Könyv a barátság és a kapcsolatépítés sportjáról, Debrecenből és Hajdú-Biharból
Az elmúlt évtizedekben kiadott, a hazai tenisz történetét feldolgozó könyvei után megjelent Árvay Sándor újságíró és nemzetközi teniszbíró a debreceni és hajdú-bihari teniszsport múltját és jelenét bemutató munkája: a Teniszvilág Hajdú-Biharban című könyv.
A 400 oldalas sportági albumban a régió másfél évszázados története elevenedik meg az ezernyolcszázas évek végétől napjainkig, rengeteg cikk, 286 fotó és 294 életrajzi portré segítségével. A könyvbemutatón mind a teniszhez kötődő Pajna Zoltán vármegyei közgyűlési elnök, mind Vitányi István országgyűlési képviselő, a berettyóújfalui teniszezők egykori vezetője azt emelte ki, hogy a tenisz az összetartozás, a barátság, a kapcsolatépítés sportja, amit jól példáz Árvay Sándor könyve is.
Lóczi Lászlóné Kovács Marianna, a DEAC ügyvezetője a könyvbemutató résztvevői előtt jelentette be, hogy a teniszezők felújítva kapják vissza a DEAC-pályán lévő egykori, hosszú évekig más funkciókat ellátó épületet.
Árvay Sándor elmonda: a könyve első része olyan cikkek és eredmények gyűjteménye, amelyek az 1800-as évek végétől mutatják be a hajdú-bihari tenisz történetét. A második rész a vármegye településeire koncentrál: 12 helység teniszéletének múltját és jelenét dolgozza fel. A harmadik rész a térségben élt, illetve élő teniszezők, sportolók, edzők, sportvezetők rövid életrajzi adatait mutatja be - ismertette a szerző. Hozzátette: a fotók között olyan is van, ahol ő maga a román Ilie Nastasével "parolázik", vagy Martina Navratilovának vezet meccset.
A könyvbemutatón kiderült az is: a szerző személyes motivációja volt a mű megírására, hogy élete pontosan egyharmadát, az első 24 esztendőt - édesapja, a háború utáni évek jeles orvosprofesszori generációjának tagja jóvoltából - klinikatelepi lakosként töltötte Debrecenben, annak pedig 65 éve, hogy gyermek teniszezőként átvehette a DEAC tagsági könyvét.
A DEAC tenisz-szakosztályának tevékenységét, eredményeit az 1920-as alakulástól napjainkig követi a kötet. Mivel a sportág elsősorban a debreceni felsőoktatási intézményekhez, a DEAC-hoz kötődött, kötődik, nem csoda, hogy a Debreceni Egyetem az album szöveges részében, fotóanyagában és az életrajzi biográfiában is főszerepet játszik.
A Debreceni Egyetem és elődei, valamint a DEAC szakosztálya mindig a sportág meghatározó területe volt, ennek kapcsán az intézmények számos egykori és jelenlegi munkatársa, hallgatója, oktatója, híres professzora szerepel a könyvben, rektorok, debreceni MTA-tagok teniszes kötődéséről olvashatunk - ismertették.
A könyvből kiderül: nem csupán Debrecenben zajlott aktív teniszélet, hanem a régió jó néhány településén. Berettyóújfalu például annak idején, a hatvanas évek végén, a hetvenes évtizedben országos szinten is kiemelkedő szakosztályt működtetett a Kórház SE telepén, ahol a szabadtéri pályák mellett megépült Magyarország első kizárólag csak a teniszt szolgáló csarnoka is. De a háborút megelőző, majd az azt követő időszakban Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón, Balmazújvárosban, Hajdúnánáson, s a megye számos településén működött teniszklub.
"Annyi szépet és jót, barátot kaptam ettől a sportágtól az itteni pályákon, a hajdúsági játékosoktól, a családként működő kluboktól, hogy a könyv megírásával szeretnék valamit visszaadni, hálából a sok-sok élményért"
- mondta a szerző a csütörtöki beszélgetésen, amelynek helyszínét jó néhány régi teniszütő színesítette, az egykori játékos, napjainkban edzőként a DEAC 13-as pályáján dolgozó Tóth Zoltán muzeális gyűjteményének néhány darabja.
