Színházi botrány a köbön

Mindhárom fogalom a színházi botránnyal hozható összefüggésbe. Hisz tudjuk: a botrány szenzáció. A botrányos jelenség mindig szenzációként hat az emberekre. Ami érdekli őket, arra kapják fel fejüket. És egy meztelen, vagy majdnem meztelen színész jelenléte a színpadon (ha csak egy percre is) megbotránkoztat.

Ami biztos, hogy a színház jelen van. Leginkább szakmailag. A népszerű színházon kívüli színházat az emberek nem igazán ismerik. Talán nem is kíváncsiak rá. Elvontnak, halandzsának hiszik. Ezért nem vádolhatjuk őket. A színház szűk körébe nehéz bejutni. De nem lehetetlen. Létezik egy oldal, ami azt lajstromolja, hogy épp a napokban mely színház, mely darabjában volt meztelen egy színész. Erre aztán kattanak az emberek. (Többen, mint a szinhaz.hu-ra).

S ha már meztelenség, s belülről jövő indulatfokozás, akkor a trágár szavak kiejtése a magyarok körében igen jelentős. Pedig szókicsünk nem "annyira" gazdag trágár szavakban. Ami van, azt viszont használjuk. És ha már közösségről beszélünk, akkor a politika mint közösséget szervező intézmény, elkerülhetetlen a színházban. Mint ahogy a drámaíró sem tudja elkerülni, hisz' az életről ír, és valahogy megjelenteti írását. Elméletileg a politika az emberekért van, eredendően jó, és a közösségszervezés benne a lényeg. Márpedig a színház közösségszervező. Egyben ízlésformáló, és kultúrateremtő is.

S ezen van a hangsúly. Egyre több színháztípus él már egymás mellett. Időszakok követik egymást, melyekben hol többen, hol kevesebben kíváncsiak a színházra. A meztelenség, trágárság, politikum elhelyezése tehát megkísérelhető, mert jelen van. Sokszor úgy, mint egy éhes farkas, aki egy elveszett nyúlra akar épp lecsapni. A fogalmakkal vigyázni kell, mint ahogy foglalkozni is.

Bogdán Szilvia