Fiatalok. Bolondok?

Igaz, ő „csak” egy akt képet készített magáról, mert a fiú, aki tetszett neki, ezt szabta az együttjárás feltételéül. A kislány normális családból való, rendes körülmények között él, de a közeg, amiben az iskolai hétköznapjait tölti, nem éppen a szellemi fellendülést hozta ki belőle. Szerelmes lévén tehát a menő gyerekbe, elkészítette magáról a ruha nélküli fotót, állítólag a kád szélén ülve. Azért csak állítólag, mert én nem tudom, nem láttam, pedig a „poén” éppen az, hogy miután elküldte, a srác feltette a netre. Aztán most beszélik, nézik, csámcsogják a tanárok, az ismerősök, az ismeretlenek és a helyiek, meg persze a közösségi portálok milliós kíváncsijai. 

Egy korosztályos iskolatársa, aki viszont Debrecenben, jó iskolában tanul, ahol a szülők által elvárt szellemi táplálékot biztosan megkapják a diákok, másképp került rossz helyzetbe. Hogy 15 évesen hogyan szolgálták ki az egyik belvárosi lebujban pálinkával és borral, arról van elképzelésem. (De hogy ezt miért tehetik meg büntetlenül, arról nincs.) A fiatal valószínűleg kimerítő tapasztalatot szerzett a részegséggel járó borzalmas rosszullét s a kijózanodás kellemetlen fejfájásáról, ami vagy végleg elriasztotta a mértéktelen ivástól, vagy elindította a vadabb élet útján.
Az ismerősök, ismeretlenek s a többi szülő pedig a szégyenbe került gyerekek háta mögött beszéli ki, szólja meg az anyát és az apát, kéjes örömmel ecsetelve a nevelési kudarcukat. Felhánytorgatva az odafigyelés hiányát, a rendes, de szegényes körülményeket vagy épp a kiugró gazdagságot, ami miatt ilyen méltatlan helyzetbe kerültek a gyerekek.

„Az ő gyerekeik, nem az enyém”, gondolják sokan nagy lelki nyugalommal. De a nyugalom csak addig tart, míg viszont nem látják a lányukat pucéran az általuk addig olyannyira kedvelt, közösségi portálok valamelyikén.

B. Gergely Krisztina
bgergely.krisztina@civishir.hu