Debreceni 21-es: Madar Csaba

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet.

Mennyire kapott el a fociláz az elmúlt egy hónapban?
Nagyon. Folyamatosan tudtam menni kispályás meccsekre. Mert én ott érzem magam igazán jól, a pályán. Az EB kapcsán pedig értelemszerűen a magyar mérkőzéseket megnéztem és olyankor igazi szurkolóvá váltam.

Magyarok nélkül is tudnál lelkesedni egy nagy tornán?
Megnézem a mérkőzéseket, de nem ahhoz igazítom a programomat.

Miért kellett ennyit várni? Mit csináltak rosszul a magyar fociban az elmúlt évtizedekben?
Hatalmas pozitív szemlélet veszi körül a válogatottat. Az az egy biztos, hogy nagyon jól van menedzselve a mostani válogatott, és jól össze van rakva a csapat. Engem a '96-os olimpiai válogatottunkra emlékeztet.

A DVSC edzőjeként benne vagy az utánpótlásképzés velejében. Mivel tudsz minket, szurkolókat kecsegtetni? Látod már a fényes jövőt.
Minden korosztályunkban vannak nagyon tehetséges fiatalok. Ha most meg tudjuk ragadni ezt a pozitív és eredményes válogatott szereplést és a gyerekek át tudják érezni, mennyire fontos, hogy ők is kellenek ahhoz, hogy sikeresek tudjanak lenni, akkor mindenféleképpen fényes jövő elé tudunk nézni. De ehhez türelem, kitartás és pozitív közeg szükségeltetik.

Nyilvánvalóan az edzők felelőssége is az, hogy az elmúlt évtizedekben nem került ki világszinten is jegyzett magyar sztár a nemzetközi futballporondra. Mit csinálsz másképp most, mint annak idején a te utánpótlásedzőid?
Én azt vallom, hogy egy tehetséget csak mi ronthatunk el. Azokban a dolgokban, amikben jó, azokban meg kell erősítenünk. Ami esetleg még hiányossága, azt pedig fejleszteni kell. Ezt viszont csak pozitív hozzáállással lehet megteremteni, hogy folyamatosan vállalkozzon minden edzésen, mérkőzésen.

A válogatott által gerjesztett őrület kihat a bajnokságunkra?
Szerintem nem.

Magyarázd meg, mi ez a nihil a DVSC körül, hogy még lasszóval sem lehet nézőket fogni ebbe a szép stadionba?
Ha tudnám, akkor már rég megoldást találnánk a problémára. Sokszor én is kritikus vagyok egy-egy mérkőzés kapcsán a csapattal szemben, de ez a mi csapatunk, én ennek a klubnak a szerelmese vagyok.

Idén is irány Amerika?
Az idén én nem tudok menni. Más dolgok fontosabbak most.

Mit lehet szeretni az amerikaifociban? Három másodperc játék, két perc szünet, négy másodperc játék, három perc szünet, és így tovább…
Minden sportágnak megvan a maga szépsége. Mindenki másért szereti azt. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, csak élvezed azt, amiért rajongsz. Ilyen a szerelem, és ilyen az amerikaifoci.

Vissza a mi focinkhoz! Hiányzik a játék?
Sokszor igen, de már az életem más irányt vett. A profi labdarúgást letudtam, de amatőrként még játszom nagypályán, és a kispályás foci a hétköznapi igényeimet is bőven kielégíti.

Kinek a bőrébe bújnál most legszívesebben? Kinek a játéka nyűgöz le?
Én maradnék a sajátomban. A magam elvárásaimnak én is tökéletes vagyok. Nagyon sok jó játékos van a világban, de kár lenne más életét élni, mert nekik is meg van a maguk baja.

A Madar-ikrek mit örököltek az apjuktól?
Mind a ketten szeretik a focit, mint ahogy az első házasságomból született nagyfiam, Máté is. Az ikrek mellette kosárlabdáznak is! Igen, igen, kosárlabdáznak. Tiszta apjuk! A fociban Kristóf kapus, Krisztián pedig a mezőnyben játszik. Jelenleg még nem annyira elkötelezettek a sportág iránt, pedig mindkettőben vannak olyan képességek, amik alapján sokra vihetnék. Ezt minden elfogultság nélkül mondom, mert én vagyok a legnagyobb kritikus velük szemben. A kosárlabdában is nagyon ügyesek, már amennyire értek ehhez. De azt látom, hogy nagyon élvezik. Az életben teljesen mások, mint én. Akaratosak és most kamaszodnak. Külön véleményük van a dolgokról.

Sikeres voltál Budapesten, hat évet húztál le az MTK-nál, mégis hazajöttél. Miért nem jött be a főváros?
Azt gondolom, sikeres volt a pesti időszak. Nem azért jöttem vissza, mert nem jött be a fővárosi élet. Lejárt a szerződésem, és az MTK-nál akkor kezdődött el a fiatal akadémisták szerepeltetése, a lejárt szerződésű „idősebb” játékosokkal nem hosszabbítottak. Más lehetőségem is lett volna, de nekem egyértelmű volt, hogy csakis a DVSC jöhet szóba.

Mi a legjobb Debrecenben?
Az, hogy nagyon is élhető város.

Mi a legrosszabb?
Nincs tengerpartja.

Ki a legjobb fej Debrecenben?
Sok jó fejt ismerek, akik barátaim vagy csak ismerőseim, de egyik sem olyan „hülye”, mint Dombi.

Cukkinikrém-leves vagy velős pacal?
Ebben a sorrendben jöhet. De a hideg gyümölcsleves minden mennyiségben, ahogy én csinálom, továbbá édesanyám paradicsomos húsgombóca.

Sör, bor vagy pálinka?
Vagy mentes víz, vagy gyümölcslé. Alkoholt nem iszok.

Romantikus vígjáték vagy keserédes dráma?
Hangulattól függ, de inkább a romantikus vígjáték.

Melyik három a legnagyobb kedvenc zenei albumod?
Kedvenc albumom nincs, csak kedvenc előadóim vannak: Jean Michel Jarre, Chris Rea, Michael Jackson, Pink.

Szoktál álmodni a braziloknak lőtt gólról?
Nem. Azt egyszer már megéltem, és nem volt álom. Szép emlék, de semmi több. A múlt ápolása lényeges az ember életében, de mindig csak a jövőnek élünk. Ez az, ami visz előre minket, engem. Újabb sikerek elérése az élet bármely területén.

Cs. Bereczki Attila