Nyírmártonfalváról is indult doni emlékmenet
A Don-kanyarban 1943 januárjában elesett 120 ezer magyar katona emléke előtt 25 kilométeres menettel tisztelgett a Vitézi Rend Hajdú-Bihar Vármegyei Törzskapitánysága és Kék-Nefelejcs Hagyományőrző Kulturális Örökségvédelmi Egyesület Nyírmártonfalva január 25-én. Mindkét szervezetnek tagja V. Almási Sándor nyírmártonfalvai lakos, hagyományőrző, így a főszervezői feladatot ő vállalta. A Cívishír tőle tudta meg, hogy ez már a második emlékmenet volt, miután az első, a múlt évi, igen jól sikerült. Az idei pedig minden várakozását felülmúlta. Amíg 2024-ben 24-en tették meg gyalog a Nyírmártonfalva-Nyíracsád-Nyírábrány-Fülöp 25 kilométeres útvonalat, addig az idén 75-en. A legfiatalabb, két kadét, 15 évesek voltak, míg a legidősebb egy 72 esztendős hölgy.
Nyírbátorból, Püspökladányból, Hajdúszoboszlóról, Hajdúböszörményből, Debrecenből, Nyíracsádról és Vámospércsről is voltak a menetben.
– A Don-kanyarban történt nemzeti tragédiánk a mai napig fájdalma a magyarságnak. Élnek még azok, akiknek a nagyszülei nem tértek haza a háborúból. A menetünkkel célunk egyrészt, hogy ne merüljön feledésbe az emlékük, másrészt pedig a békét hirdetjük, hogy soha többé ne legyen háború – válaszolta kérdésünkre vitéz Almási Sándor, aki felidézte a január 25-e történéseit is.
– A nyírmártonfalvai falumúzeum épületében gyülekeztünk reggel 7 órakor. A regisztráció után 8 órakor indultunk. Első állomásunkig, a községi temetőben lévő második világháborús emlékműhöz a polgármesterünk is elkísért bennünket. Az ünnepi beszéd és a koszorúzás után a falu református tiszteletese és a görögkatolikus tisztelendő atya áldást adott ránk és a katonákra, majd mentünk tovább Nyíracsádra. Polgármester, tiszteletes asszony várt bennünket. Ott is beszédek hangzottak el és megkoszorúztuk a második világháborús emlékművet. Nyírábrányban szintúgy. Az utolsó állomásunk Fülöp volt. Hutóczki Péter polgármester a családjával a helységnévtáblánál várt bennünket és együtt vonultunk a görögkatolikus templom udvarára, a második világháború hősi halottjainak emléket állító emlékműhöz. A méltóságteljes megemlékezésünk magasztos hangulatát emelte, hogy ott volt az a négy fülöpi lakos, akiknek az édesapjuk odaveszett a Don-kanyarban. Ők is koszorúztak. A művelődési házban egy jó hangulatú közös vacsorával zárult a napunk. Minden településre katonanótákat énekelve érkeztünk, a lakosok kijöttek az utcára, integettek nekünk. Egy-egy településen 30-40 percre álltunk meg, az emlékezés és a koszorúzás után pogácsával, teával, forralt borral és szendviccsel vendégeltek meg bennünket. Az biztos, hogy jövőre is megcsináljuk a doni emlékmenetünket.
CH
