Két óra rettegés, borzasztó örökség
Az év – és többek szerint az évtized – legrémisztőbb horrorja az Örökség (Hereditary) című film, ami a nézők körében sokaknál kiverte a biztosítékot.
Egy újabb szellemes horror?
A június 7-én debütáló alkotásnak már az előzetese is vérfagyasztóra sikerült – ez alapján inkább 18-as karikát érdemelt volna 16-os helyett. A történet egy idős asszony halálával kezdődik, akit gyászol az egész Graham család. A vidéki kis házban ezután megváltozik minden, és elkezdődnek a furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségek.
Eddig talán egyszerű „szellemes” horrorklisének is tűnhet a film, ám a karakterek, a háttérben meghúzódó kusza kapcsolatok és a jelenségek megfűszerezik a történetet. A nézőkben az idő előrehaladtával egyre több kérdés merül fel, többek között az is, hogy mi lehet a címben szereplő rejtélyes örökség. Vajon fény derül rá, miért olyan furcsa az összes szereplő, és hová fog kifutni az egész? Nos, ezekre csak a film utolsó fél órájában kaphatunk választ, addig másfél órányi izgalom vár a nézőkre.
Csak erős idegzetűeknek
Nem jártak messze az igazságtól azok, akik két óra tömény rettegésre számítottak az Örökséggel kapcsolatban, mégis több egy szimpla horrorfilmnél. Nem elsősorban az ijesztgetésről, a borzasztó képi világról, a nézők elrettentéséről szól, sokkal inkább az érzelmekkel játszik. Nagyon ritka az olyan alkotás, ami ennyire magába tudja szippantani a közönséget, mégis (nagyrészt) a realitások talaján marad.
A tragédiák megélése már önmagában is megrázó lehet az érzékenyebbek számára: végignézni egy olyan nő történetét, akinek az egész élete az elengedésről, a gyászról és a rossz családi kötelékekről szól.
Szinte mellékes a paranormális jelenségek felbukkanása a film elejétől, bár akkor még nem lehet sejteni, hova fut ki a történet. Az Örökség lényege a ki nem mondott konfliktusok, az érzelmi viharok állandó jelenléte. Tragédiák sora árnyékolja be mindezt, amelyek javarészt érthetetlenek és felfoghatatlanok. A horrorfilmek rajongói számára is sokkoló lehet a kiszámíthatatlan fordulatok sokasága, ami végig fokozni tudja az izgalmat és a rettegést.
A beletörődés és a szűnni nem akaró küzdelem kettőse, a paranormális jelenségek és a valós problémák ilyen módon való találkozása, majd a váratlan végkifejlet mind erősíti „az év horrorja” érzést a nézőkben.
A siker – és ami mögötte van
Az Örökség sikerének titka mégsem csupán a történet egyedisége és erőssége. Mindez nem lenne elég, ha nem kísérné kiváló színészi játék, remek rendezés, valamint hátborzongató vizuális és hangi elemek sokasága.
Ari Aster a legtöbbek számára kevéssé ismert rendező: első nagyjátékfilmje ez, ami nyomot hagy a nézőben. Mivel nem tudhatta a közönség, hogy mit várhat tőle, megvolt az esélye olyan teljesen új elképzeléseken alapuló horrort alkotni, ami letaglózza a műfajt kevésbé kedvelőket is – az IMDb-n 8,3-as értékelést kapott már az első vetítések után is, ami remekül mutatja, hogy ez sikerült is.
Az ismeretlenség a színészek esetében is kifejezetten előnyösnek bizonyult. Bravúros alakítást nyújt az édesanyát játszó Toni Colette (ő korábban már szerepelt a Hatodik érzék és A család kicsi kincse című alkotásokban is) és a mozizókra frászt hozó, ahogy a furcsa kislányt alakító Milly Shapiro is, akinek ez az első filmes szereplése.
A közönség soraiban többen ijedtükben megugrottak, felsikoltottak, de előfordult olyan is, aki egy-egy rémisztő jelenet után elsírta magát.
Többen hangosan is kifejezték véleményüket a film után, miszerint más befejezést vártak, vagy hogy nem oldódott fel a feszültség az utolsó képkockákkal sem: elmondható azonban, hogy az Örökség senkit sem hagy hidegen.
Gönczy Anna
