Szűcs Tamást Dánia felvértezte

Szűcs Tamással, a DVSC labdarúgójával és immár válogatott kerettagjával indult el a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár új, sportolókról szóló előadássorozata Hajdúszoboszlón március 19-én este. 

A beszélgetésen egy helyi fiatal útját rajzolták fel a magyar futball élvonaláig. Az est házigazdája Nagy Bálint László volt, aki úgy vezette fel az estét, hogy Szűcs Tamás hétről hétre remekül teljesít a DVSC-ben, ennek pedig immár a válogatott meghívó is kézzelfogható bizonyítéka. A moderátor kérdéseire válaszolva a futballista felidézte pályafutása fontos állomásait is.

– Édesapám azt mondta, amikor felhívtam a válogatott meghívóval, hogy ez élete legboldogabb napja. De természetesen én is nagyon boldog voltam 

– idézte fel Szűcs Tamás, aki az indulásról is részletesen beszélt: négyévesen kezdett focizni, nagybátyja, keresztapja, Szűcs János edzője is volt, a futball alapjait pedig Sarkadi Zoltánnál sajátította el. A kezdetek ugyanakkor egyáltalán nem sejttették, hogy egyszer válogatott lehet belőle. Önironikusan beszélt arról is, hogy volt idő, amikor lefeküdt a pályán, és a labdához sem akart érni. Később azonban megváltozott benne valami: jöttek a tornák, az élmények, vele együtt pedig egyre erősebb lett benne a futball iránti elköteleződés. Jó szívvel emlékezett vissza a Thököly Általános Iskolában töltött évekre is, köztük arra, hogy az országos diákolimpián háromszor is második helyen végeztek. Azt sem hallgatta el, hogy gyerekként nehéz természet volt: ha nem tudott nyerni, kiborult, hisztizett. Ez azóta sokat változott.

Koppenhága felvértezte

A beszélgetés során a sport mentális oldaláról is szó esett.

– Minden meccset meg akarunk nyerni, de nem lehet megengedni, hogy a nagy hajtásban valaki elveszítse a fejét, kiállíttassa magát vagy felesleges sárga lapokat szedjen össze, mert azzal a csapat kerül hátrányba. Sportpszichológusunk nincs, de erre úgy érzem, nincs is szükség, mert az edzőnk, Sergio Navarro emberileg olyan értékeket képvisel, ami sokat segít a játékosoknak – fogalmazott.

Szűcs Tamás arról is beszélt, hogy gyerekkora óta azért dolgozott, hogy NB I-es futballista legyen, de igazán a Honvéd akadémiáján tudatosult benne, hogy akár a válogatottságig is eljuthat. Ott sorra nyerték a korosztályos bajnokságokat, és számára is egyértelművé vált, hogy komoly út állhat előtte. A Honvédnál ugyanakkor nagyon óvták és védték, ami később, Koppenhágában már egyáltalán nem volt így. Ott csak az számított, hogy a csapat nyer-e, rúg-e gólt, ő pedig az elején nehéz időszakokat is megélt. A dán klubnál egyedüliként érkezett Közép-Európából, miközben a keret tele volt dán, norvég és svéd korosztályos válogatottakkal. Az angolja sem volt tökéletes, emiatt nehezebben talált kapcsolódási pontokat a társakkal, ami a fejlődését is lassította.

A dán futballközegről szemléletes példákkal beszélt. Mint mondta, ott ötven centi hóban is edzenek, akkor is, ha lefagy a lábuk és átázik a cipőjük, míg idehaza sokszor már egy kevésbé ideális pálya is panaszra ad okot. Koppenhágában minden edzésen apait-anyait beleadtak, ez pedig őt is magával ragadta. Idő kellett, mire ezt megszokta, de amikor sikerült, már pontosan érezte, mennyit lehet ott fejlődni. Úgy fogalmazott: a karrierjének a koppenhágai időszak adta a legtöbbet. Szerinte a holland vagy portugál futballisták technikailag nem feltétlenül jobbak, inkább abban erősebbek, hogy hamarabb olvassák a játékot, előbb látják, mi fog történni a pályán, mert erre már nagyon fiatalon elkezdik nevelni őket.

Miért nrem igazolt el?

A hullámvölgyek sem kerülték el. Sérülések, betegségek, nyelvi nehézségek, idegen közeg: ezek mind nehéz terhet jelenthetnek egy fiatal sportolónak. Úgy látja, ilyenkor a családi háttér kulcsfontosságú. Elárulta, hogy a Honvédtól is haza akart jönni, ám a szülei arra biztatták, várjon, be kell illeszkednie. Dániában pedig, ahol a nyelvet sem beszélte igazán, könnyen depresszívvé válhatott volna. A jó sportoló azonban képes kijönni ezekből az időszakokból, mert ha nem, arra akár a pályafutása is rámehet.

Koppenhágában az is felvetődött, hogy idővel a Bajnokok Ligája-résztvevő klub felnőttcsapatához is közel kerülhet. Játszott az ifjúsági Bajnokok Ligájában, edzett a felnőttekkel is, de mint mondta, az már teljesen más szint. A magyar fiatalszabályt jó dolognak tartja, mert lehetőséget ad a fiataloknak a bizonyításra, és a játékosok értékét is emeli.

A DVSC-hez úgy került, hogy másik két NB I-es csapat is kereste, ám számára hajdú-bihariként nem volt kérdés, hogy a Debrecent választja. Hálás azért, hogy itt játszhat, a Nagyerdei Stadiont pedig az ország legszebb stadionjának nevezte, benne fantasztikus közönséggel. A mostani csapatról is jó véleménnyel van. Úgy fogalmazott, a tavalyi keret alapján a DVSC akár top négyes csapat is lehetett volna, csak nem állt össze a játék. Blagojevic menesztése után indult el a lejtmenet, sorra jöttek a vereségek. A kiesés veszélyétől végül az edzőváltás és a téli erősítés mentette meg a csapatot. Sergio Navarróról külön is elismerően beszélt: kiváló szakembernek és embernek tartja, akivel imád együtt dolgozni. Abban is nagy szerepe volt, hogy télen Debrecenben maradt.

Inkább Ronaldo, mint Messi

A válogatott meghívó kapcsán elmondta, hogy Bárány Donáttal együtt utazik, Tóth Alexszel pedig jó kapcsolatot ápol, és több ismerős arc is várja majd a keretnél. A beszélgetés végén a könnyedebb kérdések is előkerültek. Legemlékezetesebb meccsének a Ferencváros elleni 5–4-et nevezte, korosztályos válogatott élményei közül a franciák és a szlovákok elleni győzelmeket emelte ki, legjobb edzőjének pedig Sergio Navarrót tartja. A pályán Vajda Botondot nevezte meg legkedvesebb játékostársának, rajta kívül pedig Bárány Donátot is közeli barátjaként említette.

– Ha azon járna az eszem, hogy hová mehetnék tovább, az elvinné a fókuszt a futballról. Most Debrecenben játszom, és ennek minden percét szeretném kiélvezni, miközben természetesen vannak nagy céljaim is: egyszer a top öt európai bajnokság valamelyikében futballozni – mondta a jövőjéről.

A helyi fiataloknak pedig azt üzente: szeressék a focit, élvezzék a meccseket, legyenek támogató közegben, és semmi ne tántorítsa el őket a céljaiktól, még az sem, ha egy időszakban nem játszatja őket az edző.

A gyerekek kérdéseire válaszolva az is kiderült, hogy Ronaldót jobban szereti, mint Messit, szívesen megnyerné az NB I-et, a válogatottal pedig egyszer kijutna a világbajnokságra. Ha topcsapatot kellett mondania, a Real Madridot választotta. A bűvöskockának egyetlen oldalát sem tudná kirakni, dekázásból viszont annyit tud, hogy nem is számolja. Legemlékezetesebb góljai közé a Nyíregyháza és a Diósgyőr elleni találatait sorolta.