Mérő Lászlónak van elképzése Jézus sorsfeladatáról
Azért nevetünk, mert örülünk? Vagy azért örülünk, mert nevetésre áll a szánk? Amiatt ütünk, mert dühösek vagyunk? Vagy az izmaink megfeszülése figyelmeztet arra, hogy üthetnékünk van, tehát dühösek vagyunk?
Mérő László szerint egyértelműen az utóbbi. A könyveiről, előadásairól, publicisztikáiról ismert matematikus-pszichológus tudományos megközelítésében az ember a testi, zsigeri reakcióit azonosítja érzelmekkel, amelyek azt is befolyásolják, mit érzékel a világból. S mit nem.
Szerinte a szeretet például nem tartozik az alapérzelmeink közé. S talán Jézus Krisztus legnagyobb hatású teljesítménye éppen a felebaráti szeretet megtanítása volt – említette a napokban az érzelmek logikájáról szóló – anekdotákkal tarkított – debreceni előadásán.
Szerelem detektor
Öröm, szomorúság, félelem, düh, undor, meglepődés: bár Mérő szerint a pszichológusok sem egységesek az alapérzelmeink pontos számában (egyesek négynél húzzák meg a határt, mások a megkönnyebbülést és az unalmat is közéjük sorolják), egyetértés van abban, hogy a testi reakciók révén ezek legalább azonosíthatók. Méghozzá többféle módon. A legnyilvánvalóbban az arcunkra vannak írva, s ehhez még csak embernek sem kell lenni: egy kutyán, egy majmon, de még egy patkányon is észrevehetjük az említett zsigeri reakciókat, vagyis érzelmeket. S tetten érhetőek a legkülönfélébb testi változások révén, persze ez személyenként eltér, hiszen ki hidegvérű, ki forrófejű… A testhőmérséklet és a szívverés például kifejezetten árulkodó, ha dühösek vagyunk a belső hő emelkedik, a pulzus szaporább (az öröm sokkal kevésbé hoz ki a sodrunkból, míg ha meglepődünk, picikét csökken a testhőmérsékletünk). Az alapérzelmek azonosíthatók továbbá az agyi működést vizsgáló műszerekkel, amelyek jelzik, hogy adott zsigeri reakció során az agy mely része dolgozik a legintenzívebben. Így egy szakember pusztán a felvétel láttán képes megmondani, hogy adott pillanatban dühösek voltunk-e vagy sem.
– Érdekes módon ezekhez a genetikailag belénk kódolt alapérzelmekhez nem kapcsolható jól reklámüzenet. A „gerappás” autóreklámot nagyon sokan megjegyezték, de arra már szinte senki nem emlékszik, hogy milyen márkát népszerűsítettek vele. Sőt, a Reanult Clio eladások száma még csökkent is utána – jegyezte meg Mérő László.
Az érzelmeink arra is hatással vannak, hogy mennyire vagyunk képesek észlelni magát a külső környezetet. Mérő az Ames-szoba és a szerelmes nők esetét hozta fel kísérleti példaként.
Az Ames-szoba trükkösségére ugyanis csak azok a nők kezdtek el gyanakodni, akiknek a kísérlet szerint kicsinek kellett volna látni a szerelmüket. Ha a szerelmük a nagyobbik alak volt, vagy legalábbis a normál magasságú, akkor az Ames-szoba ezeket a nőket is megtévesztette. De azt nem voltak képesek elfogadni, hogy a szerelmük „kicsi”.
– Komoly érzelmi befolyás alatt mást látunk meg a világból, akár pontosabban is érzékeljük. Az érzelmek már arra is hatnak, amit a pszichológusok percepciónak neveznek – mutatott rá. A percepciót, vagyis az észlelést megkülönböztetik az érzékeléstől. Az érzékelés nem más, mint mikor valamilyen külvilági inger eléri valamely receptorunkat. Vagyis egy foton a retinahártyánkat, egy hanghullám a dobhártyánkat. Azaz meglátunk, meghallunk valamit. Az észlelés során már azt is tudjuk, mi okozta az érzetet: citromba haraptam, a szerelmemet látom, vagy egy levelibékát.
– E téren is szembesülünk megválaszolatlan rejtélyekkel, van mit felfedeznie a pszichológiának. Erős érzelmi érintettség esetén az észlelés megelőzheti az érzékelést, ezt agyi mérésekből tudjuk. A szeretetben felnevelt gyerek észlelheti így az édesanyját. De pusztán a genetikai rokonság erős érzelmi kapcsolat nélkül nem elegendő – jelentette ki.
Szeretni magától nem megy
Mérő László szerint a szeretet ugyanakkor a sorolt alapérzelmektől eltérő anyagból van szőve. – A szeretet nem ismerjük fel arckifejezés alapján, hiszen nem tudhatjuk, hogy adott esetben valaki a szerelmére gondol-e vagy a finom vacsorára. A poligráfon sem tudjuk azonosítani, mert a szeretetnek nincs speciális agyterülete. Aktivitást általában a csak az embernél meglévő frontális lebeny mutat, de az eltérés sem ritka. A szeretet biológiailag valószínűleg nincs belénk kódolva – emelte ki, hozzátéve, hogy a pszichológusok egy része szerint az anyai szeretet kivétel. A szakemberek erről máig vitatkoznak, de abban egyetértés mutatkozik, hogy sem az apai, sem a felebaráti szeretet nem rendelkezik genetikai alapokkal.
– Lehetséges, hogy a világnak azért volt szüksége Jézusra, hogy valaki megtanítsa a felebaráti szeretet, amihez a többség tőle merít – említette.
Az ELTE Pszichológiai Intézete és a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora bevallása szerint olykor „lop” Pál Feri atyától, akivel gyakran egymást követően adnak elő különböző céges rendezvényeken. Igaz, jegyezte meg, a legnépszerűbb katolikus pap is lenyúl tőle ezt-azt. Miért nem lélektannak nevezzük a pszichológiát? – vetette fel. Mert azzal – magyarázta – a papok foglalkoznak, a lélekről nekik van mondanivalójuk és sokszor valóban hatásosabban beszélnek az emberi problémákról, mint a pszichológusok. – Mi az agy működését vizsgáljuk. Egy tudományban semmi szerepe az üdvözülésnek, az elkárhozásnak. De gyakran rímel egymásra a mondanivalónk Feri atyával és úgy lopkodnak egymástól, mint a pinty – mondta, megjegyezve, hogy a hit gyógyító ereje tudományos tény; az Egyesült Államokban az orvos, ha a betege igényli, köteles együtt imádkozni vele, akármilyen vallásúak.
Költészet és rothadás
Az érzelmek és a fizikai test racionális kapcsolatára a pszichológia kialakulásakor, az 1800-as évek második felében felhívta a figyelmet az amerikai William James. Rá a tudomány atyjaként tekintenek. Ő már akkor elmélyedt abban, hogy a legerősebb érzelmeket miért kísérik zsigeri változások, mint heves szívverés, a pupillák kitágulása, az emésztés felgyorsulása, vagy a vércukorszint felszökése. S mi marad az érzelemből, ha lehámozzuk róla e változásokat? Szerinte semmi. Ezért következtetett arra, hogy az érzelem nem más, mint e testi reakciók érzékelése. Ha pedig így van, nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem fordítva.
– Nem kell annyira okosnak lenni, nem kell lelkizni. Meg kell nevettetni a lányt, akkor megkapod – anekdotázott Mérő László egy, a nők körében is sikeres, nagymenő üzletember barátját idézve. Persze – szúrta közbe – ez viszont is igaz, a férfiak is elcsábíthatók humorérzékkel.
Annyi biztos, hogy az érzelmek hatnak a gondolkodásra. A német költő, drámaíró, Friedrich Schiller rothadt almákkal vette magát körbe az ihlet kedvéért. Bevallása szerint az undor hangolta. A francia Stendhal unalmas jogi szövegek olvasgatásával készült neki a regényírásnak. Mérő mindkettőt kipróbálta, egyik sem vált be neki, akiből – fogalmazott – a matematikai versenyek idején a harctéri idegesség hozta ki a jobb eredményt. Míg csajozós barátja tudatosan hozta magát hol dühös, hol meglepődött állapotba az üzleti tárgyalások idején. Mert ő úgy volt képes eredményességre. – Igaz, hogy a harag rossz tanácsadó, de nem minden esetben és nem mindenkinél. A kísérletek pedig azt is megmutatták, hogy a rosszkedvű ember jobb megfigyelő.
Evolúció? Megye kettő!
Mielőtt pszichológiával kezdett foglalkozni, Mérő László matematikusi diplomát szerzett és tíz éven át a mesterséges intelligenciával foglalkozott egy műszaki kutatóintézetben (közben műszaki tudományokból doktorált). Ma pszichológusokat és mérnököket egyaránt oktat. – Mérnökként eleinte kételkedtem a pszichoszomatikus betegség létezésében. Hiszen egy mérnököt arról kell meggyőzni, hogy ha az ötödikről a fejére esik egy tégla, az nem a véletlen műve. Csupán nem akart bizonyos jeleket észrevenni. Akkor pedig akár tehet is arról, hogy az a tégla a fejére esett. Egy pszichológus ezt „tudja”. Egy pszichológust arról kell meggyőzni, s ez éppen annyira nehéz, mint egy mérnököt az ellenkezőjéről, hogy ha az ötödikről a fejére esik egy tégla, akkor lehet, hogy nem tehet róla. Talán csak rosszkor voltál rossz helyen… – ironizált. A pszichoszomatikus betegségek valóságáról pedig állatkísérletek győzték meg, amelyek lényege, hogy nagyobb eséllyel betegedhet meg az, aki nem képes kontrollt gyakorolni a saját helyzete fölött.
Mérő szerint „az evolúció gányol”.
Mégpedig azért, mert ahelyett, hogy minden érzelmi reakciótípusnak lenne külön neurális csatornája, s így jól párosíthatóak lennének a hozzájuk tartozó testi reakciókhoz, az emberben nem különülnek el. Így azonban, a hat említett alapérzelmen túl minden reménytelenül össze van kuszálva.
– Egy mérnök önálló csatornákat nyitott volna az eltérő érzelmeknek. Az evolúció azonban „arra rúgja a labdát, amerre áll”. Inkább a természetes szelekcióra bízza annak eldöntését, hogy mi életképes és mi nem. Ez nem tervezésre valló folyamat.
Ratalics László
