Mamma Mia! Micsoda élmény volt Debrecenben!

A Debreceni Őszi Fesztivál (november 6-18.) egyik legígéretesebb és legjobban várt eseménye egyértelműen a Mamma Mia, a Madách Színház kétfelvonásos darabja volt. Minek köszönhető a hosszú évek óta töretlen rajongás a musical iránt, és vajon azt kapta a debreceni közönség, amit várt?

Engedtek a közönség akaratának

A hat kontinensen több mint 60 millió néző által látott, az ABBA legendás dalaira épülő sikerdarabot először hozták el Debrecenbe, ezért nem véletlen, hogy a jegyek villámgyorsan elkeltek. Hatalmas érdeklődés övezte az eseményt a bejelentés óta, sőt voltak olyanok is, akik az első előadás előtti napokban is még vadásztak a jegyekre. A szervezők, engedve a közönség akaratának, újabb időpontot is kitűztek, így még több helyi tekinthette meg a világhírű darabot.

Aki könnyen belefuthatott az előadásra tartók tömegével – így könnyen elkaphatott beszélgetéseket a darabról. A Facebook-ot is elözönlötték a kommentek: „Szuper előadás!”, „Fergeteges!”, „Köszönjük az élményt!”, és társaik. Az extra előadást várva elgondolkodtató volt: még is mitől lehet fergeteges egy sokszor játszott, örökzöld slágerekkel fűszerezett darab a fiatalabbak és az idősebbek számára is? Hiszen mindenki ismeri a történetet, sokan a filmet is látták: így újdonsággal, meglepő fordulatokkal nem lehetett számolni.

Filmszerű élmény vagy másolás?

Aki látta már a Mamma Mia! hollywoodi filmváltozatát, akaratlanul is összehasonlítja a musicallel (ami az azonos című West End-darab alapján készült). A Madách Színház repertoárján évek óta szerepel, ám most először adták elő Debrecenben. Egy ilyen sikeres darabhoz kár is lenne hozzányúlni, változtatni a bevált recepten vétek.

A film és a színdarab szinte teljes egészében megegyezik, úgy a dalok hangszerelése és sorrendje, mint a cselekményben és a párbeszédekben. A musical leggyengébb pontja a magyar nyelv sokszínűségének köszönhető: az angol dalszövegeket nem tudták mindenhol tökéletesen átvenni. Ennek eredményei az olykor esetlen kifejezések, mint a zárd el másoktól szerelmed, és a ritmus miatt magyartalanra fordított mondatok, mint például a Hát, jó, ami az egyik dal refrénje.

A Mamma Mia! több évtizedes sikere egyrészt az aktualitását megőrző történetben rejlik: mondanivalója örökérvényű. Nem helyezi el magát időben – akár 50 évvel ezelőtt, de most is játszódhatna, a jelenben.

Van, ami sosem változik: az elengedés fájdalma; a fiatalként elkövetett hibák, amik akár egy életen át is kísérthetnek.

A szabadság és az elköteleződés közötti vívódás, ami nem korhoz köthető; az újrakezdés öröme; a múltbeli sérelmek elengedése, az idő múlását nem is említve. Pont ezekért könnyen bele tudja élni magát a néző egy-egy szerepbe, vagy eszébe juthat, milyen is volt fiatalnak, gondtalannak lenni.

Az ötvenesek vitték a show-t

A filmhez képest a darab talán jobban megérinti az embert, jobban játszik a hangulatkeltéssel – fény- és hangeffektekkel. Ehhez hozzájárul a Madách Színház kiváló művészeinek hosszú évek alatt összehangolt munkája: a színészek és a táncosok tehetségén nincs mit ragozni. A film sajnos nem apellált a tökéletes énekhangra (például Pierce Brosnan vagy Colin Firth sem volt a helyzet magaslatán), a darabban viszont az énekesnek és színésznek egyaránt kiváló Muri Enikő és Détár Enikő is elképesztő teljesítményt nyújt.

A musical szereposztása kiváló, ehhez kétség sem férhet, de a talicskát mintha kissé túltolták volna, ha a korbeli eltéréseket nézzük. Míg Muri Enikő kiválóan alakítja a húszas évei elején járó naiv Sophie-t, a többi színész legalább tíz évvel idősebb az általa megformált karakternél. A filmben jobban sikerült eltalálni ezt – itt a legszembetűnőbb az ifjú vőlegényt játszó Sánta László, az anyaként színpadra álló Kováts Kriszta és az egyik apa-jelölt, Sasvári Sándor esetében volt. 

A musical erejét mégis az idősebb korosztály adta: Hajdu Steve és Sáfár Mónika kiváló alakítása megnevettette a közönséget. Érzelemkifejezésben Détár Enikő és Kováts Kriszta, valamint Sasvári Sándor és Molnár László is kitettek magukért. Ezt megerősítettek a nézők is a pár perces szünet alatt, mindenki elégedettnek tűnt az előadással (nem úgy a borsos jegyárakkal).

Percekig tartó tapsvihar

A Mamma Mia! iránti hatalmas érdeklődést már a Facebook-esemény alatt is lehetett látni: majdnem kétezren jelezték, hogy ott lesznek valamelyik előadáson. A Főnix Csarnokot az extra előadáson is ellepték a nézők, kezdés előtt tíz perccel még a bejáratnál tolongtak az eseményre érkezők. Csúszott is az előadás legalább negyed órát, hiszen sokan nehezen értettek a kezdést jelző hangból és még az első dal alatt is zseblámpával keresték helyüket vagy beszélgettek.

A csarnok megtelt nézőkkel: a Főnix Rendezvényszervező az utolsó órákban is felszabadított helyet annak, aki mindenképpen meg szerette volna nézni a Madách Színház előadását. Szirtes Tamás rendezése már önmagában is egyfajta garancia a kiváló darabra, ami be is bizonyosodott. Az egyöntetű pozitív vélemények jól mutatják ezt, az előadást követően is erről számoltak be egymásnak a fiatalok és az idősebbek egyaránt.

A sikert jól mutatja, hogy az előadás vége előtti utolsó két számot szinte végigtapsolták a nézők, pedig még 10 perc hátra volt. A meghajlást is vastaps követte, amit a színészek a musical pár számának újraéneklésével és közös táncolással köszöntek meg – ebben a vállalkozó kedvűek is részt vehettek.

Gönczy Anna