Ártatlan vagyok, a Campus tehet mindenről!

Szóval a Campus előtti első dilemma: kocsival vagy biciklivel (a DKV-t elvből hanyagolva csak ez volt a választék, mifelénk különben sem jár olyan busz, ami kivinne a Nagyerdőre. Két buszjegyért csak oda pedig kicsit borsos 6-700 forintot kiköhögni.). Autó mellett szól: gyors, ha útközben esik, nem ázok el. Ellene: hol a nyavalyában fogok parkolni? Jó eséllyel valahol a pallagi buszforduló környékén találok egy kis helyet. Bicikli: elázásveszély, lassabb, viszont van őrzött tároló. Oké, eldőlt: bicikli, nem baj, ha megázok, kemény vagyok, kibírom. És tényleg őrzik a tárolót, bármilyen hihetetlen. És tényleg nem volt a környéken egy fia parkolóhely sem. (Kaptam számot, kijövetelkor igazolni kellett, hogy az a szám valóban az enyém, így kitolhattam a bringát.) Némi bejutási közjáték után (újságíró: "melyik ablaknál lehet átvenni a sajtóbelépőt?" biztonsági őr:" tudja a tököm") 10 másodperc alatt kiderült, melyik a jó ablak, ez idő alatt fogtak is egy hamis jegyet. Némi csomagátvizsgálás után megindultam térképért és infós füzetért. Mondták a helyes kislányok, hogy elfogyott, de holnapra lesz (utólag kiderült, teljesen jól lehetett bulizni ezek nélkül is). Azonban leleményességük mindenképp szóra érdemes: adtak tollat, papírt, írjam ki, ami érdekel.

Nagy-szín-pad!

Még volt idő a stand up-ig, így felmértem a kínálatot. Azaz csak megpróbáltam, sehová nem lehetett odaférni, annyit láttam, hogy a sima lángos 280. De volt véradó- és netkamion, kekszkóstoló, cukorkaosztás, dagonya, és zene, zene, zene...Aztán irány Kőhalmi és Bruti. Pontosabban fordítva. Bruti elsírta bánatát: kirúgták a Hőszolgáltatótól, így most munkanélküli. Hely nem volt, megtette a fű is, még szerencse, hogy a fehér nadrágot az utolsó pillanatban visszatettem a szekrénybe. Kettejük között a legnagyobb különbség: Bruti káromkodva és közönségesen humoros, Kőhalmi pedig altesti humor nélkül nevettet. Jó volt, na. Közben azonban kezdődött a Csík, amiért jöttem. Sajnos más is azért jött, így sok-sok méterre tudtam megállni a színpadtól, de a kivetítőn minden látszott. Jó volt Lovasit újra színpadon látni, és Pressert is, ahogy ők is buliznak a tömeggel a színpadon. Na jó, amennyire Pici bácsi tombolni szokott...Isteni volt, de mint menetközben kiderült, Republic követi, így mégsem ballagtam haza jókislányosan. Végigüvöltött-tombolt egy óra után (hangom nincs, nem ittam, nem szívtam) némi csalódás: nincs ráadásszám, plusz nem énekelték el azt, hogy "Ha még egyszer láthatnám...", de volt olyan dalocska, ami kétszer is elhangzott. A végén már esett az eső, de ez láthatóan senkit sem zavart. Mindenesetre ma nem ígérem meg itthon, hogy legkésőbb 10-kor jövök...

Czibere Anikó