Tetoválás ingyen? Lehet
Ingyen felvarrják a bal alkarjára a tetoválást Nyíregyházán (is), annak, aki cukorbeteg, és szeretné ezt a testén tetoválással is jelezni. A Németországból indult kezdeményezéshez csatlakozott a szabolcsi megyeszékhelyen dolgozó Seres János Nimród, akinek véleménye szerint életmentő lehet egy ilyen jel a karon.
A kezdeményezés, mint a tetováló a Szabolcsihír érdeklődésére elmondta, Németországból indult el, érdekes módon épp egy magyar tetováló ötlete nyomán. Marton István volt, aki először varrta fel a diabétesz jelét egy betegre.
Magyarországon eddig 15-en csatlakoztak a mozgalomhoz, Nyíregyházán egyelőre egyedül Seres János Nimród.
Mivel nemrég csatlakozott a kezdeményezéshez, eddig egy fiatalembernek varrta fel a jelet, és öten kértek időpontot.
Seres János azt mondja,
azért csatlakozott a kezdeményezéshez, mert segíteni szeretne. Ha véletlenül valaki rosszul lesz az utcán, a mentőnek, segítőnek, életmentőnek jelzés lesz a tetoválás a bal alkaron. És azért ott – teszi hozzá – mert a vérnyomást is a bal karján mérik a betegnek, így rögtön szembetűnik majd az üzenet.
– Első vendégem, akinek elkészítettem a tetoválását, a T1-be tartozik, neki magas a cukorszintje – mesélte a tetoválóművész. Érdeklődésünkre, hogy épp cukorbetegek számára nem jelent-e plusz kockázatot a tű, úgy reagált: "semmivel sem jelent nagyobb kockázatot a tetoválás a diabeteszesek számára, mint az egészségeseknek."
Előtte mindent átbeszélnek, megbeszélnek, hogy ne érjen senkit felkészületlenül a beavatkozás.
Kérdésünkre, hogy orvosokkal konzultáltak-e már erről a kezdeményezésről, a művész úgy reagált:
„Nem igazán, de jó a felvetés, valószínűleg érdemes lenne megkeresni a kórházat, habár egyértelmű a karon a felirat, azt jelenti, hogy az illető cukorbeteg".
Érdeklődésünkre, mi van akkor, ha valaki szerelmével, hozzátartozójával való szolidaritásból varratja fel magára a jelet, ezért félreérthető az üzenet, azt a választ kaptuk: volt a praxisában olyan, aki jelezte, a családjában sok a cukorbeteg, ezért szeretne egy ilyen tetoválást, ő azonban lebeszélte róla. Ez mégis csak egy életmentő tetoválás, és aki nem beteg, magának tehet rosszat, hisz, ha összeesik az utcán, és megnézik a karját, akár félre is kezelhetik - vélekedett.
Felmerül, hogy a betegség végül is személyes adat, és a tetoválás akkor is látható lesz az illető karján, ha például fürdőbe megy. S bár nyilván mindenki maga dönti el, mennyit akar elárulni magáról, vajon jó-e ezt olyanokkal is megosztani, akikre nem tartozik. Erre Seres János, aki sokáig dolgozott Angliában, azt felelte: külföldön szokás, hogy például azok, akik túlélték a rákot, annak a szimbólumát magukra varratják, s ez nem jelent számukra hátrányt. Ha emberek úgy döntenek, hogy ezt vállalják, akkor miért ne.
– A mai világban a tetoválás is elfogadottá vált, egyre kevesebb az előítélet és a diszkrimináció – mondta Seres János, hozzátéve: – ez egy önkifejezési eszköz, és fontos, hogy ne csak kifelé, hanem befelé is szóljon. Tudjam a hovatartozásomat, ne felejtsem el, honnan jöttem.
Majd így folytatta:
Ebben a kezdeményezésben az a jó, hogy felhívjuk a figyelmet, tudjanak róla az emberek, ne legyünk közömbösek egymással, ne menjünk el a földön fekvő mellett, ne gondoljuk megvetéssel rögtön azt, hogy az illető részeg. Inkább segítsünk! Magát a kezdeményezést pozitívnak, emberinek tartom, ezért is csatlakoztam.
Jelenleg van egy zárt csoport,amely a gyors információáramlást és egyeztetéseket hivatott segíteni a tetoválók között, és létrehoztak egy nyílt csoportot kifejezetten az érdeklődők számára.
Közben megkérdeztük Győrfi Pált is, mert kíváncsiak voltunk, a mentők körében mennyire ismert, mennyire elterjedt, elfogadott ez a módszer, mennyire lehet készpénznek venni a cukorbetegségre utaló, tetovált jelet az alkaron.
Cs. K.
