Jogerős: nem kell fogházba vonulnia Rostás Attila gázolójának

Jogerősen 6 hónap – végrehajtásában 2 évre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte a másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék október 3-án azt a 84 éves debreceni férfit, aki 2019 novemberében gázolta halálta a városszerte ismert kéregetőt, Rostás Attilát, majd segítségnyújtás nélkül elhajtott. Mellékbüntetésként a vádlottat 2 év 4 hónapra eltiltották a közúti járművezetéstől.

Végzésével a másodfokú bíróság helyben hagyta a Debreceni Járásbíróság első fokon hozott ítéletét.

[Beillesztett cikk: Attila halála: elítélték az idős debreceni sofőrt ]

Mint ismert, a férfi 2019. november 14-én, a hajnali órákban a Csapó és Rákóczi utcák kereszteződésében lévő gyalogátkelőhelyen elütötte a sokak által – legalábbis látásból – Rostás Attilát, majd továbbhajtott. Az elsőfokon elítélt férfi az október 3-i tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, korábbi nyilatkozatait fenntartotta, kérdésekre nem kívánt válaszolni.

Nagy Antal bíró több tanú helyszíni, valamint 2020 januárjában tett vallomását olvasta fel, mivel a korábbi jegyzőkönyvekből nem volt megállapítható, hogy mindet ismertették. Ismét kiderült, többen, több szögből is látták a balesetet, leírták a helyszín állapotát, a sérült elhelyezkedését, a gázoló autó felépítését, sőt, volt aki rendszámtöredékre is emlékezett.

A terhelt erre azt mondta, szerinte ellentmondásosak a tanúvallomások. Meglátása szerint a tanúk a helyszínen, a baleset után megbeszélték, mit láttak, így torzult az információ. Állította, ő nem volt a baleset idejében a helyszínen, „elhatárolódott” a tanúvallomásoktól. Szerinte a buszmegállóban várakozók hiteles információkat tudtak volna adni a rendőröknek a gázolóról, őket azonban „nem kérdezték meg”. Megismételte: a buszmegálló vonalában áthajtott „egy csomagon, mozdulatlan tárgyon, de az semmiképp nem lehetett ember”. Kijelentette, „félinformációkra építették fel a nyomozást”. Nyomatékosan kérte a bíróságot, vizsgálják ki, ténylegesen ki okozta a balesetet. – Én nem vagyok részese a balesetnek, nem is láttam, sem térben, sem időben nem voltam jelen – ismételte. 

[Beillesztett cikk: Attila halála: a vádlott ott sem volt a tragédia pillanatában?]

A bíró a vádlott tanúként megjelent feleségétől csak annyit kérdezett, fenntartja-e korábbi vallomását, mire az asszony igennel felelt. A nő hozzáfűzte, a gyalogátkelőn nem volt senki, a buszmegálló vonalában egy
csomagon haladtak át. 

Az idős férfi védője indítványozta, hogy hallgassanak meg új igazságügyi orvosszakértőt, igazságügyi műszaki szakértőt és fizikus szakértőt, rendeljenek ki új igazságügyi orvos- és műszaki szakértőt, keressék fel a központi járműnyilvántartót, szerezzenek be Google-térkép másolatot, továbbá keressék meg a megyei rendőr-főkapitányság műveletirányítási központját, játszák le a DKV üzemeltetésében lévő, a balesetet rögzítő kamera felvételét, illetőleg ismertessék ennek a kamerának az időbélyegzőjérere vonatkozó működési elvét. Szerinte mindezek bebizonyíthatják védence ártatlanságát.

A Debreceni Törvényszék a védelem bizonyítási indítványát elutasította.

[Beillesztett cikk: Attila halála: megmutatták a tragédiáról készült felvételt]

Az ügyvéd hosszú védőbeszédében sérelmezte, hogy korábban nem vizsgálták, a baleset idejében haladt-e el más, hasonló felépítésű jármű a kereszteződésben. Sem azt, hogy az egyik tanú által felírt rendszámtöredék megegyezhet-e más kocsi rendszámával. Meglátása szerint a vádlott a balesetet nem követte el, a tragédia bekövetkeztekor már messzebb járt a Rákóczi utcai kereszteződéstől. Szerinte védence ártatlanságát igazolja az is, hogy a Csapó utcai buszmegálló térfigyelője szerint Rostás Attila 4 óra 32 perc 57 másodperckor esett el, a többi, az útvonalon távolabb elhelyezkedő kamera pedig korábban rögzítette az elhaladását. Úgy gondolja, a mai napig nincs meg a tettes, hiányolta, hogy egyik tanú sem ment a balesetet okozó sofőr után.

Szerinte az idős férfi és felesége „magukra terelték a gyanút”, amikor elmondták, egy csomagon vagy kátyún áthajtottak a helyszínen. Azt mondta, azért sem lehet a férfi az elkövető, mert az autóján nem volt sérülés. Szorgalmazta, a vádlottat bűncselekmény hiányában mentsék fel.

Az ügyész az elsőfokú ítélet indoklását részletesen ismertette, és kijelentette, a bíróság helytálló következtetésre jutott, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott járművével fékezés nélkül, balra kormányzás mellett elütötte a sértettet, majd a kocsi jobb első kerekével áthajtott rajta. Hangsúlyozta, szerinte az igazságügyi szakértői vélemény nem aggályos. Kiemelte, az autón nem feltétlenül kellett nyomnak maradnia, hiszen Rostás Attilán több réteg ruha volt, továbbá nem voltak vérzéses sérülései. Végezetül indítványozta az  elsőfokú ítélet helyben hagyását.

A terhelt vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, „koncepciós per” folyik ellene, „valakit védenek”. – Amit nem követtem el, azért miért bűnhődjek én? – sírta el magát.

Ott volt a baleset idejében

A bíró szóbeli indoklásában hangsúlyozta, az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentést célzó fellebbezést jelentett be, amely meghatározta a felülbírálat irányát is. Ennek megfelelően teljes körű felülbírálatra került sor, melynek keretében a törvényszék nem csupán az elsőfokú bíróság ítéletét, hanem az azt megelőző eljárást is teljes körűen felülvizsgálta. Az első kérdés annak a megválaszolása volt, hogy az elsőfokú bíróság elkövetett-e olyan eljárási hibát, amely az ítélet felülbírálatának akadályát képezné. Erre nemleges választ adott. Az elsőfokú bíróság egy olyan hibát nem vétett, amely az ítélet hatályon kívüli helyezését jelenthetné. A korábbi ítéletet kiegészítette, hogy a vádlottal szemben halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult eljárást korábban megszüntették.

Nagy Antal kiemelte, hogy a büntetőeljárási törvény a bizonyítás tárgya, a bizonyítás törvényessége és a bizonyítékok értékelése keretében valamennyi, a büntetőeljárásban részt vevő hatóság, bíróság számára kötelező jellegű előírásokat tartalmaz. A nyomozó hatóság és az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit betartva, attól el nem térve folytatta le a bizonyítási eljárást. A vádlott azon kijelentését, miszerint "konceprciós per" folyik ellene a bíróság visszautasította, úgy fogalmazott, "jelen ügynek az 1956-os eseményeket követő ítélkezési tevékenységhez semmi köze, jelen eljárás koncepciós eljáráskénti vádlotti definiálása csupán a vádlott felelősséghárító védekezésének egyik eszköze".

Hozzátette, a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása tanúvallomásokon, valamint a szakértők bizonyításain alapszik, továbbá a tárgyi bizonyítási eszközöknek köszönhető.

A bíró közlése értelmében a tanúk elfogultságmentesen nyilatkoztak, első kihallgatásuk során semmilyen információval nem rendelkeztek az elkövető kilétéről. Vallomásuk adta az alapján annak a kutatómunkának, aminek eredményeként a rendőrség néhány óra alatt beazonosította az okozó gépjárművet. Hozzátette, a kamerafelvételek esetében rendkívül széles körű felderítést és értelmezést végeztek,  melynek kapcsán teljes mértékben megdőlt a vádlott azon állítása, miszerint a baleset időpontjában ő nem járhatott volna a baleset helyszínén. Az egyik hotel kamerafelvételeit 4 óra 25 és 4 óra 37 perc közötti időszakra vonatkozóan foglalták le, azon egyetlen olyan gépkocsit azonosítottak be, amely a tanúk elmondásainak teljes mértékben megfelelt. Ennek okán nem volt szükség a DKV-kamera felvételének újabb lejátszására sem. Az igazságügyi műszaki szakértő és az orvosszakértő azon kijelentése, miszerint "lehetséges hasonló hasmagasságú jármű szerinti elütés", az nem zárja ki azt, hogy a vádlott járműve ne gázolhatta volna el Attilát. 

– Összegezve rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egyenkénti és összevetett mérlegelése alapján iratszerű döntést hozott. A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által a vádlott bűnössége körében tett megállapítása helyes, a bűncselekmény minősítése törvényes. Ami a büntetés kiszabását illeti: az irányadó tényállás szerint a vádlott, habár féktávolságon belül, de tisztában volt azzal, hogy egy emberen keresztülhajtott, ennek ellenére tétlen maradt, nem tette eleget segítségnyújtási kötelezettségének. Ezért a törvényszék úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés és közúti járművezetéstől eltiltás szükséges, ám elégséges a büntetési cél maradéktalan megvalósulásához, így, minthogy az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, annak helybenhagyása felől döntött – zárta indoklását.

Fogarasi Renáta