Hihetetlen Loki-bravúr az FTC ellen!

30-30-as döntetlent ért el a DVSC Schaeffler az FTC-Rail Cargo Hungaria együttese ellen a K&H női kézilabda ligában. 

A Loki minden tekintetben dicsérendő, támadásban és védekezésben is rendkívülit nyújtott a csapat a Ferencváros otthonában a szeptember 10-i találkozón. Fél perccel a vége előtt még győzelemre álltunk, de emiatt ne legyen keserű a szánk íze. A világon nem sok gárda tudja megakadályozni lerohanásokban annyira a Fradit hazai pályán, mint a piros-fehérek tették kedd este. Ehhez az egyik kulcsot a pontos, kevés labdavesztéssel járó játék jelentette. Sokatmondó, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség honlapja úgy fogalmaz, megküzdött a döntetlenért az FTC. Nos, igen.

Nem túlgondolni – csinálni

Az első 5 perc egyetlen gólt, ám annál koncentráltabb védekezést hozott a felek részéről, a Loki nagy elánnal ment bele a meccsbe, de a befejezések nem voltak jók. A következő percekben már a Fradi hálóját is sikerült megzörgetni, Jelena Despotovic után Tóvizi fordult be higgadtan, majd Bulath és Jeca találataival sikerült 5-5-re alakítani az eredményt (12. perc).

Az első félidő derekán úgy tűnt, nem fogunk egyszerre boldogulni Háfrával és Klujberrel, a zöld-fehérek két ifjú titánja húzta a hazaiakat, miközben Pásztor középen, Bíró pedig a kapuban védekezett, védett jól. Egy kihagyás elég volt, hogy szétessen a tolódás, a Fradi pedig megtalálja a rést. 9-6-ra elmentek (18. perc) és 49 másodperccel az első félidő lefújása előtt is háromgólos volt a különbség. 

De egyszerre volt megnyugtató, örömteli és büszkeség látni, hogy a DVSC pillanatokra sem tört meg: űzte, hajtotta ellenfelét és a tini Vámos Petra beállásával fokozni is tudta a nyomást a Fradin.

Bulath egyre jobban felvette Klujber mozgását, miközben jól tüzelt lábról, Háfrát pedig szívós munkával sikerült rendre kiszorítani lőtávból. „Buliék” mellett a cserepadról beszálló Karsten, Bordás és Arany szintén eredményes tudott lenni. A Loki agresszív védekezése még mindig nem lett volna elég, ha nincs Triffa Ágnes, aki nagyszerű ütemérzékkel mozdult ki ziccerekben. A kemény csapatmunkának köszönhetően csak kétgólos hátrányban volt a DVSC a szünetben.

Látva, hogy a fővárosiak puhábbak a megszokottnál, 25 perc után mintha elkönyvelték volna a győzelmet, hihettük, hogy akár szorosabb mérkőzés is lehet belőle.

Előnyben a Fradi-arénában

Aki bizakodott, nem alap nélkül tette: a 32. percben átvette a vezetést a Loki, nagyon nekimentek a hölgyek Kovacsicséknak!

Addig sem volt rossz meccs, de utána olyan kiélezetté vált a küzdelem, hogy szinte percről percre szorult ki a levegő az Elek Gyula Arénából és költözött a helyére a pánikszerű vagy éppen diadalmas zihálás.  Az izgalmakról csak annyit még, hogy a 31. perctől kezdve mindössze egyetlen egyszer volt kettő közte, a fennmaradó időben egál vagy minimális előny, hátrány tudatában rohantak a csapatok.

A 40. percben 19-18-ra éppen a ferencvárosiak vezettek, miután Klujber révén kihasználták egy emberelőnyös helyzetüket, illetve egy büntetőt. A Loki jobbátlövője, Karnik Szabina szabálytalankodott csúnyán Klivinyivel szemben, az MTK-tól most igazolt játékosnak már volt egy „nagyon necces” megmozdulása az első félidőben. Akkor Schatzl karját kapta el a levegőben, amiért többen pirosat reklamáltak a lelátón. De jó dolgok is történtek a kétperces kiállítás előtt. Így az ezúttal kevesebbet, de nagyon pontosan lövő Kovács Anna két szépséges bombagólját a hazai nézők is irigyelhették, s bosszankodhattak a vendégek masszív védekezésén.

Az 51. percben Bulath elhajlásból verte be jobb alsóba (24-24), ő és a nagy kezdősebességgel megáldott, több 2 perces büntetést kiharcoló Vámos Petra különösen veszélyesek voltak.

Az utolsó 10 percben a DVSC hatszor vezetett, a Fradi pedig hatszor hozta vissza egálra.

Az 57. percben 26-27-nél pechünkre éppen csak kifelé pattant a kapufáról a tinédzser balszélső, Petrus Mirtill lökete. Nem ezen múlott, miként ha nincs egy Despotovicsunk, aki egyetlen percen belül kétszer eredményes, talán mi futunk a döntetlen után a zöld-fehérek helyett. Mivel azonban Jeca előbb – passzív játék után – utolsó passzból, kényszerűen, 11 méterről felugorva lőtt bődületesen nagy gólt, majd a Fradi-fal szétnyílását használta ki habozás nélkül, 29-30 volt ide. 

Fél perccel jártunk ekkor a vége előtt, Elek Gábor időt kért. Az FTC-nek a következő roham során sajnos sikerült bevinni a találatot, miután Kovacsics szélre pattintott labdáját Schatzl ívesen berepülve eldobta a rövidet védő Triffa mellett. Az induló támadásból, amire csak néhány másodperc maradt, a DVSC már nem tudott eredményes lenni.

A közhelyek puffogtatását elkerülendő, inkább azt írtuk a mérkőzést megelőzően, hogy a realitások talaján maradva a pontszerzés sincs a kalapban a Fradi ellen. Az egy évvel ezelőtti DVSC-hez mérten a fejlődés már tavasszal is egyértelmű volt, viszont két bajnoki és a gyöngébb csapatok elleni felkészülési mérkőzések alapján nehéz volt eldönteni, valóban meg tudja-e tornáztatni a több klasszist a soraiban tudó Ferencvárost a Loki. Az Alba Fehérvár ellen a csapat már felvillantotta, hogy képes egészen kiemelkedő teljesítményre (utolsó negyedóra), ám előtte 45 percig döcögött a játék. Nem voltunk biztosak abban, hogy Kovács Anna nélkül ekkorát robbantott volna a csapat a végén. Most, az Elek Gyula Arénában a válogatott jobbátlövő is kellett a nagy sikernek nevezhető döntetlenhez, de a jó hír az, hogy a DVSC vérprofi csapatmunkával harcolta ki a pontot. Hogy nincs a kalapban a pontszerzés?! Akkor most jár az elismerő kalaplengetés!

MESTERMÉRLEG
Elek Gábor: Először is köszönet a Debrecennek, hogy elfogadta a kérésünket és ma játszhattunk. Tudtuk, hogy egy küzdőképes, gyors kézilabdát játszó csapattal találkozunk. Elismerésem a DVSC-nek, rászolgált a döntetlenre, sőt, mi örülhetünk az egy pontnak.
Köstner Vilmos: Jól ismerem a Ferencvárost, s tudtam, ha megvalósítjuk, amit elterveztünk, akkor lehet esélyünk. Jól védekeztünk, elégedett lehetek a visszarendeződéssel és a támadójátékunkkal is. Két magyar fiatalokra építő csapat játszott élvezetes meccset. Büszke vagyok a csapatra, ez a pont még sokat érhet!

K&H női liga, 9. forduló:
FTC-Rail Cargo Hungaria – DVSC Schaeffler 30-30 (15-13)
Budapest, játékvezetők: Bacs, Bóna.
Ferencváros: Bíró, Szemerey (kapusok), Bánfai, Christensen 1, Háfra 5, Klivinyi 1, Klujber 11 (6), Kovacsics 4, Lukács 4, Malovic, Márton, Mészáros, Pásztor, Schatzl 4, Snelder, Tóth. Edző: Elek Gábor.
Debrecen: Oguntoye, Szabó, Triffa (kapusok), Arany 2, Bordás 1, Bulath 7 (1), Despotovic 6, Karnik, Karsten 2, Kovács 3, Petrus, Poczetnyik, Tóvizi 2, Vámos 4, Vantara-Kelemen 3, Varsányi. Edző: Köstner Vilmos.
Kiállítások: 12, ill. 12

Ratalics László

TABELLA

1. FTC	4	3	1	–	127–102	+25	7
2. Debrecen	3	2	1	–	93–76	+17	5
3. Győr	2	2	–	–	60–46	+14	4
4. Vác	2	2	–	–	60–49	+11	4
5. Siófok	2	1	–	1	64–48	+16	2
6. Dunaújváros	2	1	–	1	54–53	+1	2
7. Érd	2	1	–	1	54–56	–2	2
8. Fehérvár	2	1	–	1	51–57	–6	2
9. Kisvárda	2	1	–	1	47–53	–6	2
10. MTK	3	1	–	2	72–94	–22	2
11. Mosonmagyaróvár	2	–	–	2	55–58	–3	0
12. Békéscsaba	2	–	–	2	54–58	–4	0
13. SZISE	2	–	–	2	46–66	–20	0
14. Szombathely	2	–	–	2	44–65	–21	0