Mi maradt a szentpéterszegi Ócskatemetőből?
A magas fűben keskeny ösvény vezet egy régi sírkőhöz. A feliratból még kiolvasható a név: Cs. Kun Sándor, aki ötven évet élt, 1899. december 13-án halt meg. A domb tetején ledöntött sírkőmaradványok és korhadó fejfák jelzik, hogy itt valaha temető volt. A fű szinte teljesen elnyelte a földön heverő köveket, a bozótosban pedig egy nemzeti színű szalaggal átkötött fakereszt és sírkőtalapzat is feltűnik. Ez maradt Szentpéterszeg egykori temetőjéből, az Ócskatemetőből, amelynek múltja ma már csak töredékesen olvasható ki a tájból.
Kiss Gábor Csaba polgármestertől tudjuk, a temetőt 1921-ben bezárták, mert betelt a területe, és ezt követően nyílt meg a ma is használt temető. A régi sírkertben azonban még az 1940-es évek közepéig előfordultak hozzátartozói temetések. A végleges felszámolásra az 1970-es években került sor.
Eltűnt sírkövek, megmaradt emlékek
– A hetvenes években a terület rét-legelő-erdő besorolást kapott. Azokat a hozzátartozókat, akiknek az elérhetőségét a tanács ismerte, értesítették, hogy lehetőségük van az elhunytakat az új temetőbe áthelyeztetni. Akik éltek ezzel, azoknak a sírjait átvitték, majd ezt követően a tanács elkezdte elbontani a sírköveket. Olyan emberek emlékei is eltűntek ekkor, akiknek komoly történelmi jelentőségük lehetett volna – idézi fel Kiss Gábor Csaba.
A polgármester példaként Tóth Ede református lelkészt említi, akinek sírja szintén a felszámolás során tűnt el. Mint mondja, a lelkész családi kapcsolatai révén is fontos része lehetett volna a helyi emlékezetnek. A temető területe ezután elhanyagolttá vált, és idővel erdős, bozótos részként maradt fenn.
Ma az önkormányzat tulajdonában van. Tíz-tizenkét sírkő maradt a területen, amelyet időnként távolabbról érkező leszármazottak keresnek fel. Körülbelül másfél évtizede vita alakult ki a terület értékesítése miatt: az akkori önkormányzati vezetés eladta volna, hogy állatbemutató telepet létesítsenek rajta, de az elképzelés nagy ellenállást váltott ki, és a terület végül visszakerült az önkormányzathoz.
A sírkert mai állapotát a helyszínen látottak is jól mutatják. Egy gránittömbön friss vágásnyomok láthatók, de ezek eredete a helyszínen nem állapítható meg. A megmaradt emlékek állapota mindenesetre jól érzékelteti, milyen nehéz megőrizni egy olyan temetőt, amelyet évtizedek óta visszahódít a természet.
Erdős területként őriznék meg
A polgármester hangsúlyozza, az Ócskatemető sorsa semmiképpen nem a beépítés, hanem az emlékezés. Úgy véli, a területet nem szükséges új funkcióval felruházni ahhoz, hogy értéke legyen.
– Ezt a területet a jelenlegi formájában kellene megőrizni. Ez a település egyik első temetője, rengeteg szentpéterszegi nyugszik ott. Inkább legyen belőle egy természetes, erdős terület, mint hogy bármi épüljön rajta. Fontos, hogy megmaradjon, és ne vesszen el teljesen az emléke – fogalmaz Kiss Gábor Csaba.
A régi temető a futballpálya mellett található, a térképen is jól kivehető, közel szabályos kör alakú erdős részként. A terület megőrzésének kérdése túlmutat a néhány megmaradt sírkövön: egy település korábbi generációinak nyughelyéről van szó, amelynek történetét ma már csak részben lehet rekonstruálni.
A polgármester egy másik, külterületi temetőt is megemlített, amely egykor a Káptalan tanyához tartozott, és ahol szintén találhatók nehezen fellelhető sírjelek. Az ott álló fakereszthez egy helyi legenda is kapcsolódik: a szóbeszéd szerint többen megpróbálták eltávolítani, de nem jártak sikerrel. Mi több, aki az eltávolítását megkísérelte, hamarosan elhalálozott. Ezért sem szabad hozzányúlni. Ez a történet is azt mutatja, hogy a temetők emlékezete nemcsak a kövekben, hanem a közösség által továbbadott történetekben is fennmarad.
Kovács Zsolt
