Bűbáj Bahama Mama módra

Kellemetlen meglepetés – a lány pontosan érkezik. A fiú szeretett volna valami vicceset mondani a kaputelefonba, de addig állt a forró zuhany alatt, hogy még csak egy perce ugrott az alsónadrágjába is. Nyitom, szól bele, miközben kapkodva áthúz a fején egy atlétát. A lány tempós, egy perc se kell, hogy feltalpaljon a harmadikra, a fiú éppen begombolja a farmerját és meghúzza az övét, amikor a nappaliba lép a nyitva hagyott bejárati ajtón át. Majd megöleli: kemény mellei a fiú szívét nyomják. Emez gyorsan kibontakozik a szorításból. De végigsimít a derekán.

A lányé a fürdőszoba. Miközben átöltözik és beteszi a kontaktlencséjét, pár pillanatra kihajol, egy szatyorban keres valamit. Törölközőbe csavarta magát; alacsony, de arányos, erős combokkal, széles csípővel, alabástrom bőrrel, a nyakán apró pettyekkel. Miközben előrehulló mellein tartja a törölközőt, a fiúra somolyog, ő vissza. Szívesen nézné még a lányt, de büszkébb és szemérmesebb annál. Amaz tökéletesen tisztában van mindennel. Egy fekete hajszálát a fiú később megtalálja a csempén. Percekig tartja a tenyerén.

Amikor elkészülnek, a fiú autójába ülnek. Egy közeli városba tartanak egy közös barátjuk 30. születésnapjára. Akkora parti lesz, hogy kisbuszok hozzák majd vissza őket. A fiú még mindig forrónak érzi a bőrét. Kevés parfümöt használt, ahogy szokott, de a lány közelsége, hangja, a haja illata annyira izgalomban tartja, hogy egy csepp izzadtság gurul végig a gerincoszlopán. Megdicséri a ruháját: átlós levélmintás tunika széles V nyakkal, az anyagából való övvel, sötét, sztreccs nadrággal. A lány hozzáhajol, mennyire érzi, sóhajt mélyet, hogy a fiú frissen fürdött.

Az úton munkahelyi dolgokról beszél a lány. Tulajdonképpen röviden elmondhatná, de a jelentéktelen részleteken is olyan akkurátussággal megy végig, mintha fontossággal bírnának. Élvezi a fiú figyelmét. Pedig máskor éppenhogy erőssége elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől. A fiú azonban nem arra figyel, amit mond. Már a lakott területen kívül, egy erdősávnál járnak a sötétben. A szembejövők reflektora vakít, az eső csepereg.

Éppen olyan könnyed, személytelen most a lány hangja, állapítja meg, éppen az a visszavonhatatlanság játszik most benne, mint amikor két nyárral korábban kedvesen elmagyarázta neki, hogy ne is reménykedjen.

Az emlékre, miközben kikerül egy vészvillogós autót, megrázza a fejét. Azután egyszerre próbál visszakapaszkodni a lány monológjába és távolítani a gyomrától a jeges, bénító indulatot, hogy milyen istentelenül vonzódik hozzá.

A buliban sok az ismerős; hol elsodródnak egymástól, hol vissza, hogy befejezzék a másik mondatát, vele nevessenek vagy csak láthatatlanul megérintsék a másik karját. Táncolnak is valamennyit, az arcuk összeér; a fiú annak örül, hogy már majdnem tudja úgy fogni a lányt, mintha amaz is akarná, hogy összetartozzanak. A sokadik milyen jól néztek ki együttre szétválnak egy-egy koktél felé. A lány csak módjával szokott inni, de valamiért most nincs megállás.

A hajnali visszaúton, a mikrobuszban teljes súlyával a fiúnak dől, akadozó nyelvvel suttog neki valamit a szeretetről, majd váratlanul megállítja a sofőrt a város szélén, hogy kiszáll. Otthagyják az esőben. Pár száz méter múlva a fiú ugyanígy tesz. Futva indul visszafelé, hamar meglátja a lányt, egy téglakerítésnek támaszkodik – a koktélok. Fél órával később és egy liter Bahama Mamával könnyebben egy taxiban ülnek. A fiú lakásánál állnak meg, csak ott engedik el egymás kezét. Emez felmegy, a kocsi pedig hazaindul a lánnyal.

A fiú tíz perccel később ágyban van. Már elnehezülne a szemhéja, amikor belehasít, hogy voltaképpen rábízta egy idegenre a részeg nőt. A könnyelműségét szidalmazva nadrágot ránt; száz szívveréssel később a pirkadat a sűrűsödő esőben találja. Széles alkoholcsíkot húzva maga után, vadul biciklizik a város túlsó vége felé. Háromnegyed óra múlva érkezik a társasházhoz, ahol a lány lakik; a combjai úgy sajognak, mintha felpumpált volna egy kamiont. Arcába húzva a kapucniját, távolabb áll meg, nehogy észrevegyék. Az első emeleti konyhában ég a villany, valóságos díszkivilágítás a szürkületben. Ott áll a lány és a párja. Valamit mondanak egymásnak, majd összeölelkeznek. A fiúnak ennyi épp elég, nem akar többet tudni; kitörli az arcából az esőcseppeket, megfordítja a kormányt.

Otthon a ruhái a padlón hevernek, majd fel kell mosni, annyira átázott rajta minden. A fiú megint a zuhany alatt áll. Homlokával a falnak dőlve élvezi, ahogy a meleg víz mossa a fejbőrét. Két éve óta most először nemhogy nem fáj a lányra gondolnia, hanem megindultságot érez. Újfajta reményt: hogy talán nemcsak birtokolni vágyik egy nőt, hanem áldozatra is képes érte. Előrébb helyezni önmagánál.

A fürdőszobából kifelé menet észreveszi, hogy a lány ott felejtette a vékony pulóvert, amiben érkezett. Nem bír ellenállni. Úgy alszik el, hogy az arca közelében tartja. Legalább érezni akarja az illatát. Emlékeztetni magát arra, hogy él. És feladata van.