Megtelt élettel a mikepércsi Aranytölgy
A mikepércsi Aranytölgy Idősek Nappali Ellátása Szolgáltató Központ ellátásában nemigen akadnak üres órák. A művelődési házban beszélgetés, nevetés és közös munka várja az időseket: a nagy asztal körül egyszerre többen is mesélnek, a konyharészben tészta készül, máskor ünnepi díszek születnek. Sokan egyedül élnek, itt azonban családtagként fogadják egymást. A 2025 márciusában megnyílt nappali ellátás 25 férőhelye néhány hónap alatt betelt, jelenleg 26-an járnak ide.
Megtelt a ház
– Az idősek vitték a hírét, aztán csatlakozott a szomszédasszony, a sógornő is – idézi fel Nagyné Nagy Zita intézményvezető. A tagok többsége özvegyasszony, de egy házaspár is jár az Aranytölgybe. Az ingyenes nappali foglalkozásokra jelentkezési lap kitöltésével lehet bekerülni. Várólista nincs, érdeklődők viszont folyamatosan vannak. A közösség aktív, a 86 éves tagjuk is mozgékony: ha valami begurul a kanapé alá, gond nélkül lehajol érte.
A heti programot hétfőnként teszik ki, és a faluból más időseket is várnak a meghirdetett foglalkozásokra. A széktorna, a rejtvényfejtés, a konyhakert gondozása és a kézműveskedés között mindenki találhat kedvére valót. Havonta egyszer egy egyesület tagjai masszírozzák az időseket. Nagyné Nagy Zita és két szakképzett munkatársa a hétköznapi ügyekben is segít: kérelmet töltenek ki, időpontot kérnek szakrendelésre, vagy telefonálnak, ha valakinek gondja támad egy számlával. Mosni és fürdeni is lehet náluk. Hétfőtől csütörtökig 8-tól 16 óráig, pénteken 8-tól 14 óráig vannak nyitva.
– Az ellátás megszervezése régóta napirenden volt Mikepércsen: a háromezer főnél több állandó lakosú településeknek biztosítaniuk kell ezt a szolgáltatást. Az önkormányzat több épületet megvizsgált, végül a művelődési ház két helyiségét újította fel és rendezte be – mondja Vida Gáborné aljegyző. Átmeneti helyszínnek szánták, mert ez a két szoba a kulturális programokhoz is hiányzik. A 2025. március 4-i megnyitóra becslése szerint 80-100-an mentek el.
Nagyné Nagy Zita később külön épületben látná szívesen az Aranytölgyet, a többi szociális szolgáltatással együtt. Ott a létszámot is bővíthetnék, és demenciával élő időseket is fogadhatnának. Egyelőre ez terv.
Igazi család
Aztán bekukkantunk az idősek közé. A nagy asztalnál alig lehet kivárni, míg az egyikük befejezi a mondatot: már mondaná is a magáét a másik. – Igazi család – foglalja össze egyikük, körbenéz, a többiek pedig bólogatnak. Egy özvegyasszony a polgármestertől hallott az Aranytölgyről. Azért jött, hogy ne otthon, egyedül teljen az egész napja. Egy másik asszony a kezdetektől tag, rendszerint kilenc körül érkezik. – Szeretek beszélgetni. Ha van valami, amit tudok, megcsinálom. Nem mindegy, hogy egyedül vagyok otthon, vagy itt – mondja.
Mi volt a legjobb élményük? A válasz egyszerre érkezik több felől is: – A társaság! Összetartó közösség, ha valaki beteg, aggódnak érte, meglátogatják, bevásárolnak neki, segítik egymást, ettől különleges ez a kis „család”.
Aztán előkerülnek az alkotások. Mutatják a díszített befőttes üveget: virág kerül bele, és az idősek napi ünnepség asztalán kap helyet. Más munkáikat elajándékozzák. Készült már mézeskalács, papírkosár, makramé és levendulapárna is. – Mindenki azt csinálja, amit tud, és örülünk egymás munkájának – hangzik el. Színpadra nem vágynak, a közös munkához annál inkább van kedvük. Ha zenét kérnek, Szécsi Pál vagy Korda György szól, szilveszterkor pedig táncolnak is. A főzés említésére újra egyszerre beszélnek: – Főzni is szeretünk! – Enni is! Olykor valaki egy fej káposztával állít be, és már gyúrják is a tésztát a közös ebédhez. A falu közösségi életében is aktívan részt vesznek, segítenek. Tavaly a falunapon I. helyezést értek el a főzőversenyen a „Csülkös pacal rongyos fickóval” ételükkel.
