Hátradőlhetünk(?)

Volt indok a koccintásra Debrecenben, ez a hét igazán sikerekben gazdag volt, nem is értem, hogy tud még a cívis láb a földön maradni.

Kezdődött minden a téravatóval. Bevett szokás a városban, hogy ha elkészül egy rész a nagy álomból, helyére kerül egy puzzle, akkor ünnepelünk. Ilyenkor van nagy sajtónyilvánosság, sütis-kólás szalagátvágás, utcaavató buli, most még az egyszeri járókelőknek is jutott falat a terített asztalról.

Ám még le sem nyeltük a süteményt, amikor már tudtuk: rekordot döntöget a Messiások. Hosszított nyitva tartást rendeltek el, tízezredik látogatót köszöntöttek, ekkora sikerre tán még az se számított, akinek pedig hivatalból kötelessége lenne. Örültünk hát ennek is, jók vagyunk, most biztosan nem kell majd olyan szánandó eszközökhöz nyúlni, mint annak idején A mindenség modellje című kiállításnál, amikor a látogatószám-növelés érdekében ingyen mehettek be éjszaka! a Modembe a taxisok. Igaz, a kultúrpalotánk renoméját kissé megtépázta nemrég a Kósa-szobor esete, a megnyitó-halasztó huzavona, az előnytelen és nem tudni, ki által rendelt vagy jóváhagyott műalkotás közszemlére engedése. De a jó hírnév most visszazökkent a helyére, efelől nyugodtan hátradőlhetünk tehát.

Aztán lefutott a Virágkarnevál is, a negyvenedik, a jubileumi, biciklistül, kétszázezer bámészkodóstul együtt. Azt hozta, amit vártunk tőle, jöhet a negyvenegyedik.

És mit szépítsük, itt volt a hét végére az igazi nagy durranás, az országos hír, ami 20-án éjjel még a tűzijátéknál is nagyobbat szólt. A cigánygyilkosok elfogása, a tettenérés, amihez még aznap gratulált a Szlovákiából kitiltott köztársasági elnök. Volt beharangozott rendkívüli sajtótájékoztató, minden hírnél vezetőbb tudósítások, felbolydult az ország. A rendőrök brillíroztak, lecsaptak, van bizonyítékuk, lehet kitüntetéseket osztogatni, tán most még a főkapitány barátnője is simán belefér a körbe. Mi kell még?

Tetten értek.

Kéne talán egy kis felejtés, aprócska emlékezetvesztés! Hogy ne jusson eszünkbe a móri vérengzés, amikor Kaiser Edét jogerősen varrták be (ez ügyben) ártatlanul a börtönbe, s már ült pár hónapot, mire megtalálták az igazi mészárosokat. Vagy a kiskunlacházi gyilkosság, amikor hét hónapig gondolta mindenki azt, hogy cigányok ölték meg a kislányt, s bár végül kiderült, hogy nem, sokan még most is úgy gondolják. De elhessegethetné valami a fejünkből Balla Irma agyonverését is, hiszen ott még most is a fiú az első számú közellenség, még mindig nem tiszta, ki mit csinált azon a húsvét éjszakán a Bercsényi utcán. Pedig már két éve történt…

Debrecen ezen a héten csupa ünneplés volt. Minden szép és jó, megy a szekér rendesen. Aki pedig ilyenkor is savanyújóskáskodik, kákán is csomót keres, az magára vessen, és monnyon le! Vannak helyette örülni tudók éppen elegen – mert ilyen ez a mi boldog városunk, Debrecen.

B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu