Szakember: nyakunkon a kis jégkorszak

– Annak, hogy a 21. században leáll az Észak-atlanti áramlat, több mint 90 százalékos a valószínűsége. Annak pedig mintegy 75 százalékos, hogy ez már 2025 és 2039 között megtörténik – hivatkozott a legfrissebb klímakutatási eredményekre Szegedi Sándor docens, a Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszékének vezetője. Márpedig az, hogy leáll az Európát különösen erősen télen fűtő óceáni áramlat, a tudomány mai állása szerint nem kérdés, és az sem, hogy annak milyen hatása lesz éghajlatunkra. Az viszont igen, hogy felkészültünk-e, fel lehet-e készülni a változás következményeire. A Cívishír erről kérdezte Szegedi Sándort.

Cívishír: A Földünk felszínén egyenetlenül eloszló, a Napból érkező hő kiegyenlítésére a nagy földi szélrendszerek és az óceáni áramlatok szolgálnak. Ez utóbbiak között a legnagyobb az Észak-atlanti áramlat, ami a trópusokról annyi meleg, környezetéhez képest melegebb vizet szállít, hogy annak mennyisége meghaladja a Föld összes folyója által együttvéve szállított mennyiséget. Minek hatására jött létre ez a hatalmas vízrajzi képződmény?
Szegedi Sándor: Az egyenlítő egy négyzetkilométere potenciálisan kétszer, két és félszer annyi energia-bevételben részesül, mint a sarkpont körüli területeké. A Földünk dinamikus rendszer, és ha két része között energia-bevételbeli különbség van, akkor elindulnak az ezt kiegyenlítő fizikai folyamatok. Az óceáni áramlatok esetében a trópusok irányából a sarkvidékek felé, a sarkvidékekről a trópusok felé mozog a víz, hogy egyfajta kiegyenlítődést hozzanak létre. A levegőben egyébként gyorsabb a hőcsere, hiszen a levegő könnyebben mozgásba jön. A hőcsere 60-70 százaléka a levegőn, 30-40 százalék a tengeráramlatokon keresztül valósul meg. De így is óriási víztömegről van szó – köztük a legnagyobb a Golf-áramlat, ami a 45. szélességi körtől északra Észak-atlanti áramlat, és ahogy említette is, ez a Föld összes folyójánál nagyságrenddel több vizet szállít. A Golf-áramlat tulajdonképpen az egyenlítő térségéből indul el, csak ott még Észak-egyenlítői áramlatról beszélünk. Majd az amerikai partok előtt bejutott Karib-tenger térségébe, a Mexikói-öbölbe, és azt Kuba és a Floridai-félsziget közötti szűk tengerátjárón felgyorsulva elhagyja, és onnan nevezzük Golf-áramlatnak. A méretéről annyit, hogy helyenként közel 100 kilométer szélességben egy-másfél kilométer mélységben akár 10 kilométer/óránál is nagyobb sebességgel szállítja a meleg vizet észak-északkeleti irányba. A hőmérséklete a Mexikói-öbölben már 2-3, de akár 4 fokkal is melegebb a környezeténél, és ahogy halad észak felé, egyre nagyobb lesz a különbség. A Brit-szigeteknél már 8-10 fok, Izlandtól északra pedig már 10-12 fok. Azt, hogy milyen irányba halad, a kontinensek elhelyezkedése, partvonaluk formája határozza meg, és ehhez járul hozzá a Föld tengely körüli forgásából adódó kitérítő erő, a coriolis. Ezekbe szól bele az uralkodó szelek iránya. Az Észak-atlanti áramlat egyik ága a Jeges-tenger egyik peremtengerében, Oroszországtól északra, a Barents-tengerben, a másik ága Grönland északi partjai közelében enyészik el. Tehát addig szállítja a meleg vizet, addig fűti környezetét.

Cívishír: Mi tartja mozgásban a Golf-, majd az Észak-atlanti áramlatot?
Szegedi Sándor: Amit régen mondtak, hogy az uralkodó szelek, az éppen a Golf-áramlatnál bukik meg, hiszen Észak-Amerika partjai előtt körülbelül 60 fokban szembe megy a széllel. A mozgást illetően egy nagyobb termohalináris-dinamikai folyamatról van szó, azaz az áramlat és a környezete eltérő hőmérséklete és sótartalma tartja igazán mozgásban a vizet. A trópusok felől érkezik a meleg, sóval telítettebb víz a magasabb szélességek felé. Az egészet úgy képzeljük el, mint egy nagy szállítószalagot, aminek van valahol egy „motorja”, ami meghajtja, mozgásban tartja a vizet. Ez a „motor” most Izland környékén van. Tehát itt van az a rész, ahol az áramlat meleg vizét alulról és oldalról a környezete hidegebb, kevésbé sós vize, felülről pedig a levegő erőteljesen hűti. Ennek hatására az áramlat elveszíti a hőmérséklet többletét, a sótartalma viszont megmarad, ezért lényegesen sűrűbb, tehát nehezebb lesz a környezeténél, és a mélybe süllyed. Másodpercenként több százezer tonnányi víz merül a mélybe egy Magyarországnál valamivel nagyobb területen. A hideg, nagy sótartalmú, környezeténél nehezebb víz 3-4 kilométer mélységben pedig visszaáramlik az egyenlítő térségébe.

Cívishír: Évezredek óta jól működő, stabil rendszer! Hol a probléma? Miért is állna le?
Szegedi Sándor: Az óceánok áramlási rendszere, benne a Golf- és az Észak-Atlanti-áramlattal egy nagyon dinamikus, folyamatosan változó rendszer. Most is jelentős változásban vagyunk, hiszen a már említett vízlesüllyedés egyre délebbre tolódik, és csökken a mértéke. Mégpedig azért, mert a légkör melegedése miatt a sarki jégtakaró és Grönland jegének gyors olvadása okán a tengerbe rengeteg édesvíz kerül. A jégbe ugyanis nem fagy bele a só. Az édesvíz könnyebb a környező sós vizeknél, tehát amíg el nem keveredik – ami hosszú idő –, addig a felszínen marad. Amikor pedig ez az édesvíz találkozik az Észak-atlanti áramlás sós vizével, azt gyakorlatilag olyan mértékig ki tudja édesíteni, hogy nem merül alá. Mivel a „motor”, az alámerülési zóna nem lesz, a vízáramlás megszűnik. Ez olyan, mint amikor kikapcsoljuk a szállítószalag motorját. A Golf- és az Észak-atlanti-áramlat esetében ez azt jelenti, hogy délről elmegy valameddig a meleg víz, de sokkal gyengébben, éppen ezért közel sem jut el olyan szélességi körökig, mint például napjainkban.

Cívishír: Vannak arra bizonyítékok, hogy kevesebb vizet szállít az Észak-atlanti áramlás?
Szegedi Sándor: A műholdak évtizedek óta monitorozzák a tenger felszíni hőmérsékletét, továbbá az úszó bóják és a hajók is végeznek méréseket, és ezek által nyomon tudjuk követni a változásokat. Az adatok sokáig különböző hivatalokhoz érkeztek be, és azokat hosszú időn keresztül nem kapcsolták egy rendszerbe. Az utóbbi időben kezdték ezeket összefésülni, évtizedekre visszamenőleg elemezni, és ebből most az látszik, hogy a 20. század vége óta – nem egyenletesen ugyan, de folyamatosan – csökken az Észak-atlanti áramlat intenzitása, azaz a szállított meleg víz mennyisége. Ilyen módon a szállított hő is fokozatosan kevesebb. Különösen az utóbbi két évtizedben. A nemrégiben publikált adatok alapján az 50 évvel ezelőttihez képest 20-30 százalékkal kevesebb hőt szállít az Észak-atlanti-áramlat. A másik probléma, hogy senki sem tudja megmondani a sarkvidéken még potenciálisan elolvadó jég mennyiségét, azaz mennyi édesvíz kerülhet az óceánba, ami gyengíti, tolja délebbre az áramlási rendszert. Az kijelenthető, hogy ameddig a lehűlő víz a mélybe bukik, addig él a tengeráramlat. Arra pedig egyáltalán nincs tapasztalat, és a modellezni sem lehet, hogy mekkora az édesvíz mennyisége, ami Izland térségében teljesen le tudja állítani a „motort”. Ezek miatt óriási a bizonytalanság az Észak-atlanti áramlat jövőjét illetően. Tíz éve még arról volt szó, hogy leállhat, de ez 2100 előtt nem valószínű. Közben meg kiderült, hogy az Északi-sarkvidék jege minden korábbinál intenzívebben olvad, és minden eddiginél nagyobb mennyiségű édesvíz kerül az Észak-atlanti térségbe. Plusz, azt sem tudjuk pontosan, mi az a kritikus édesvízmennyiség, ami ténylegesen előidézi a leállást. A mostani elemzések azonban már azt mondják, igaz, óriási bizonytalanság mellett, hogy már sokkal közelebb lehetünk ehhez a kritikus ponthoz, mint ahogy azt korábban gondolták. Különösen, mivel gyorsul az Északi-sarkvidék jegének az olvadása, tehát akár néhány éven belül is bekövetkezhet a tengeráramlat leállása.

Cívishír: Ne menjünk ennyire előre! Milyen hatással van az Észak-atlanti-áramlat Európa, azon belül pedig Magyarország időjárására?
Szegedi Sándor: Európa időjárása az összes kontinens között a legkiegyensúlyozottabb. Annak ellenére, hogy bizony tapasztalunk szélsőségeket. Viszont a többi kontinensen nyáron lehet jóval melegebb, a tél lehet sokkal hidegebb, a szárazság tartósabb, az eső bőségesebb, a viharok sokkal erősebbek, az átmenetek pedig gyorsabbak. A kiegyenlítettebb klímánkat, időjárásunkat jelentős részben az Atlanti-óceánnak és benne az Észak-atlanti-áramlatnak köszönhetjük. Ez azt jelenti például, hogy az adott szélességhez képest a tél Európában lényegesen enyhébb, az éves átlaghőmérséklet pedig magasabb. Az évszakok közül télen jelentkezik legmarkánsabban az eltérés, döntően emiatt magasabb az évi középhőmérséklet. Számokra lefordítva: a Brit-szigeteken 8-10 fokkal, a Benelux államokban, Németország észak-nyugati részén, Norvégiában és Dániában körülbelül 6 fokkal, Magyarországon 1,5-2 fokkal melegebb az évi átlag középhőmérséklet az Észak-atlanti-áramlat miatt. Nyáron elenyésző a hatása, a meleg évszakunkban az óceán hatalmas víztömegének van mérséklő hatása kontinensünk éghajlatára. Mégpedig úgy, hogy ahogy távolodunk tőle, egyre kisebb mértékben érezhető. Ezért kelet felé haladva egyre melegebb és szárazabb a nyár, a tél pedig hidegebb.

Cívishír: Említette, hogy az 50 évvel ezelőttihez képest 20-30 százalékkal kevesebb hőt szállít az Észak-atlanti-áramlat. Ennek már vannak következményei? Az utóbbi tíz évben gyakorlatilag nincs tél.
Szegedi Sándor: Jelenleg éghajlatunk változását két hatás befolyásolja. Egyrészt a meleg tengeráramlat csökkenő mértéke, másrészt a változó, melegedő éghajlatunk. Ez utóbbinak tudható be az enyhébb telek sorozata. De ez nincs mindenhol így az északi mérsékelt övben. Például Észak-Amerikában, a Nagy-tavak vidékén a mögöttünk lévő évtizedben nagyon hideg telek voltak. Maradjunk azonban a globális felmelegedésnél és Magyarországon. Az évszakok sajátosságait figyelembe véve a leglátványosabb változás egyértelműen télen következett be. Egyrészt azért, mert ennek az évszaknak a hőmérséklet-emelkedése a legnagyobb, másrészt pedig ez a hőmérséklettöbblet elég volt ahhoz, hogy ne hó, hanem eső essen. Ha pedig nem fehér a felszín, a minimum hőmérsékletek több fokkal is magasabbak. Ezekből állt össze a tél látványos változása.

Cívishír: Miből fogjuk érezni, ha leáll az Észak-atlanti-áramlat?
Szegedi Sándor: Nem lehet majd nem észrevenni! Még annak ellenére sem, hogy nem egyik pillanatról a másikra következik be a változás. Az átmeneti időszak azonban csupán néhány év lesz. Nálunk hidegebbek lesznek a telek. Kezdetben nem az egész tél, csak néhány hét, egy-egy hónap. Erősebbek lesznek a hidegbetörések, tartósabbak a zord időszakok. Visszatérnek a 2000 előtti telek, amikor nem számított extrém hidegnek a mínusz 20, mínusz 25 fok sem, merthogy szinte minden télen előfordult. Nagyon hidegnek a mínusz 30 fok körüli fog majd számítani. Aztán a hótakarós napok száma is visszaáll az adott térségre jellemző értékre, ez az Alföldön évente 35-40 nap. Később a telek még hidegebbek lesznek: körülbelül az 1500 és 1850 közötti kis jégkorszaknak nevezett időszakokhoz hasonlatos. Az akkori teleket jól szemlélteti, hogy a Tisza és a Duna szinte minden évben befagyott, sőt Nyugat-Európában a Szajnán és a Temzén is volt vastag jégtakaró. A Brit-szigetek körül és Nyugat-Európa partjainál pedig körülbelül 40 kilométeres sávban befagyott a tenger. Nálunk, amellett, hogy hidegebbek lesznek a telek, még a mostaninál is szélsőségesebbé válik az időjárásunk. Mégpedig azért, mert az óceán mérséklő hatása is csökken, kevesebb lesz a csapadék, hosszabbak lesznek a nyári hőhullámok. A változás nálunk szerencsére nem lesz annyira drasztikus, mint kontinensünk nyugati részén, az óceáni éghajlat területén, mivel ott napjainkban is lényegesen erősebb az Észak-atlanti áramlat hatása. Ez manapság 6-10 fokos pozitív hőmérsékleti anomáliát okoz, és ennek a kiváltó oka fog megszűnni.

Cívishír: Mennyi ideig tarthat az Észak-atlanti-áramlat nélküli időszak?
Szegedi Sándor: Nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt egyszer már megtörtént ez. Az utolsó nagy eljegesedés végén, a gyors felmelegedés hatására óriási mennyiségű édesvíz zúdult az Atlanti-óceánba, és megállt az áramlat. Akkor hirtelen hidegebb telek köszöntöttek az Észak-atlanti térségre, elkezdett visszanövekedni a jég, majd néhány évszázados kilengés után erőre kapott az óceáni áramat, és globálisan ismét melegedni kezdett a környezet. Ugyanaz ugyanúgy biztosan nem fog megismétlődni, viszont nagybizonyossággal mondható, hogy néhány száz évre szélsőségesebb lesz az éghajlatunk, és azon belül hidegek lesznek a telek.

Cívishír: Talán éveken belül zordabb télben, forróbb nyárban kell élnünk, amihez a gazdaságnak alkalmazkodni kell. Nem késtünk már el?
Szegedi Sándor: Mindenképpen nehéz lesz alkalmazkodni. A klímaváltozás amúgy is krízishelyzetet teremt Európában. Itt van a turizmus. Ha még forróbb nyarak jönnek, akkor oda lesz a mediterránum idegenforgalma. A Kárpát-medence mezőgazdaságának is komoly kihívást jelent. Tehát fogalmazzunk úgy, ha az áramlás leáll, az ront a mostani helyzeten. Más növényeket kell majd termeszteni, mint eddig. Emellett nálunk kulcsfontosságú lesz az öntözés, a víz visszatartása, a víztározók építése. Gyakoribbá válik a hócsapadék: több hó halmozódik fel, ez erősíti a tavaszi áradásokat. Ezek vizét kellene megfognunk. Annál is inkább, mert a folyóink vízjárása szeszélyes lesz, azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy kiszáradnak.

– CH –