Nyílt levél. Mélyen tisztelt Adóhivatal!

Azzal a szerény kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a 2016-os tárgyévhez kötődő személyi jövedelemadó befizetése alól mentesítsen, egyben komolyabb összegű vissza nem térítendő támogatásban részesítsen, mert jövedelmem nagy részét helytörténeti kutatásokra fordítottam, sőt, az ügy szolgálatában családi tűzhelyemet, illetve kazánomat is kénytelen voltam pénzzé tenni.

Elmélyült buzgalmamat csak néhány civil szervezet és a pravoszláv egyház segítette; ők sincsenek már könnyű helyzetben, az általuk fenntartott intézményben már csak két irgalmasnővér oktat, meg egy irgalmatlan. Szomszédjaim is állandóan feljelentgetnek; legutóbb egy ápolásra szorult, nyugalmazott román flottillaparancsnok fordult a bírósághoz, mert állítólag rossz helyen húzták meg telekhatárainkat. Márpedig itt van a munka dandárja, szép, mint mindig, énnekem, közre is adnám a leletgyűjteményt.

A város kulturális, oktatási, szociális és perifériális élete komoly megrázkódtatásokon ment keresztül az utóbbi hónapokban;

elég csak, ha a helyi gyeplabda csapatsportágat említem, a méltán kedvelt Debreceni Mozdony SC vergődését; nehezen mozdul el a holtpontról a legénység, a higanymozgású védősor állítólag olyan kis területen ütöget, hogy már a műfű is növésnek indult a háborítatlan pályaszakaszokon. Pedig a szakmai háttérrel amúgy nem lenne baj, Dr. habil Szimat Mámor, pénzügyi kormánymegbízott, a Félkarú Rablók tudóstársaságának elnöke egy nemrégiben publikált tanulmányában részletesen kifejtette, hogy egy sikerágazat húzóeleme éppen a finanszírozás hiánya, hiszen az egykori aranycsapat is kikefélt tehénszőrzetből meg harisnyából összegyúrt labdával kezdte, és mégis milyen sokra vitték.

Ő személyesen is elkísért néhány edzésre, és biztosított arról, hogy az egész régióban nincs ilyen színvonalú felkészülés, ezt eddig csak egyetlen egy ember kérdőjelezte meg, ő azóta a Szibériatours segítségével a kolimai térségbe utazott, hogy ott nyugodt körülmények között rendezhesse gondolatait. A játékosok étrendje is tudományosan megtervezett, minden szeánsz után együtt fogyasztják el a frissen érkezett fagyasztott rozmárfrikandót, így pótolván a folyadékvesztést. Szimat úr számtalanszor találkozott José Mourinhóval és Pelével is, akik a lelátón ülve igyekeztek ellesni néhány jellegzetesen cívis stratégiát.

A kormánybiztos egyébként személyesen ismerte Napóleont, Dzsingisz kánt, II. Ramszesz fáraót,

többször beszélt is velük, ezek után, gondolom, semmiféle kétség nem férhet vallomásához az elmondottak hitelességével kapcsolatban. Sikerült megszereznem egyébként az edzésnaplót is, ezzel voltak ugyan gondjaim, mert az egészet portugál nyelven fogalmazták, de egy brazil takarítónő segítségével ezt a problémát is orvosoltam. Az eredeti szövegen csak a legszükségesebb módosításokat eszközöltem: néhány évszámot és helyszínt felcseréltem, néhány „igen”-t „nem”-mel, „fehér” -et „feketé” -vel helyettesítettem és így tovább, a hasonló jellegű kutatások megszokott szellemében. A dátumok és események ellenőrzésében a legtekintélyesebb és legszavahihetőbb tanácsadókat választottam magam mellé; doktor Háry János történészt, von Münchausen bárót, a jeles német politológust és az egykori szovjet hírügynökség néhány nyugdíjas munkatársát.

Összegeztem kutatásaim eredményét: a csapat körül mesterségesen keltett sajtóhisztéria borzolja a kedélyeket, minden a legnagyobb körültekintéssel és szakértelem hozzáadásával történik. Úgy gondoltam, hogy már csak egyetlen teendőm akadt: kiköpni a babot, mint a legenda szerint Arhip pátriárka tette a hetivásáron, vagyis kötelességem oknyomozásom iratanyagát felterjeszteni a GYEPES-hez, amely a sportág legfőbb döntéshozó szerve.

Válaszukban elismerőleg szóltak alaposságomról, amennyiben nem ültem fel az alaptalan híreszteléseknek, szerintük sincs még itt a világvége: lesz itt még pezsgős ünneplés és virágeső a kiesési rangadó után. Aggódni és kétségbeesni majd akkor kell, ha az egykoron volt Mozdony-induló szerzőit és letiltóit képviselő Tanktrap death- és thrashmetal nótáit az árvalányhajas Wellhello szintipop tagjai húzzák majd minden rádiós frekvencián. Ajánlom hát az igen tisztelt adóhatóság alkalmazottait védőszentem, a nyizsnyij-podloveci Majdnem Szűz Anna védelmébe, előre is köszönöm figyelmüket, melyet ezen sorok feljegyzőjére áldoznak, hatvanszor hatvan áldás kísérje minden léptüket és cselekedetüket.

A számomra kedvező elbírálásban bízva kívánok Önöknek minden jót, aranydiót, mogyorót, karácsonyra sok borsót, ellenségnek koporsót.

Szalmási Nimród