Csak nyugalom
Nyilván a pestieknek se ez a fő attrakciójuk, meg egyébként biztosan látványos is lesz a 18 életnagyságú szobor. Én is szívesen megnézném, de jól ellustult debreceni létemre itthon maradok, és felidézem inkább a múlt eseményeit. Amikor például 2007. március 15-e – konkrétan maga ez a nap – milyen óriási csalódást okozott a Debrecen fő terén hónapok óta tüntető csapat éllovasának. Talán emlékszik, aki itt él és látva jár a városban, hogy a kormányellenes debreceni tüntetők feje sokkalta többet várt attól a márciusi naptól. Vagy legalábbis az akkorra prognosztizált forradalmi hevülettől, ami az őszödi balhé nyilvánvaló következményeként kaphatott volna erőre a Kossuth téren. De nem kapott: nemhogy Debrecenben, de Pesten se eléggé, így aztán a vezéregyéniség, a Kossuth téri tüntetők feje a háttérbe vonult. Erről az összes akkori helyi médiumot értesítette, nem volt titok a csalódottsága, amit jobbára az váltott ki, hogy rájött: egyesekben jobban buzog a személyes érdek védelme, mint a nemzet megkövetelte kötelesség. Hogy vannak olyan szemforgatók, puhányok, nyavalyások, akik ugyan teli torokból ordították a téren: Gyurcsány takarodj, de aztán amikor tenni kellett volna, nem csináltak semmit. Pedig már januárban felszólítottak országszerte minden igaz hazafit, hogy március 15-én menjen ki az utcára, s követelje az új választások kiírását meg az 5 százalékos küszöb eltörlését.
A nagy durranás azonban elmaradt, a bomba besült, nem robbant. Gyurcsány és a küszöb maradt még egy darabig, s előbbi is csak akkor távozott, amikor ő akart. Most már értelmét – de legalábbis időben – létjogosultságát vesztette a takarodjozás, a lemondás-követelés, hiszen négy hét múlva mindenki meghozhatja a maga döntését, kifejezheti akaratát. Addig már ki lehet bírni, ami van, s lehet jobban koncentrálni a március 15-ei ünnep eredeti tartalmára. A fiatalokra, a tavaszra, a függetlenségre, a szabadságra. A békés ünneplésre. Meg arra, ami a legjobb benne: a háromnapos hétvégére. Na és persze a huszárokra.
S ha valaki egy „szimpla” egyenruha és életnagyságú lovas szobor miatt nem akar elzötyögni Pestre, ne essen kétségbe. Aki még nem tudná, van minékünk huszárunk itt, Debrecenben – freskón megálmodva, lovon ábrázolva, s minden ünneptől függetlenítve. Csak úgy.
B. Gergely Krisztina
