléma. Mindenki örül majd, hogy a környékre költözik, itt szalad el reggelente friss kifliért a boltba, ide járatja óvodába a gyerekét, a mi falunknak fizeti a jó kocsija adóját. Barátsággal fogadják, emeli a község – mindenféle – szintjét. A bibi csak az, hogy a szomszédok megválasztásába, az utcabeliek „összetételébe”, és pláne a messzebb eső részek lakosságába senki nem tud beleszólni. Ha szétdurran, akkor se.
Nem mindegy, milyen a telek
A heti pletyka a békés, fejlődő Bocskaikertben arról szólt, hogy a polgármester a külterületi részekre összeférhetetlen, és egyéb, kellemetlen jelzőkkel illetett egyének letelepedését engedélyezné. Méghozzá az egyik szomszéd városvezető támogatásával. Rémisztően hangozhatott ez a zuhanyhír azoknak, akik steril környezetben akarják élni mindennapjaikat, akik nem szívesen vegyülnek vagy vegyítik gyerekeiket a számukra „nem elég jó” többiekkel.
Visszatérve ugyanis a kiindulóponthoz: amíg a városok, falvak külterületei nincsenek közművesítve, szilárd utakkal, intézményekkel, boltokkal ellátva, s emiatt jóval olcsóbbak a telkek, meg az építési engedély se olyan követelményeket támaszt, mint belterületen, addig nincs szükség különleges engedélyre. Ide fognak költözni mindazok, akiknek nincs pénzük drága telekre, hitelt nem kapnak, a jövedelmük – ha van egyáltalán – minimális. Néhány évvel ezelőtt már volt egyébként valami hasonló híresztelés, hogy lelépési díjért cserébe „segítenek” olcsó ingatlant találni vidéken a debreceni belvárosban, rossz körülmények közt lakó családoknak (ha jól rémlik, akkor Bodaszőlő volt a célpont), ám ez sem igazolódott be.
A letelepedés tehát ezen a környéken egyelőre önkéntes, spontán, jönnek ide Hajdúhadházról éppúgy, mint Debrecenből. S hogy félreértés ne essék: panelből kiköltözött középosztálybeli legalább olyan szép számmal van, mint a szegényebb rétegből való.
Ha nehéz is, de tessék ezt tudomásul venni.
B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu
A Mikepércsi úton már dolgoznak is.
Pénzt fogadtak el.
Nem ez volt az utolsó ellenőrzés.
Kitüntették.
A harag vezérelte.
Ezen az oldalon sütiket használunk. A böngészéssel ezt elfogadod.
További Információkcivishir.hu - Minden jog fenntartva! (2023.05.29)