Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Nagyhegyesen és Szoboszlón is elismert zenész Péter bácsi

Cívishír | 2024. 11. 06. | 09:06:42
A Nagyhegyesen élő idős zenész felért zenei pályája csúcsára.
Nagyhegyesen és Szoboszlón is elismert zenész Péter bácsi
Györfi Péter megmutatta hegedűit, bemutatta hegedűtudását (Fotó: Cívishír)
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Györfi Péter megmutatta hegedűit, bemutatta hegedűtudását (Fotó: Cívishír)

– Na, öreg, maga húzódjon csak hátra, hagyja abba a zenélést, mert ennek a gyereknek szebben sír a hegedűje! – adott hangot véleményének egy fiatalember a Földes melletti Aranyosi csárdában az 1940-es évek közepén egy zenés-nótás összejövetelen. A „gyerek” pedig nem más volt, mint az akkor 12 esztendős Györfi Péter, akinek lényegében ekkor indult zenei karrierje. Zenei karrier, ami az akkori legénykét később nem a hazai és a világ ismert koncerttermeibe repítette, hanem lakóhelye, Nagyhegyes és a környező települések egykori csárdáiba, lakodalmas házaiba, vendéglátóhelyeire, ahol zenekaraival lépett fel. Györfi Péter tehetségét jellemezte, hogy a keze ügyébe került valamennyi hangszeren megtanult játszani, ráadásul önállóan. Eredménye pedig? A csúcsra jutott azzal, hogy ő volt a prímás évtizedeken keresztül szűkebb pátriájában. Ennél többet pedig nemigen érhet el egy zenei végzettség nélküli, csak a tehetségéből és a szorgalmából táplálkozó, a mindennapi fizikai munka mellett zenélő ember. Zenéről, életről, munkáról kérdeztük Péter bácsit.

Stradivari-koppintás 1814-ből

– Csak jöjjenek, tegnap volt a férjem 90. születésnapja, sütöttem pogácsát, nyúljanak hozzá, és tudják, jöhetnek még köszöntők – tessékel be bennünket a takaros házba a feleség.

– Györfi Péter – nyújtja a nagyszobában kezét az egyenes tartású, sima arcú, mosolygós ünnepelt. Fiatalos lendületét, egészségtől sugárzó tekintetét látva kibuggyan belőlünk a kérdés: 90 éves? És hogyhogy ilyen legényes? – Tudják, jó asszonyt szolgálok! – mosolyog huncut tekintettel a mellette álló feleségére, aki széles derűvel, bőszen bólogat. Aztán megérkezik egyik volt munkatársa; kézfogás, férfias ölelés, jókívánságok, az üveg bor egyik kézből a másikba, szóba kerül a család, az unokák, majd a Cívishír munkatársainak jövetelét megtudva csak annyit mond: – Na erre én is kíváncsi vagyok…!

– Édesapám 1945 szeptemberében jött haza a fogságból, előtte ő már hegedült, tudott kicsit játszani. Kölcsönkért egy hangszert, éppen jött a tél, és eljárt hegedülni a nagyhegyesi tanyavilágba családi összejövetelekre, disznótorokba. A szomszédunkban lakott egy idős ezermester bácsi, aki állítólag már készített hegedűt és valamelyest tudott is játszani a hangszeren. Ő jött át felhangolni édesapám szerzeményét, és igaz, önmagamtól korábban már megtanultam néhány hegedűfogást, akkor ott a hangszerhasználatból megmutatott néhány dolgot. Egy részét tévesen, mert ő négy helyett három ujjal játszott, és emiatt csúsztatta az ujjait a húrokon. Ekkor 11 éves voltam. Innentől kezdve saját magamtól tanultam hegedülni, és jártam zenélni a tanyavilágba apróbb rendezvényekre, disznótorokba, keresztelőkre, csigacsinálásokra. Amilyen zeneeszközhöz hozzáfértem, mindenen megtanultam játszani. Furulyán, citerán, szájharmonikán, egy kicsit tangóharmonikáztam is, de azt nem szerettem, mert az akkordfogások miatt két kézzel kellett játszani. Ez nekem nem ment, kellett volna egy kis tanítás. Maradt tehát a hegedű. Akkoriban még megvoltak a csárdák, bennük a bankettek. A szomszéd bácsi testvére a Földes melletti Aranyosi csárdában dolgozott, és meghívta a szomszédunkat a bankettre zenélni egész éjjelre. A szomszéd pedig engem hívott segítőnek. 12 éves voltam. Egész éjjel együtt játszottunk. Hajnalig csak táncoltak, dalolásztak, majd már csak a férfiak maradtak és vad mulatozásba kezdtek. Az egyik fiatal megszólalt, hogy „Na öreg, maga húzódjon csak hátra, hagyja abba a zenélést, mert ennek a gyereknek szebben sír a hegedűje!” Innentől tartom magam hegedűsnek – mondta Péter bácsi, aki továbbra is zenélt, ám erre lehetősége csak Nagyhegyesen volt. 1952-ben megépült a falu, voltak bankettek, bálok. Akadtak zenésztársak: egy idős ember, aki egy cirkusszal bejárta Európát, majd egy zenei konzervatóriumot végzett klarinétos és egy brácsás. Így alkották a nagyhegyesi zenekart, mégpedig Péter bácsi vezetésével, ő volt a prímás.

És miért nem lett hivatásos zenész? Szülei parasztemberek voltak, a nővére már férjhez ment, és édesapja azt mondta neki, úgy is rámarad a családi gazdaság, nem kell neki elmenni innen. Ennek ellenére szeretett volna zenei pályára lépni. Ezt látta rajta édesapja, és elindult Debrecenbe, a konzervatóriumba rendezni fia sorsát, hogy ott is értékeljék tehetségét, tudását. A meghallgatásra be is ment, pillanatok alatt felhangolta a hegedűt, és elkezdett játszani. A tanárok csak lestek – csodálták, dicsérték, majd „ítéletet” mondtak: remek, csak egy a baj: náluk fúvós hangszeresek vannak, ezért nem foglalkoztak vele. Maradtak tehát továbbra is a családi összejövetelek. Három évig volt katona, ott is játszott a hangszerén, majd leszerelése után a tánciskolákkal bővültek Péter bácsi hangszeres lehetőségei.

E ponton kis kitérőt tesz Nagyhegyes zenésze, és felidézi, hogyan jutott egy nagyon régi hegedűhöz. Amikor ugyanis leszerelt a katonaságtól, hangszerét otthagyta, ám a tánciskolák indulása miatt szüksége lett volna rá. Falujában egy idős ember adott kölcsön neki egyet, azt kipróbálta, és azt mondta, jobb, mint az övé. – Igazi Stradivari-koppintás az a hegedű, most is megvan. 1814-ben készült. Az idős emberhez a debreceni hegedűjavítótól került, oda pedig javíttatni egy olyan katonatiszt vitte, aki hivatásához illően egy hangszeren meg akart tanulni játszani. Hegedűvásárlással megbízott egy hangszerhez értő embert, az meg is vette, de utóbb kiderült, a katonának nem volt tehetsége a hegedű használatához. Úgy törött el, hogy a tiszti klubba mindig magával vitte, aztán egyszer ráült. Később visszakerült hozzám a másik hegedű is, így azóta mindkettőt használom – mutatja a két hangszert.

Fia örökölte tehetségét

Térjünk azonban vissza az immár a téeszekbe szervezett mezőgazdasági munkához, amiből sihederként Péter bácsi is kivette a részét. 1963. januárjában dohányt csomóztak, amikor a munkahely előtt megállt a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat autója. Bérmunkásokat kerestek az induló üzemükbe. Hat embert, köztük Péter bácsit is felvették a tűz- és robbanásveszélyes munkához. Néhány nap elteltével azonban az újak közül már csak ő maga volt ott, és olyannyira ragaszkodott munkahelyéhez, hogy innen ment nyugdíja. Mindvégig három műszakban dolgozott, és ehhez igazodva járt zenélni. Miután megszűnt a negyhegyesi zenekar, egy-egy klarinétos, nagybőgős és szintetizátoros részvételével Hajdúszoboszlón új zenekart szervezett, és igazodva a változó zenei igényekhez, tánczenét is játszottak. Ha táncdalt kértek, akkor a klarinétos szaxofonon, a nagybőgős dobon játszott, hegedű pedig kellett a mulatós és a tánczenéhez is. A billentyűs a mulatósokkor tangóharmónikán játszott. Az énekes minden esetben Péter bácsi volt. Gyakran előfordult, hogy munkából ment zenélni lakodalomba, onnan pedig vissza a munkahelyére. 

– Legidősebb gyermekünk akadémiát végzett hivatásos kürtművész. Hegedűn tanult öt évet a zeneiskolában. Amikor a tanár – tehetségét és tudását elismerve – megkérdezte a fiamtól, hogy tényleg zenész szeretne-e lenni, és ő igent mondott, a hegedűszak elnőiesedésére és a rövid ujjaira hivatkozva javasolta, térjen át a vadászkürtre. Igaz, annak a tananyaga hároméves, és a felvételiig csak másfél év van, de a tanár bízott a fiam tehetségében, szorgalmában. Levizsgázott vadászkürtből, sikeresen felvételizett a zenei középiskolába, elvégezte a főiskolát, majd az akadémiát, játszott a Debreceni Filharmonikusok között, most zenetanár – válaszolta Györfi Péter kérdésünkre, hogy folytatja-e valaki a családban az ő zenei pályáját. 

– CH –

Györfi Péter megmutatta hegedűit, bemutatta hegedűtudását (Fotó: Cívishír)
További híreink
Bosszú Kismarján
Bosszú Kismarján
Betörte haragosa autójának ablakát – vádat emeltek ellene.
Gyász a pusztán: elhunyt Árvai Sándor
Gyász a pusztán: elhunyt Árvai Sándor
Hortobágy Örökös Pásztora 47 évet szolgált juhászként.
Oszlopnak ütközött egy autó Mikepércsen
Oszlopnak ütközött egy autó Mikepércsen
A mentés idejére lezárták az utat.
Tiszacsege újra ünnepel: jön a 30. Rév Nap
Tiszacsege újra ünnepel: jön a 30. Rév Nap
A hagyományok, barátságok és finom ízek ünnepe augusztus 2-án a Tisza-parton.
Mászófal épül több hajdú-bihari iskolában
Mászófal épül több hajdú-bihari iskolában
A boulder falakon a gyerekek alacsony magasságban, kötélbiztosítás nélkül mászhatnak.
Késelés Hajdúszoboszlón: a nagymama az áldozat
Késelés Hajdúszoboszlón: a nagymama az áldozat
Első fokon 12 év fegyházbüntetést kapott.
A hajdú-bihari Téglásról az űrállomásig
A hajdú-bihari Téglásról az űrállomásig
Domokosné Szabolcsy Éva kutatóként segíti a világűri növénytermesztést.
Fokozottan védett állatot lőttek meg a Hortobágyon
Fokozottan védett állatot lőttek meg a Hortobágyon
A kerecsensólyom hazánk és a magyarság egyik legfontosabb madara.
Romhalmazzá vált a csomópont
Romhalmazzá vált a csomópont
Pörög a francia kötődésű generálkivitelező Debrecen keleti részén.
Kétezer debreceni lakásban nincs áram – meddig?
Kétezer debreceni lakásban nincs áram – meddig?
Sajtótájékoztatót hívott össze a polgármester.
Debreceni családoknak segítenek a Csapókertben
Debreceni családoknak segítenek a Csapókertben
A város északkeleti részén élők támogatása a család- és gyermekjóléti központ célja.
Pedagógusok munkáját ismerték el Debrecenben
Pedagógusok munkáját ismerték el Debrecenben
A Klebelsberg Központ igazgatóját is díjazták.
Benzingőz és drift a Nagyerdőn
Benzingőz és drift a Nagyerdőn
Vasárnap is Debrecen Drive.
Így emlékeztek meg a világégésről Debrecenben!
Így emlékeztek meg a világégésről Debrecenben!
A cívisívárost is addig soha nem látott pusztítás érte.
Egyelőre a nők viszik prímet a DEAC-pályán
Egyelőre a nők viszik prímet a DEAC-pályán
Megkezdődött a nagy dolgozói mozgásprogram.
Debrecen így vitte a keresztjét...
Debrecen így vitte a keresztjét...
Megkezdődött a nagyhét.
Megmászták a bakonszegi almafákat a polgármesterek
Megmászták a bakonszegi almafákat a polgármesterek
Ebből hagyományt szeretnének teremteni.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Nem áll meg a busz egy tégláskerti utcán
Nem áll meg a busz egy tégláskerti utcán
Folytatódnak a munkák a debreceni városrészben.
Hirdetés
Hirdetés
Kívánatos barnaság a Solisunnal
Kívánatos barnaság a Solisunnal
Arra is van mód, hogy UV-mentes kezeléssel érjék el a kívánt hatást.
Hirdetés
Hirdetés
Gazdaság
Tűzvédelmi felülvizsgálatra vár jelentkezőket a debreceni cég
A Debreceni Hőszolgáltató Zrt. nyílt beszerzési eljárást hirdet időszakos tűzvédelmi biztonsági felülvizsgálat elvégzésére.
Építésrendészet létrehozását kezdeményezik
A cél, hogy kóklerek ne vehessenek részt kivitelezésben.
NAV: változik az áfa-bevallás
Közölték a részleteket.
Aszály: mi lesz az almával és a krumplival?
Magyarországon jelentősen növelni kell az öntözhető területek nagyságát.
Ősszel kézbesítik az élelmiszer-utalványokat
Vendéglátóhelyeken nem használhatók fel, de közölték, hogy hol igen.
Támogatott tartalom
Reflektorfényben a Zsuzsi
Reflektorfényben a Zsuzsi
Különleges kiállítás várja az érdeklődőket a FÓRUM Debrecenben.
Lánchíd, ahol a szabadság kezdődött
Lánchíd, ahol a szabadság kezdődött
Ötven éve hozták meg életük legnagyobb döntését.
Hirdetés
Hirdetés