Élettel telt meg a hajdúböszörményi tájházak udvara

Nagyszombat valóban nagy nap volt a Hajdúböszörményi Tájházak életében: hosszú idő után ismét benépesült az a különleges helyszín, amely a tájegység hagyományait, építészeti emlékeit és egykori tevékenységeit őrzi. Az április 4. és 11. között zajló tavaszköszöntő fesztivál első programjaként ezen a napon a húsvéthoz kapcsolódó eseményekkel várták a vendégeket, és már az érkezéskor látszott, hogy sokan voltak kíváncsiak arra, hogyan telnek meg újra élettel a tájházak.

A tájházakhoz vezető kis utcában már a rendezvény elején megmutatkozott az érdeklődés: a polgárőrök a nagy forgalom miatt nem engedték be az autókat, hiszen annyian érkeztek, és persze a lovas kocsik mozgását is biztosítani kellett. A bejáratnál színes szalagokra kötött tojások díszítették a nagykaput, a gyalogosokat pedig tojáshéjból és szalmabálából készült kompozíciók terelté befelé. Már itt érezni lehetett, hogy ezen a délelőttön a húsvét nem pusztán díszlet lesz, hanem valódi, átélhető élmény.

Horgásztak és babot válogattak

Odabent a látvány egyszerre volt játékos és otthonos. Hordókon és szalmabálákon húsvéti installációk sorakoztak, egyik helyen nyuszicsalád, máshol stilizált nyuszi fogadta az érkezőket, a belső udvarban pedig pónilovaglás, sütési bemutató és temérdek játék, no meg interaktív előadás várta a családokat. A gyerekek már az első percekben izgatottan vették birtokba a teret, és számukra hamar kiderült, hogy itt nincs olyan zug, ahol ne történne valami.

Különösen nagy sikert aratott a szalmabálákból kialakított tojáskereső labirintus, ahol a gyerekek a szüleikkel együtt próbáltak eljutni a bent elhelyezett nagy tojáshoz. Nem messze innen a hagyományos körhinta forgott, a kosarakban ülő gyerekeket kézzel hajtották körbe, a fákon színes tojások lengedeztek, és az egész helyszín egyszerre idézte meg a régi falusi ünnepek világát és egy mai családi fesztivál pezsgését. Egy édesanya a labirintus mellett mosolyogva jegyezte meg: 

– Jó látni, hogy végre ismét történik valami a tájházaknál. Reméljük, nem ez lesz az utolsó ilyen alkalom.

Az udvar másik részén egymást érték a játékok. Kis koszorúkat lehetett dobni egy rúdra, a gyerekek fa mérlegen dióval egyensúlyoztak, egy fateknőben babot és kukoricát mertek egyik edényből a másikba, a bátrabbak gólyalábra álltak, máshol társasjátékoztak. Az állatsimogatónál a bárányok bégetése sokakat vonzott; a kisállatok körül állandó volt a sürgés-forgás. Kicsit arrébb egy fateknőben horgászós játék várta a kicsiket, akik kampóval próbálták kifogni a vízben úszó fahalakat, egy másik állomás pedig a régi mosás világát idézte meg kiteregetett ruhákkal, fémedényekkel. Itt nemcsak nézni lehetett a múlt tárgyait, hanem bele is lehetett nyúlni, fel lehetett idézni a régi világ mozdulatait.

A fedett csarnoknál tojásfestést mutattak be, amelyet a gyerekek maguk is kipróbálhattak, egy másik asztalnál különböző alakzatokat vágtak ki, majd koszorúra helyezték őket. A színpad előtt eközben már sokan ültek az asztaloknál, gyerekek és felnőttek együtt figyelték a műsort. Egész délelőtt egymást váltották a programok: a hagyományőrző kézműveskedés mellett sokakat vonzott Gulyás László vándormuzsikus Rügyfakasztó vasárnap, vízbevető hétfő című interaktív gyermekműsora, a hagyományos locsolkodást a Bocskai Néptáncegyüttes közreműködésével idézték meg, az Ákombákom Bábszínház A világra ment a Csacsi és a Bari bábelőadása is sokakat megállított. A nap későbbi részében a Lóca együttes húsvéti gyermekkoncertje is színesítette a programot.

Méltó nyitány

A tájházaknál nemcsak a játékok és a kézműves foglalkozások körül gyűltek az emberek, hanem a helyben készült finomságoknál is. A frissen sütött termékek és a kézművességgel készült ízek mellett sokan megálltak egy-egy falatra, beszélgetésre, nézelődésre. Itt találkoztunk Varga Józseffel, a Hajdúhét Kft. ágazatvezetőjével, aki arról beszélt, tudatos szándék volt, hogy a tájházak újra megteljenek élettel. – Mindenképpen a húsvéttal szerettünk volna kezdeni, hiszen az elmúlt években itt, a tájházakban nem nagyon volt program. Úgy gondoltuk, ez jó alkalom arra, hogy ismét megtöltsük élettel a helyet. Mivel tájházakról van szó, természetes volt, hogy a hajdúsági népi hagyományok köré szervezzük az eseményt, és lehetőség szerint természetes anyagokat használjunk a kézműves foglalkozásokon is – mondta. Majd hozzátette: – Igyekeztünk úgy összeállítani a programot, hogy egyszerre legyen benne élmény, hagyomány és közösségi együttlét. Próbáltunk odafigyelni arra is, hogy a híre minél több emberhez eljusson, ne csak a városban, hanem a térségben is.

A látogatók visszajelzései alapján ez a szándék célba is ért. Többen arról beszéltek, hogy jólesik látni, hogy a tájházak végre ismét valódi tartalommal telnek meg. – Ennek tényleg itt van a helye. Jó, hogy végre kihasználják ezt a gyönyörű helyet, és reméljük, máskor is lesznek hasonló programok – mondta egy családapa.

A gyerekeket kérdezve gyorsan kiderült, mennyire más-más élmény ragadta meg őket. – Nekem a tojásfestés tetszett a legjobban – mondta egy kislány. – A tojáskeresés volt a legjobb, a bálák között nagyon izgalmas volt – vágta rá egy kisfiú. A szülők közül többen azt is megjegyezték, hogy gyerekkorukban nem igazán volt részük hasonló élményekben, ezért most külön öröm számukra, hogy ezt együtt élhetik át a saját gyermekeikkel. – Mi is ugyanúgy élvezzük, mint ők. Talán még egy kicsit újra gyereknek is érezzük magunkat – fogalmazott egy édesanya.