Nicsak, ki beszél?!
Még mindig nem beszél a gyerek – minden korban félelem. Tény: vannak szupergyors kicsik és lustábbak: mi hátráltathatja a beszédfejlődést? Mivel segíthet a szülő?
Dr. Hagymásy Nóra: Nagyon fontos hangsúlyozni hogy minden gyerek más. Ki ebben, ki abban ügyesebb, fejlődik gyorsabban. Van egy általánosságban rögzített norma, amitől természetesen sok eltérést mutathat a gyermekünk beszédfejlődése. 3 évesen már vannak gyermekek, akik választékosan és akár tisztán beszélnek, szerkezetileg is egyre helyesebben használják a nyelvet. Míg mások akár csak szavakat tesznek ennyi idősen egymás mellé. Sőt nemek szerint is különbséget tehetünk: lányoknál a 2,5 éves kort említi a szakirodalom a legkésőbbi beszédindulásra, míg fiúknál ez kitolódhat, a 3 éves kor vízválasztó ilyen szempontból. Ha addig nem indul be a beszéd, akkor megkésett beszédfejlődés kórképéről beszélünk. A beszédtanuláshoz a hallás és az idegrendszer épségének vizsgálata érdekében fül-orr-gégészhez, neurológushoz irányítjuk a szülőt. A beszéd a finommotorika csúcsa – az alap legyen stabil arra lehet építkezni. Éppen ezért a nagymozgásokat (kúszás, mászás) érdemes játékos formában gyakoroltatni, ha szükséges, akár szenzomotoros tornával foglalkozó szakember bevonásával. A minta nagyon fontos! Érdemes sokat beszélni a babával, elmondani hogy éppen mit csinálunk, rámutatni a tárgyakra, testrészekre és akár énekelni, mondókázni neki. A dallam, a ritmus magával ragadó ősi ereje felkelti az érdeklődését és segíti a beszéd indulását. A beszédünk legyen tiszta, érthető – a baba felé fordulva ő másolni kezdi az ajakmozgást, valamint a metakommunikációs eszközök is támogatják az értést és a kifejezést egyaránt. Az olvasás tökéletes módja a szókincse gyarapításának: nagyon hasznos, ha hallja, hogyan állnak össze a mondatok, hogyan nyílik ki egy történet. Babaként csodálja a hangodat, majd elmerül a képekben és az izgalmas mesék világában, mire óvodás lesz már ő meséli neked mi következik a történetben. Elaine Mazlish & Adele Faber könyvének címében, úgy gondolom, minden benne van: „Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje”. Legyél a gyermeked jó hallgatósága, nézz rá, válaszolj, tegyél fel kérdéseket! És ez nem csak a kisgyerekekre érvényes…
Az elfogult szülők, rokonok kezdetben hajlamosak gyermeki kényeskedésnek venni a beszédhibát. Mi ad okot gyanúra? Honnan kell komolyan venni?
Dr. Hagymásy Nóra: Pont fordítva látom. A környezet mulatságosnak, „cukinak” titulálja a kisgyerek pösze kiejtését. Nagyokat nevetnek rajta, utánozzák és a felnőttek is elkezdik a gyerek előtt pont úgy kiejti a gyerek által amúgy hangzóhibásan ejtett szót. Ezáltal nemhogy mintát adnának, hanem még meg is erősítik, rögzítik a gyerekben a helytelenül kiejtett szavakat. Ha javítani szeretnénk szülőként, nagyszülőként akkor inkább a „Téjet tatajót!” felszólításra kérdezzünk vissza a gyerekkel szembe fordulva, szépen artikulálva és nem gyorsan mondva: „Kéred a kakaót?”. Az kevés pozitív változást idéz elő a gyermek beszédében, ha többször és hangosabban mondjuk vagy rászólunk hogy „Pörgesd a nyelved!” Azért nem pörgeti, mert még nem képes rá. Ahogy mondják, a „beach body sem nyáron készül”, itt is időre van szükség. Megvannak a lépések, amit a terápia során követünk: ezek szigorú sorrendben egymásra épülnek és a terápia végével beszéd- és anyanyelvi készségek szempontjából az iskolát már magabiztosan, jól megalapozva kezdheti el a gyermek. Idő, idő, idő és türelem.
A beszédhibák jó részének hátterében anatómiai elváltozás állhat. Fekete bárány a cumi és az ujjszopás? Egészen pontosan mit okoznak?
Dr. Hagymásy Nóra: Anatómiai és funkcióbeli okok is előidézhetik az elváltozásokat. Például a kisbaba szoptatásának elmaradása, később a kisgyermek szilárd étellel való táplálása során a rágás elmaradása mind hátrányos helyzetből indítja a gyermeket. A renyhe szájkörüli izmok, a rossz nyelvpozíció jó táptalaja az artikulációs hibáknak. A kóros szokások közül az ujjszopás, cumi, valamint a körömrágás is idetartozik. A szájlégzés során a nyelv leül a szájfenékre, nem stimulálja a maxilla fejlődését, a csontok növekedésével kölcsönhatásban úgynevezett long face (megnyúlt arc) szindrómát idéz elő. A szervezet egy rendszer, minden mindennel összefügg. Ha ezek következtében lent van a nyelv – ami ennél fogva erőtlen is sokszor –, a száj már nyílik is, és a gyermek szájlégző lesz. Most nem a megfázásos, ideiglenes állapotról beszélek, hanem a tartósan fennálló szájlégzésről. Buteyko professzor írta le, hogy a szájlégzés következtében krónikussá váló túllégzés nemkívánt biokémiai folyamatokat indít el. A nyitott szájban fellépő szárazság következtében nem vonódnak be nyállal megfelelően a fogak, mely szuvasodáshoz vezethet. A szájlégző gyermek nem kap rendesen levegőt, az agy véroxigén-ellátása nem megfelelően biztosított. Ettől lehet még jó tanuló, de a szükséges energia többszörösét használja fel. Elkalandozik a figyelme, hamar elfárad. A nem megfelelő helyen lévő nyelv a fogakat elfordítja vagy akár legyezőszerűen nyitja. A fogak viszont ritkán mozdulnak egymagukban. Egy rendszert alkotva húzzák magukkal az állkapcsot, így jönnek létre a harapási rendellenességek. Érdemes észrevenni, hogy ezek az ártatlannak tűnő kóros szokások befolyásolják a gyermekünk arcfejlődését, artikulációját és nem mellékesen olyan folyamatokat indítanak el, melynek végállomása a fogszabályozó rendelő.
Az óvodai logopédiai foglalkozások a tapasztalat szerint milyen hatásfokkal működnek?
Dr. Hagymásy Nóra: Az óvodában a 3. életévüket betöltött gyermekeknél a logopédus egy „kérdőív” segítségével a szülő által tájékozódik a gyermek beszédállapotáról, majd az 5. életévüket betöltött gyermekek artikulációs szűrésen vesznek részt a saját óvodájukban. Az óvodákban, iskolákban jól felkészült, lelkiismeretesen dolgozó logopédusok sokszor túlterheltek. Egyszerre több óvodát és iskolát látnak el. A logopédiai foglalkozások csoportban történnek, legtöbbször a gyermek utolsó óvodai évében kerül rá sor. Az ellátáshoz a gyermeknek joga van, a szülő kötelessége ezt biztosítani. Azt, hogy milyen formában biztosítja, azonban már az ő döntése természetesen a mindenkori jogszabályi háttér figyelembevételével. Amennyiben magán logopédai foglalkozással kívánja kiváltani a közoktatásban felkínált lehetőséget, és ezt megfelelő módon igazolja is, megteheti. A lényeg hogy a beszédhibás gyermekek fejlesztése legyen megoldott már óvodás korban.
Dolga a logopédusnak a beszédhiba/-zavar mögött esetlegesen lappangó pszichés okok feltárása, terápiája?
Dr. Hagymásy Nóra: Inkább úgy fogalmaznék, ezek észlelése és a megfelelő szakemberhez irányítása a kötelessége. Gyógypedagógusként sok pszichológiához kapcsolódó tantárgyat hallgatunk, majd vizsgáztunk az egyetemen a gyermeklélektantól kezdve a pszichológia szigorlatig, mely rálátást ad a pszichés fejlődésre és a kórképekre. A kompetenciahatárokat megtartva egy jó gyermekpszichológussal együttműködve lehet biztonságosan és eredményesen dolgozni.
Jellemző az átélt traumák után (akár átmenetileg) jelentkező beszédzavar? Másképp orvosolandók ezek, mint egyéb beszédzavarok?
Dr. Hagymásy Nóra: A pöszeség mint artikulációs zavar esetében, mint említettem, a minta nagyon fontos. Előfordult már, hogy logopédiai terápiát követően tünetmentessé vált gyermek új közösségbe kerüléskor – például az óvodai csoportba nagyon sok kicsi érkezik – követve a mintát újra elkezd selypíteni. Ez csak átmeneti abban az esetben, ha felhívjuk a figyelmét rá és felidézzük, rögzítjük a korábban tanultakat. Több óvodáskorú gyermek szülője átélhette és nyilvánvalóan kétségbeesett, amikor realizálta, hogy gyermeke elkezdett dadogni. Itt fontos hogy szót ejtsek az élettani dadogásról, ami a legtöbb esetre jellemző. Ilyenkor az történik, hogy a gyermek agya gyorsabban jár, mint azt a beszédszervek le tudnák követni – ennek megfelelően keletkezik a beszédben megakadás, ami sokszor társul kapkodó, szájon át történő légzéssel is. Ez a jelenség sokszor, ahogy jött, egy idő után magától elmúlik, nem érdemes stresszelni vele a gyermeket. A valódi dadogás a beszédritmusnak a zavara, akárcsak a hadarás. Itt neurológiai és pszichológiai vizsgálatokra, esetlegesen terápiára is szükség lehet, több mint valószínű, hogy hajlam van rá, mely egy adott esemény, trauma hatására jött elő. Ennek a kezelése azonban nagyon hosszú folyamat.
A teljes népességet tekintve: tiszta beszéd tekintetében hogy állnak a magyarok? Melyek a leggyakoribb beszédhibák?
Dr. Hagymásy Nóra: Az artikulációs hibák közül a legfeltűnőbb a sziszegők, susogók torz ejtése valamint az „r” hang megfelelő képzése is lehet problémás akár egy felnőtt számára is. Ebből is látható, hogy a beszédhibák esetén nem feltétlenül várhatunk arra, hogy „majd kinövi a gyerek”. Valamint a felgyorsult életünk velejárója hogy a beszédünk is felgyorsult, ennek következtében nincs idő a hangok megformálására, sokszor elkent a beszéd, gyors a beszédtempó, a hangsúly pontatlan. A digitális világ sem kedvez ennek, amiben döntően írásban kommunikálunk, rövidítéseket, emoji-kat használva. A kommunikáció nonverbális eszközei is mellőzöttek, mint a mimika, a kézjelek, a szemkontaktus. Aki évtizedekkel ezelőtt látta Montágh tanár úr műsorát a tévében – ahol a beszédet művészi szinten oktatta a fiatalabb generációnak illemtannal fűszerezve – nos, a beszédtechnika valahol ott kezdődik. Nem állítom, hogy ma pont abban a formában, de hogy helye lenne ennek az oktatásának az iskolákban – és nem csak a művészeti osztályokban –, abban biztos vagyok.
Sok szó esik az utóbbi időben a szájlégzésről. Mi okozhatja? Befolyásolja például az alvás minőségét, a test, az agy működését?
Dr. Hagymásy Nóra: Azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem csak és kizárólag a gyermekekről beszélünk, hisz a felnőtt lakosság legalább annyira érintett a témában. A szájlégzésnek, az éjszakai horkolásnak az arcon is jól látható nyomai vannak: szomorú szemek, élettelen tekintet. A legtöbb szájlégző egyébként nyelvlökéses nyelő, ami azzal jár, hogy legtöbbször az „sz, z, c és s, zs, cs” hangokat interdentálisan, azaz a két fogsor közé dugva a nyelvét ejti. A nyelvét nyeléskor a fogak hátsó felszínéhez nyomja mely a fogakat kimozdítja a helyükről és a harapást is kórosan befolyásolja. Sokszor látunk olyan felnőttet, akire azt mondja a köznyelv – nem túl kedvesen –, hogy kiharapja a pókot a sarokból. Vagy olyan idős bácsit, akinek szinte beesik az eső a szájába annyira előre jött az alsó állkapcsa. Ezek mind tendenciák. Lehet, hogy minden évben csak 1 millimétert mozdul előre az állkapocs, de ez évek alatt már jelentős. Az arcszerkezet fejlődését is látványosan befolyásolja. Olyan terápiában érdemes gondolkodnunk, mely nemcsak az adott, problémás területre koncentrál, hanem az egész testet és a funkciók közötti összefüggéseket véve közelít a megoldáshoz. Intenzív mozgásos gyakorlatokkal, arc- és szájkörüli (orofaciális) tréninggel az idegrendszer stimulálásán keresztül. Feloldhatjuk az izompólyákban lerakódott feszültségeket, optimalizálhatjuk a légzést, feszültségmentesíthetjük a fej-nyaki régiót és aktivizálhatjuk a biológiai fogszabályozó készülékünket, a nyelvünket. Légzés-nyelés-testtartás hármasa az eredményes terápia kulcsa.
Logopédiai szempontból mikor nevezhető iskolaéerettnek egy gyerek?
Dr. Hagymásy Nóra: Mire iskolába kerül a gyerek, az az ideális állapot, ha minden hangot tisztán ejt. Ez nem minden esetben valósul meg, de már az is nagy segítség, ha nem 10 hangzócserével kezdi meg az első osztályt, hanem mondjuk még az „r” hangot nem képes helyesen képezni, ami nagyon gyakori ebben az életkorban. Gondoljunk csak bele, ha például látja leírva azt a szót, hogy villa, de ő még az „l” hang helyett „j” hangot ejt, akkor azt fogja mondani, hogy vijja. Jobb esetben azt is hozzáteszi, hogy vijja, de én még nem tudom kimondani. Ilyenkor legalább észleli a különbséget a két hang között. A hang-betű kapcsolatoknál ez az olvasás- és írástanulás folyamán is nehézséget jelenthet számára. Ez csak a hangképzésre vonatkozik, e mellet számos olyan anyanyelvi terület van, amivel a logopédiai foglalkozásokon már az óvodáskorban nagyon jól megalapozhatjuk a sikeres iskolakezdést.
Bereczki-Csák Helga
