Isten éltesse Palotai Károlyt!
A rövid, bensőséges ünnepségen a város vezetője Győrrel kapcsolatos emléktárgyakkal ajándékozta meg a neves sportembert, aki korábban már kapott rangos elismerést a várostól: 1996-ban Szent László-díjat vehetett át. Palotai Károly már attól is páratlan egyéniségnek számított a nagy bírók között, hogy futballistaként olimpiai bajnok és ismert játékos volt, de teljesítménye miatt is a futballtörténelem egyik legnagyobb játékvezetőjeként tisztelik még napjainkban is szerte a világon.
A Győri Vasas ETO játékosaként magyar bajnok (1963 ősz), valamint háromszoros MNK-győztes (1965, 1966, 1967) lett, és csapatával elődöntőt játszott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A magyar olimpiai válogatott csapatkapitányaként 1964-ben, a tokiói fináléban sérülése miatt nem léphetett pályára. A japán szervezők csak a döntő huszonkét játékosának adtak aranyérmet, így ő nem kapott. A győri szurkolók kezdeményezésére azonban – a megfelelő engedélyek beszerzése után – megcsináltatták számára az azóta is becsben tartott medált.
Játékvezetőként 1972 és 1984 között volt FIFA-bíró. Ez idő alatt két olimpián (1972, 1976), három vb-n (1974, a döntő tartalék bírója volt, 1978, 1982), két BEK- (1976, 1981), illetve egy-egy KEK- (1979), UEFA Kupa- (1975) és Szuperkupa-döntőn (1978), valamint 27 válogatott mérkőzésen dirigált. A FIFA játékvezetői bizottságának tagja volt 1990 és 1994 között, s tevékeny szerepet vállalt abban, hogy Puhl Sándor 1994-ben világbajnoki döntőt vezethetett.
MTI
