Király kapott domborművet a Debreceni Egyetemen
Leleplezték IV. Károly domborművét április 27-én a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában, ahol termet is elneveztek Magyarország utolsó királyáról.
A múlt megismerése tudást, tapasztalatot közvetít, kijelöli az utat a nagy elődök nyomán, az általuk teremtett értékeket örök útjelzőként követve fejleszthetjük tovább szellemi hagyatékukat – hangzott el a Debreceni Egyetem Klinikai Központ elnökének köszöntőjében. Szabó Zoltán felidézte: IV. Károly és Zita királynő 1918. október 23-i debreceni látogatása volt a király utolsó magyarországi közszereplése. Elődje, I. Ferenc József még 1912-ben rendelkezett arról, hogy Debrecenben tudományegyetemet és kórházat alapítsanak, mely révén a város az ország legjelentősebb szellem központjai közé emelkedhetett.
– Kenézy Gyula orvosprofesszor volt az egyetemi gondolat teremtő szelleme és legfontosabb mozgatóereje, ő 1915-től miniszteri biztosként szolgálta az egyetemi építkezés ügyét. Korb Flóris építész olyan épületegyüttest tervezett a Nagyerdőre, amely ma is a tudomány és a gyógyítás méltó otthona – emlékeztetett Szabó Zoltán. Az elnök IV. Károly akkori avatóbeszédéből kiemelte: a király a híres Debreceni Református Kollégium tudományegyetemmé bővítéséről azt mondta, az kiváló helyet biztosít az ősmagyar város számára a tudomány különböző ágainak fejlesztésére. Az uralkodó kívánta az építkezés mielőbbi befejezését, s azt, hogy az intézmény nemcsak a magyar kultúra, hanem Debrecen felvirágoztatója legyen.
– Az akkori gondolatok ma is aktuálisak, a tudás, a szellem értékein alapuló egyetemi struktúra a nemzet fennmaradásának, fejlődésének alapköve. Előrelátó gondolkodással, áldozatkész munkával, bátorsággal, töretlen hittel kimagasló eredményeket lehet elérni – mondta Szabó Zoltán, aki ilyen teljesítménynek tartja az évtizedeken át tervezett klinikai integráció 2021-től kezdődő sikeres megvalósítását, a legnagyobb hazai fekvőbetegellátó rendszer létrehozását.
A Debreceni Egyetem leköszönő rektora arról beszélt, hogy az 1867-es kiegyezés utáni majdnem ötven év Magyarország fejlődésében is léptékváltást eredményezett. – Az Osztrák-Magyar Monarchia GDP-je legalább évi 4 százalékkal nőtt, vasutat építettünk Itáliába és a Perzsa-öbölbe is; a magyar ipar virágzott, kiemelve az országot az európai népek közül – mondta Szilvássy Zoltán, hangsúlyozva,
mekkora lehetőség rejlik a kormányzat, az ipar és a felsőoktatás békés együttműködésében.
Jelezte: a monarchia nagyhatalom volt, amelynek nem okozott problémát egy nagy egyetem felépítése. Az első évfolyam 300 diákkal még az építkezés idején elindult, ma pedig – folytatta – a Debreceni Egyetem az ország legnagyobb, legszélesebb oktatási kínálatával rendelkező felsőoktatási intézménye 52 ezer egyetemi polgárral (134 különböző országból). A rektor felelevenítette azt is, mennyire megható volt a számára, amikor 2014-ben az egyetem díszpolgárává avatott Habsburg György az ünnepi beszédét – a megbékélést szimbolizálandó – Kossuth szobra alatt mondta el.
Bács Zoltán kancellár – aki májustól a Debreceni Egyetem kinevezett rektora – hasonló húrokat pengetett. Mint mondta, IV. Károly esetében nemcsak egy történelmi személy előtt tisztelegnek, hanem arra a korszakra is gondolnak, amikor Magyarország és Ausztria sorsa szorosan összefonódott.
– A monarchia idején született meg az a politikai és kulturális tér, amely lehetővé tette Debrecen egyetemi rangra emelkedését. Nem csupán egy intézmény jött létre, hanem az üzenet is, hogy a tudás, az oktatás és a gyógyítás nem ismer határokat egy soknemzetiségű birodalomban. Debrecen fejlődése, az egyetem létrejötte és a klinikai rendszer kiépülése mind annak a közös történelmi örökségnek a része, amelyet a magyarok és az osztrákok együtt formáltak – hangoztatta, elismerve, az együttműködés nem mindig volt feszültégektől mentes. De képes volt maradandó, máig az embereket szolgáló értékeket létrehozni.
– IV. Károly alakja egyfajta átmenetet is jelképez, egy korszak végét, egy új szemlélet kezdetét. Ő már egy olyan Európában gondolkodott, ahol a béke és az együttműködés nem kényszer, hanem cél. Talén ez a gondolat az, amely ma Debrecenben különösen aktuális. Egy egyetem, különösen a klinikák, mindig nemzetközi tér. Az itt dolgozó, tanuló orvosok, kutatók, hallgatók munkája messze túlmutat az országhatárokon. A Debreceni Egyetem egykor a monarchia keretei között épült ki, ma az intézmény európai és nemzetközi együttműködések hálójában fejlődik tovább – folytatta.
