Pesti mulatság
A tévedések korát éljük, még begyepesedett közhelyeink sem a régiek. Ha azt mondjuk főváros, akkor eddig olyan klisék forrongtak fejünkben, mint a romkocsmák mélyén arcukat tenyerükbe rejtő, libertárius nolimpikonok, az örök tiltakozók, pörgősen munkába rohanók, a vidéket és az ott élősködőket mélyen megvető (ld. Mécs János vonatkozó dolgozatát – tudjuk, persze, tréfás kroki) felsőbbrendűek hazája: aki nem hiszi, taxizzon egyet a Keletitől a Váci útig, megkapja mindezt dióhéjban, zanzásítva, ha ugyan korábban ki nem dobják. Ezzel szemben a vidék, egy nagy Porlód, ahová a fővárosi mindig csak „le”utazik, bögrecsárda, disznótor, böfögés, az adóoptimalizálásban járatlan magyarkodó népségek lakhelye.
No, de ennek vége van, tessenek csak figyelni, mi történt; most jó Pesten cigánynak lenni, de cigányprímásnak mindenképp.
Úgy képzeljük, hogy valamelyik felderítésügyi kapatos államtitkár-helyettes az egyik már említett romkocsmában, miután elgajdolta az akácosúúúút nótáját sommásan konstatálta, hogy nem liheg a nyakába egyetlen prímás sem, csak Pápai Joci tapsikol a szomszédos zenegépből. A hangulat rögtön pincefokára hágott, nagyjából olyan lett, mint egy MTK-Gyirmót alatt a hétközin. Gyors telefon, az államtitkárság napi jelentéséből kitűnt, hogy éppen most zárolták az Év Soros Kiválasztottja nevű nyilvánvalóan Soros-közeli modellközvetítő vagyonát, mintegy száznyolcvan millió forint és huszonhét amerikai dollár értékben. Megvan a keretösszeg, Lacikám, toljátok bele a cuccot rendesen egy pályázati csomagba, mint a Fradikolbászba a vénaszkenner előtt. Persze ez annyira nem olyan sok, ezért ebből csak a turisztikailag kiemelt nyári szezonban a belvárosi éttermekben biztosítható az élőzene.
Milyen hortobágyi csárda? Egy nagy lókolbászt, annyi pénz a világon sincs, sőt adjunk nevet a programnak, legyen, mondjuk Muzsikáló Budapest, hogy az összes vidéki suttyó értsen belőle, kicsit majd duzzognak, néhány hét múlva aztán majd megint megy a nyalomaszád. Egy kis káderpolitika kell ide, már Napóleon is megmondta, hogy a hősöket meg a bolondokat középre kell tenni, mert ott kevesebb bajt tudnak okozni; majd oda küldjük Farkas Flórit hangszerelni, aztán majd nagyot néznek; de ezek ott lenn tényleg csak kérni tudnak, aztán mikor meg adunk, akkor lelopják a vonatsínek tetejéről még az összes havat is. Majd a kigyúrt alelnök úr kommunikálja a dolgot, neki úgysincs még karaktere sem, ezért a karaktergyilkosság eleve kizárt, a lényeg, hogy minden pesti milliárdos meg közbeszerzéshuszár fogja be a pofáját, és csak akkor nyissa ki, ha nótázni akar.
Kétsebességes Európa van, vegyék már tudomásul: kétsebességű az ország is Lacikám.
Szalmási Nimród
