Újra operafellegvárrá tenné a debreceni színházat

A színház célja kérdezni, gondolkodtatni, de nem „hangzatos kijelentésekkel, felhívásokkal telezsúfolt plakát”; ne a külvilág történéseit szolgálja, hanem azt tükrözze, ami az emberben szól – olvasható a Csokonai Nemzeti Színház 2025 végén megbízott új vezetője, Vadász Dániel pályázatában. Ebben sok más mellett azt írta, hosszabb időt szánna a nagyszínpadi produkciók próbafolyamataira, már középtávon nemzetközi színvonalú operatagozatot alakítana ki, valamint a munkatársak béremelését is előirányozná a 2026-ban megnyíló többletforrások terhére.

A debreceni teátrum élén 2025-ben bekövetkezett változásokról többször írtunk. Az egy évvel korábban kinevezett Mátyássy Szabolcs nem vált be, a társulati bizalom megrepedt. A nyáron eldőlt, hogy távozik. Hamar világossá vált, hogy a városvezetés Vadász Dánielt szívesen látná az igazgatói székben; az őszi nyilvános pályáztatás során más nem is jelentkezett a helyért. A kilencvenes években innen induló, az opera műfajában szólistaként befutó énekművészt a városi közgyűlés 2025. november elsejével – öt évre szólóan – megbízta a színház vezetésével. 

A jogi végzettséggel is rendelkező Vadász Dániel dolgozott zenei műsorok létrehozójaként, producereként (Budavári Palotakoncert, Virtuózok, trieszti operafesztivál, Coopera,  Debreceni Ünnepi Játékok stb.), sőt, Somogyi-Tóth Dániel – a Kodály Filharmónia Debrecen vezetője, a Csokonai Nemzeti Színház zeneigazgatója – társa egy rövid ideig működő légiforgalmi vállalkozásban. Az új vezető mozgástere máris bővül, hiszen a teátrum idén januártól kultúrstratégiai intézménynek minősül, így 2029-ig évi mintegy 1,3 milliárdos többletfinanszírozásban részesül az államtól.

De mire is vállalkozna Vadász Dániel a pályázata szerint?

A modern embernek a színház szócső az örök kérdések megfejtése felé, sűríthetjük még – cikkünk felvezető mondatán túl – az általa a színház feladatáról vallottakhoz. A prózai műfajokban sokszínű, minden korosztályt megszólító repertoárt ígér, vígjátékokat, klasszikus, kortárs és magyar drámákat, gyerekelőadásokat. A gondolatiság mellett „humorral és szeretettel telített” színházat. – A nagy irodalmi alkotások örökre szólnak. A közönségnek a színházban kell megtalálnia a visszhangot a saját dilemmáira. 

Olyan rendezőket részesítünk előnyben, akik újraértelmezik a klasszikus drámai műveket, miközben a nézőket szórakozásra, a szövegek újfajta felfedezésére ösztönzik 

– teszi hozzá.

A kevesebb több is lehet 

Vadász Dániel a pályázatában 12 általános célról ír, a rendtől a jóra való igyekezeten át az önazonosságig; ezek valójában az intézmény összes munkatársához szóló, a maga területén mindenki számára szem előtt tartandó „atyai” intelmek. A „magyaron” például azt érti, „legyen olyan színházunk, mint a magyarok legtöbbje: érzékeny, szenvedélyes, bátor és az önazonosság jegyében elmélyült”. A nemzetkarakterológia felől nézve azért ez minimum kérdőjeles, kicsinyesség volna éppen ezen fennakadni.

„Játsszunk annyit és annyiszor, amennyit lehet: amely állítás egyszerre jelenti azt, hogy a lehető legtöbbet, azonban azt is, hogy annál semmivel sem többet. A számosság mint az eredményesség indexe nem szoríthatja háttérbe az elmélyült műhelymunka és színvonalas felkészülés fontosságát” – fogalmaz a minőségről mint a célok egyikéről. Ezzel szorosan összefügg a vezetői összefoglalónak a társulat egyik régi problémájára reflektáló pontja. Az idei évadot is jellemző feszített tempó Vadász szerint sem szolgálja a következetes műhelymunkát, ezért a nagyszínpadi produkciók négyhetes próbafolyamatát legalább hat-, ideális esetben nyolchetesre nyújtaná.

Ami a teátrum legnívósabb fesztiválját, a kortárs hazai drámairodalomra épülő DESZKÁ-t illeti, szeretnének meghívni magyar darabokból készült nemzetközi előadásokat, valamint külföldi művészekkel folytatott beszélgetésekkel színesíteni a programot. A MagdaFeszttel szintén nyitnának a külföldiek felé.

A tavaly létrehozott igazgatóhelyettesi pozícióba Vadász Dániel vezetői kinevezése után a vele hosszabb ideje együtt dolgozó színész, művészeti vezető Bocskor-Salló Lóránt került; ő tagja annak az elismert szakemberekből álló művészeti tanácsnak is (Ilja Bocsarnikovsz, Domoszlai Edit, Juronics Tamás, Somogyi-Tóth Dániel, Tompa Gábor), amely ajánlásokkal segíti a munkát. Főrendezői státusszal is terveznek.

Vágyott aranykor

Vadász Dánielnek rendkívül ambiciózus céljai vannak a nyolcvanas, kilencvenes évek aranykorához képest megkopott debreceni operajátszással, elismerve, hogy ebben a kultúrafogyasztási szokások változásának és a műfaj erőforrás-igényének is van szerepe (magyarul: a fiatalokat nehéz megnyerni az operának, ami ráadásul sok pénzbe kerül).

Ehhez képest az elképzelés az, hogy a színház 23 fős énekkarát rövidtávon (1 év alatt) 32-35, középtávon (3 év) 40-45 fősre bővítsék, és ha az előadás igényli, a Kodály Kórussal is kiegészüljenek. A szólisták esetében négyen-öten állandó vendégművészként, míg ugyanennyien állandó társulati tagként szerződhetnek az intézményhez. Középtávon saját – 14-16 fős – balettkara is lenne a Csokonainak. A debreceni színház a siker érdekében stratégia partnerségre lépne a több mint 20 szólistával, 45 fős énekkarral, saját balettkarral és zenekarral rendelkező Kolozsvári Magyar Operával; az együttműködés segítené a tervek megvalósítását.

A képzés érdekében – Ramón Vargas világhírű mexikói tenor vezetésével – hat mesterkurzust és egy négyhetes operaakadémia-programot indítanának már idén. A cél a régi bel canto iskola technikájának felelevenítése. Ennek oka az emberi énekhang értékének a hangosított koncertek, a televíziófelvételek térnyerése miatti háttérbe szorulása. A nagy énekesek 80-100 évvel ezelőtt másként énekeltek, a képzés hiánypótló, indokolta Vadász Dániel az egyedi kezdeményezést. Az igazgató évi legalább 3 premierben és 2-3 produkció felújításában, valamint egyhetes operafesztiválban gondolkodik.

Az opera debreceni erősítése összecseng azzal a Papp László polgármester által már többször hangoztatott elképzeléssel, hogy Debrecenben – a táblabíróság melletti parkoló helyén – épüljön új hangversenyterem.

Hiánypótlónak szánt modell

A színházban Vadász érkezését követően 20 százalékos béremelést hajtottak végre, a cél az – szerepel a pályázatában –, hogy 2029-ig évi 5 százalékos béremelés biztosan legyen. Dolgoznak életpályamodell kialakításán is, amely lényege, hogy a munkatársaknak – a jövőképüket tágítandó – lehetősége legyen a színházon belül elsajátítani új szaktudást (az ágazatban jelenleg nincs követhető minta). 

Az intézmény tavalyi 2,8 milliárd forintos költségvetéséből 565 millió forint volt a tervezett működési bevétel. Ezt az új vezető a bérletrendszer újragondolásával, dinamikus árképzéssel, ifjúsági kedvezményekkel, nagyvállalati szponzorációval, pályázatokkal, az épületek sokoldalú hasznosításával növelné. Úgy kalkulál, hogy a személyi jellegű költségek mintegy 400 millióról több mint 900 millió, a produkciókra fordítandó összeg 95 millióról 270 millió forintra növekednek 2029-re.

Ratalics László