Virágzik a debreceni varroda Londonban!
Cívishír: – Feleség és gyerek mellől, egyedül vágtál neki Londonnak. Miért?
„Gekkó” Palásthy László: – 2009. március 24-én érkeztem a brit fővarosba, abszolút nulla kapcsolatrendszerrel, szerény nyelvtudással, amit szükségszerűen a leghamarabb fel kellett tornázni a helyiek által (joggal elvárt!) szintre. Általában mindenki a jobb boldogulás reményében vág neki egy ilyen útnak, ez nálam is az elsők között szerepelt az okok sorában. Persze ehhez viszonylag kalandvágyó alaptermészet is kell, ami nálam megvan. Úgy éreztem, odahaza hiába várom, hogy a végtelen ígéretek megvalósuljanak. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de a családom és a gyermekem lebegtek a szemem előtt. Szerencsére pár hónap múlva a családom utánam jött, nélkülük nem bírnám az ittlétet.
Cívishír: – Sajnálsz valamit azok közül a dolgok közül, amiket Magyarországon magad mögött hagytál?
„Gekkó” Palásthy László: – Gyerekkoromtól doboltam, a zenélés öröme nagyon fontos része volt az életemnek. Egy országos szinten már eléggé ismert zenekar, a Benzin dobosa voltam. Ezt fel kellett áldoznom, ami nem volt könnyű, mert semmi más nem tudja pótolni idekint. A család otthon maradt tagjai és a barátaim hiánya, az itteni gyökértelenség érzése...; ezekkel mind meg kell küzdenem szinte nap mint nap. De meghoztam ezt a kemény és gyors döntést.
Cívishír: – Érdemes nekivágni Londonnak?
„Gekkó”Palásthy László: – Ide csak akkor jöjjön valaki, ha komolyan gondolja, és van kitartása keményen dolgozni, vagy van valami, amiben nagyon jó, amit kiemelkedő szinten tud csinálni. A bevándorló „elindulok szerencsét próbálni, aztán majd csak akad valami” mottóval ide érkezők hamar hazatérnek, még akkor is, ha sok pénzzel vágtak neki az útnak.
Cívishír: – Tanultál a londoniaktól?
„Gekkó” Palásthy László: – London nagyon vegyes kulturális és etnikai szempontból is. Érdekes látni, ezek hogy megférnek egymás mellett. Ez teszi színessé, van egy különleges, könnyed vibráló hangulata... és ebben van a sötét oldala is. Néha a saját törvényeik szerint ítélkeznek adott helyzetekben. Egyik legrosszabb itteni élményem, hogy a tavalyi tüntetésekkor a rendőrség lezárta az egész Wood Greent, gyakorlatilag senki nem mehetett sehová. Ijesztő volt. Ez a megélhetés szempontjából is kellemetlen, mert a boltok forgalma visszaesett, hozzánk is kevesebb vendég jött. Egy vállalkozónak, főleg család mellett, ez nagyon rossz, mert nincs fix havi bejövő, de kiadások mindig fixen vannak. A dolog pikantériája, hogy a lelőtt srác (aki miatt az egész balhé kirobbant) barátnője a következő héten jött hozzám jött emléktetoválást csináltatni…
Cívishír: – Neked bejött odakint az élet?
Gekkó” Palásthy László: – Szerencsém van a szakmám miatt. A tetoválás manapság nagyon divatos, „trendi” dolog. Persze ezt is jól kell csinálni ahhoz, hogy téged keressenek az emberek, és ne egy másik szalonba térjenek be. A dolog jellegéből adódóan szájhagyomány útján terjed az ember híre. Ha volt valaki, aki elégedett, és tetszett neki, amit varrtam rá, megmutatja a szomszédjának, haverjainak, és legközelebb ők is hozzám jönnek majd. Az első héttől kezdve, hogy kiérkeztem, és a szomszédomra tetováltam, nincs megállás. A második héten átjött egy srác az utcából, hogy a barátja most akar nyitni egy tattoo shopot, és hogy nagyon tetszik nekik a munkám. Megnyitottuk a boltot, van legális munkám, és azóta is nagyon sokan jönnek.
Zalánnal és Zoéval
Cívishír: – Legizgalmasabb munkák?
„Gekko” Palásthy László: – Jó érzés, hogy tetoválók is járnak hozzám varratni, és most volt egy brit olimpikon tornász, Nicole Hibbert. De a Tic-Tac-Toe popcsapat egyik énekesének, Keishának a nyakát is varrtam. Még otthon Debrecenben az úszó Güttler Károlyt, vagy Adorján Zolit, Nikolov Balázst. A legjobb kinti élményeim a család mellett a munkámhoz kötődnek: az egyik leghíresebb londoni tetoválóművész, Lal Hardy tele van előjegyzésekkel és név szerint engem ajánlott sok vendégnek, akiknek sürgős. Ez elsősorban szakmai elismerés, de mégis...: erőt ad ahhoz, hogy heti 6 napon keresztül örömmel végezzem a munkámat. Eljutottam odáig, hogy minden nap megszólítanak az utcán, rengeteg jó kapcsolatom lett, banki menedzsertől kezdve zenészen, tanáron, sportólón át a Channel 5 tévés hírszerkesztőjéig mindenféle emberekkel.
Cívishír: – Londonban könnyebb megtalálni a munka és a család közötti egyensúlyt, mint otthon?
„Gekko” Palásthy László: – Otthon is sokan kerestek már a munkám miatt, de Debrecenben nem tudtam volna egy négytagú családot eltartani. Ági, a feleségem itthon van a már Londonban született 9 hónapos Zoé lányommal. Zalán fiam, aki már 7 éves lesz a nyáron, ügyes iskolás. Természetesen mivel én rengeteget dolgozom, a családot Ági tartja egyben, ő intézi az ügyes-bajos dolgokat.
Cívishír: – Megöregedni Londonban?
„Gekko” Palásthy László: – Bármennyire élhető ez az ország, soha nem fogok rajongani érte. Nem itt vagyok otthon, és nagyon bízom abban, hogy néhány év múlva hazatérhetünk. Mert nekem azért csak a tokaji bor az igazi!
-patrikov -
