Csak néhány kezet kellene eltörni!
A szemét. Ami konstans. Elolvadt a hó, a bomladozó zöld háttér ilyenkor tökéletesen kiemeli azt a rágógumiból font, nyálas cigarettavégekkel díszített, kiflivéges-roppantott PET palackos szőnyeget, amin gyakorlatilag a fél város jár.
Már a hideg futkos a hátamon attól, hogy előszeretettel jövünk azzal, Svájc teljes területére vetítve egy négyzetcentiméternyi eldobott taknyos papír zsebkendőt se lehet felmutatni – az elmúlt évszázadban. És hogy Ausztriában olyan meredeken is van rögzített hulladékgyűjtő, ahova kukásautó, de még az ember is alig bír felmenni. Őszintén: kit érdekel? Vegyünk példát róluk? Minek? Még ha az összehasonlítás alapja az lenne, hogy ott hogyan bírhatók rá az emberek a kuka nem túl bonyolult használatára, és azt a módszert hogyan kellene átültetni a magyarokra, megérteném, de erről szó sincs, az említett helyeken ugyanis nem kell erre senkit rávenni, mert egyszerűen nem szemetelnek.
Édes mindegy, hogy neveltetés vagy kultúrkör áll a háttérben, ami náluk ciki, az nálunk divat. Ideje lenne ezt tényként kezelni, aztán békén hagyni a nyugatiakat, és visszaevezni országhatáron belülre, itt keresni megoldást – saját magunk, saját magunknak. (Pont olyan ez, mint amikor elárasztotta a Facebookot télen, hogy Hegyeshalom után 70 centi hó is eshet egy éjszaka alatt, reggelre járható az út. Ez igaz. De vigasztal valakit? Vagy használ ez nekünk azon túl, hogy szép sárga színünk lesz az irigységtől?)
Ha a szemét már egyszer ott van, és visszanyomozhatatlan, ki tette oda, jobb, ha az összegyűjtésére koncentrálunk. Mivel a szotyis zacskó, az óvszer, a fél pár tornacipő, a gumiabroncs, a joghurtos doboz se nem vas, se nem réz, se nem makk, szarvasgomba meg főleg = összegyűjtése zsebbe tehető javakkal nem jár, ne várja senki, hogy szélesebb rétegek majd maguktól nekiállnak kiganézni a várost.
Viszont a számos alkalommal oly felesleges osztályfőnökiről, de még a tavaszi testnevelés órákról is úgy ki kellene zavarni a diákokat szemetet gyűjteni, mint annak a rendje. Nem azért, mert ők szórták el, hanem azért, mert ők fognak ebben az országban tovább élni. De ki ne maradjon a kötelezően bevezetett, szabott óraszámú önkénteskedés! Ahelyett, hogy – szigorúan a társadalmi felelősségvállalás jegyében – ismerősökön keresztül keresnek kibúvót alóla az iskolások, olykor simán bevehetnék „tömbösítve”a Nagyerdőt. Az egyetemen pedig érjen egyenrangú kreditet a többivel a példamutatás ilyen formája! Mert maguknak csinálják.
De essen szó arról is, aki szemetel! Majd úgyis felsöpri a közmunkás, az a dolga címmel szomorú korrajzot lehetne írni a magyarságról. Aki így gondolkodik, az maga sem több egy félig széttaposott kutyaszarnál. Hopp! Olvastak már olyan hírt, hogy a közterület-felügyelet büntetett szemetelésért? Nem ipari mennyiségért, illegális hulladék-lerakóért, hanem mondjuk ásványvizes palackért? Mondjuk 1500 forintra. Ugye nem? Pedig nőne a tekintélyük. És de szép lenne, ha a játszótéren rajtakapott szemetelőnek külön felhatalmazással eltörhetnék a kézét! Csak egyet-kettőt kellene… Egy rossz szavunk se lenne rájuk.
Bereczki-Csák Helga
A Föld napja alkalmából, április 23-án V. Nagy Takarítást szervez az egyetem diákönkormányzata, de a Közút kezdeményezéséhez is lehet csatlakozni április 22-én.
