Autonómiák Európában I.

Elöljáróban

A Székelyföld autonómiájának kivívása körüli áldatlan vita szerte Romániában és Európában ismét aktuálissá teszi az európai autonómiák áttekintését, mint eleddig jól bevált gyakorlati megoldásokat az etnikai konfliktusok feloldására és megnyugtató rendezésére. Bár, elöljáróként hozzá kell tennem, hogy Székelyföld a Magyar Királyságon belül már a magyar államalapítástól élvezett autonóm szervezettséget, mit több: önkormányzatisága példája volt annak, hogy a jászok és kunok később betelepülő népét hogyan szervezzék autonóm közösségekbe. Ezeket az autonómiákat a török hódoltságig őrizték a magyarországi közösségek. Külön példája volt az autonóm önkormányzatiságnak az erdélyi szászok története.

A szász Universitas II. Endre királyunk szabadalom levele alapján már Erdélybe települése után autonóm jogokat kapott, amit gyakorlatilag megőrzött a román hódításig. Az erdélyi autonóm gondolat európai kisugárzású szép példája volt az 1568-as tordai országgyűlés, amelyen törvénybe iktatták a teljes vallásszabadságot. A négy történelmi egyház teljes jogegyenlőség alapján gyakorolhatta vallását. A római katolikus, református, evangélikus lutheránus és unitárius egyházak már a középkor derekán példát mutattak az ökumenizmus humánus szépségéből. A tordai országgyűlés ugyan nem törvényesítette a román ortodox vallást, de megtűrte és soha, semmilyen erőszakkal nem befolyásolta. Ez a szép erdélyi hagyomány vált semmissé az 1918-as román hódítással, mi több, a román nacionalizmus lépett örökébe, aminek vége az erdélyi szászság és bánáti svábság Németországnak való eladása volt. Kizsigerelve így egy szorgalmas színt Erdély etnikai palettájáról.

A homogén nemzetállam ábrándja azonban hovatovább nacionalista álomnak minősül és a Székelyföld autonómiája mára már elsőrendű politikai kérdéssé lépett elő a román belpolitikai életben. Ennek megvalósulását jelentősen befolyásolja az ilyen irányú nemzetközi szerződések hiánya. A működő európai autonómiák mindegyike az illető ország jóindulatának folyománya, semmint nemzetközi szerződések végrehajtása. A II. világháború után, Sztálin parancsára Romániában megszületett a Magyar Autonóm Tartomány (nagyjából a Székelyföld), bár ez nem jelentett akadályt a román kommunista terror útjában, Jugoszláviában pedig Koszovó kapott autonóm státust. Egy évtized után azonban mindkettőt felszámolta a román és szerb állampolitikai rangra emelt beolvasztási kísérlet. Nemzetközi szinten is előtérbe került az emberi jogok kérdése, mint a demokratikus kibontakozás alappillére, a nemzeti közösségek autonómiája így lassan feledésbe merült a nemzetközi nagypolitika színterén.

Manapság éppen az amerikai jogvédők ellenzik leginkább az autonóm elgondolásokat, így szövetségesei a román, szlovák. ukrán és nagyszerb nacionalizmusoknak. A határok sérthetetlensége Helsinki óta elsőrangú politikai célkitűzéssé vált, a nemzeti kisebbségi kérdés pedig belüggyé silányult, a Helsinkiben és másutt kifejtett hangzatos ígéretek árnyékában. Hiába született meg azóta az EBESZ és az Európai Unió is, csak konzultálnak, kényszerítő jogszabály ma sem létezik, pedig a legtöbb, jól működő autonómia éppen az uniós országokban van.

A Bécsben élő Bárki Éva Mária egy romániai magyar újságban nyilatkozta a következőket: Romániában a kisebbségi kérdés megoldása nem a kettős állampolgárság. A végső cél csakis az autonómia. Megfelelő autonómia csomaggal minden problémás kérdés, így az állampolgárság is megoldható. Külön-külön próbálkozások az egyéni megoldásokra sohasem lehetnek sikeresek. Megfelelő csomagot kell az asztalra tenni, és ezt nemzetközi szinten megtárgyalni. Ezt nem lehet kikerülni, ha komolyan akarjuk a megoldást…1990 óta rengeteg értékes idő veszett el. Egyrészt a korábbi autonómia törekvéseket új tartalommal kell feltölteni… legfontosabb a saját törvényhozás, saját kormány, saját rendőrség és bíróság. Másrészt követelni lehet Románia szövetségi állammá való átalakítását.

Merész, de kikerülhetetlen problémákat sűrítő gondolat. Ha arra gondolunk, hogy ezek már jórészt megoldottak Európa több országában, akkor érdemes lajstromba venni ezeket. Nagy segítségemre volt Balogh Sándornak, az Amerikai Magyarok Szövetsége elnökének Autonómia és az új világrend című könyve, amit magyar fordításban a Magyarok Világszövetsége adott ki, s amit a szerző még a múlt évtized végén megküldött az Európai Uniónak, Az ENSZ-nek és az EBESZ-nek is, de választ azóta sem kapott, holott könyvében felvetett gondolatai méltóak ahhoz, hogy a kisebbségi kérdések megoldása radikális és megnyugtatóan békés legyen Európa minden országában.

Bereczki Károly

Sorozatunk következő része a Svéd- és Finnország között fekvő Aaland-szigetek autonómiájáról szól.