Időzítés

Ültettek fát, ígértek stadiont, avattak teret – dübörög a Fidesz kampánya. Már csak pár nap, s az élet visszatérhet az ígéretmentes hétköznapok világába.

Nem hinném, hogy – a legelszántabb baloldali érzésű embereket is beleértve – bárki kételkedne a debreceni polgármester-választás végkimenetelében. Kósa Lajos nem Demszky Gábor, hogy szemlesütve kelljen eloldalognia egy Tarlós István elől, de még csak nem is Béres László, aki bár 20 éve bírja a hadházi emberek rendíthetetlen bizalmát, most eléggé szorongatott helyzetben van a folytatást illetően. Szóval nagy valószínűséggel Debrecen első embere marad ugyanaz, aki volt. De akkor mire ez a nagy kampányhadjárat, ez a mániákus faültetés, notórius stadionozás, örökös téravatás, -átadás?

Talán arra, amire Tasó László is utalt nemrég: azt mondta, keményen dolgozik, mert nem mindegy, milyen összetételű lesz a közgyűlés, amelyet irányítania kell majd. Tasó Nyíradony polgármestere az özönvíz óta, s mivel idén egyedül verseng meg a helyért, nem tűnik úgy, hogy változik a felállás a falu élén. De legalább nem dől hátra, hanem úgy tesz, mintha bármi is múlna a kampányidőszakban mutatott teljesítményén. Az övén és a pártjáén.

Vagy talán inkább arra való, hogy bebizonyíthassák: a Fidesz tényleg a debreceni szavazópolgárokért van, él, hal, s amit megígért, azt meg is csinálja – véletlen, hogy sok minden pont most, a kampány idején testesül meg. A polgármester egyébként is szereti a sajtótájékoztatókkal egybekötött bejelentéseket, a minden spontaneitást nélkülöző, sajtóreferensen keresztül bonyolított kérdés-feleleteket, a megszervezett és időzített avatásokat. Ha pedig épp választási időszak van, annál jobb, annál szervezettebb az egész.

Bár szerintem a fociszerető népek januárban is nagyon örültek volna az áhított stadionjuk megvalósulásáról szóló hírnek, ahogy a villamosfanok is őszintén boldogok lettek volna, ha a 2-es vonal első kapavágása nem most, hanem egy álmos, júniusi délutánon történt volna meg (mondjuk három évvel ezelőtt). Mint ahogy egyébként a Debrecen főteréért, illetve annak továbbfejlesztéséért rajongó helyiek és turisták is legalább annyira tapsoltak volna örömükben, ha a Hal közben kialakított teret már Lestyán Goda János elkészült szobrával avatták volna fel, teszemazt novemberben, s nem most. Félkészen.

Debrecen vitathatatlanul fejlődik. Csatornáznak ezerrel, szépítik a belvárost (az egy főre jutó szökőkutak száma a lerakott díszkövekével arányosan emelkedik), újulnak a buszok, s nemsokára csendesen suhannak végig a Dózsa Györgyön az ultramodern villamosok is. Csak néhányat kell addig aludni, esetleg átvészelni még vagy két-három kampányidőszakot. De mi az már egy debreceninek?

Semmi. Várjuk a következőt!

...és szeptemberben (Fotók: Cívishír)

B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu