Újabb trófeát szereztek a debreceniek

Tovább folytatja várakozáson felüli szereplését a DVSC Schaeffler: a debreceniek ezúttal Vácon nyertek 30-26-ra. A Dunakanyarban aratott győzelem azért rendkívül értékes, mert a tavalyi ötödiket vertük az otthonában, ahol tavasszal egy góllal alulmaradt a hatodik helyen záró Loki.

A szeptember 14-i mérkőzésen csak kétszer és akkor is rövid ideig vezettek a hazaiak. A DVSC dolgát nehezítette, hogy Tóvizi Petra sérülés miatt már a legelején kivált. Ez azonban kevéssé látszott a mai teljesítményen: egy-két gyengébb periódust leszámítva magas sebességi fokozatban, kellő agresszivitással, az emberhátrányos helyzetekre is okosan reagálva játszottak a debreceniek.

Bulathék diktálták a tempót

A Vác két góljára zsinórban héttel (!) felelt a Loki: a megsérülő Tóvizi helyére beálló Bordás lövését védte Arenhart, de Vantara-Kelemen rástartolt és bevágta a kipattanót. Ezzel vette át a vezetést a DVSC (2-3, 7. perc), majd a gólgyártás végén Kovács saját térfélről ívelt az emberhátrányban kapust áldozó, de labdát veszítő váciak hálójába (2-7, 12. perc). Az első negyedóra végére közelebb küzdötték magukat a hazaiak (5-8), de magabiztos volt a Debrecen, jól járt a labda, elől-hátul előbb értünk oda a kipattanókra. Bordás épp egy ilyet váltott gólra a 17. perc elején, amivel újra komoly, ötgólos előnybe került a csapat (5-10).

Ám a félidő végére szorosabb eredmény alakult ki. Hogy miért?

Talán azért, mert ebben a periódusban jobban akart a Vác, és az ezúttal feketében játszó debreceniek nem mindig tudták tartani a lépést. Despotovic már a 22. percre összeszedett két 2 perces kiállítást, s mivel Tóvizi nem volt visszaküldhető állapotban, illetve Karnik nincs még jó formában, spórolni kellett a védekezésben is kulcsembernek számító montenegrói játékperceivel. E nehézségek a 18. és a 30. perc között további négy megítélt és értékesített váci büntetőben is manifesztálódtak. 

Ezzel együtt sem volt ok erős kritikára, hiszen a DVSC az előbb soroltak ellenére sem veszítette kedvét, igaz, a tartás megőrzéséhez nagyon-nagyon kellett Bulath. A szőke veterán két büntető gólra váltása között talpról lőtt a felsőbe, aztán egy passzívba forduló támadás végén elhajlásból vette be Arenhart kapuját.

Elsősorban Bordás, Varsányi és Triffa segédletével kétgólos előnyben, 14-16-ról fordulhatott a Loki, amely az első játékrész jelentős részében balkezes jobbátlövő nélkül játszott.

[Beillesztett cikk: Fényes Loki-győzelem a Főnixben – FOTÓK]

Úgy tűnik, a csapat jól bírja a stresszt

A második félidőnek Vantara-Kelemen, Despotovic, Bulath, Bordás, Kovács, Arany hatossal ment neki a DVSC (a csapat beállóban Tóvizivel, a jobbszélen Varsányival kezdte a meccset, a kapuban Triffa kapott bizalmat). Nem indult jól, Karnikot másfél perc múlva leküldték szabálytalanság miatt, s ezt két góllal torolták meg a vendéglátók (17-17, 34. perc). A következő támadásnál ismét Bordás fordult be jól Kovács passzából, ám az újabb váci hetesnél a válogatott Lakatos Rita hidegvérrel átejtette Triffát (18-18, 36. perc). Diószegi a jobbszélről volt eredményes, de ekkor, a 37. percben került előnybe a Vác utoljára.

S érkezett el a fordulópont.

Bulath egyéni akcióból egyenlített, Despotovic megszerezte a vezetést, Szabó Dóra hetest védett, majd jött újra „Buli”, aki viszont belőtte a Lokinak megítélt büntetőt (19-21, 41. perc). Nehezen dolgozta fel a Vác ezt a fordítást, amikor pedig a Lokinak 20-21-nél volt lélekjelenléte egy pimasz figurához, teljesen kiestek a ritmusból.

Történt, hogy egyetlen passza volt már csak a DVSC-nek (passzív játék), s az egész csarnok azt hitte, az a Despotovic fog távolról tüzelni, aki a Ferencváros elleni bravúr során, a finisben hasonló játékhelyzetben lőtt bődületes gólt. Csakhogy az utolsó passz nem Jecának, hanem a váci kapuhoz lényegesen közelebb helyezkedő Bulathnak ment, aki fordulásból a kapuba bombázott az elképedt váciak között (20-22, 44. perc).

Hogy improvizáció volt-e vagy előre megbeszélt húzás, később kiderülhet, ami biztos, hogy a következő 7 percben csak a Loki volt a pályán. A mieink csúcsra pörögtek, míg az ellenfél szétesett. Egymást követték a rossz lövések Kácsoréktól, míg Despotovicék után Arenhart alig bírt hajolgatni a hálójába ragadó labdák után. A Loki-gólsorozatot (22-29, 53. perc) Arany zárta, újból kihasználva a váci kapu üresen maradását.

[Beillesztett cikk: Hihetetlen Loki-bravúr az FTC ellen!]

A finisben értelemszerűen a hazaiak kapkodták magukat jobban, a DVSC megelédett a biztos előny őrzésével. Így ha héttel nem is, de négy góllal sikerült győzni az egyik legstabilabb teljesítményt nyújtó, legkövetkezetesebben építkező, hazai és külföldi válogatottakkal felálló csapat ellen. Egy olyan héten, amikor a hölgyeket a fővárosi pontszerzés után kevesebb támadás érte volna, ha nem sikerül megismételni a Fradi elleni teljesítményt.

E helyett egyetlen percig nem volt kérdéses, hogy a debreceniek tűzbe mennek a győzelemért: büszkeség és elismerés az elvégzett munkaért, DVSC Schaeffler!

MESTERMÉRLEG:
Szilágyi Zoltán: – Teljesen megérdemelten nyert a Debrecen. Mi sajnos, sorsdöntő helyzetekben ziccereket rontottunk. Ma is emelt fővel jöhettünk le a pályáról, de hibáinkból tanulnunk kell. 
Köstner Vilmos: – A csapat életében nagyon fontos a hét két idegenbeli meccsén szerzett három bravúrpont. Ma kisebb hullámvölgyektől eltekintve nagyszerűen játszottunk és megérdemelt győzelmet arattunk.

Ratalics László