Egyszerre szólt száz ostor Hajdúböszörmény főterén

Hajdúböszörményben a Tavaszköszöntő fesztivál április 11-i zárónapján a karikás ostorok hangjáé volt a főszerep. Az április 4-én kezdődött rendezvénysorozattal az önkormányzat célja a hagyományőrzés, a népszokások és a népi kultúra bemutatása, továbbadása volt. Az eseménysor zárónapja a Bocskai térre vonulással vette kezdetét. A menet a szürkemarha-szobortól indult – a helyszín jelképesen idézte fel azt a korszakot, amikor a pásztorok hajtották az állatokat. A felvonulást lovasok és csikósok vezették, mögöttük fogatok, szekerek érkeztek, majd népviseletbe öltözött fiatalok haladtak, akik később a Bocskai téren műsort is adtak. Sokan kísérték végig a menetet, a járdákon megállva, ismerősökkel össze-összeköszönve figyelték az érkezőket, s ezzel már a program elején érezhetővé vált, hogy a pásztor hagyomány Hajdúböszörményben ma sem pusztán emlék, hanem a közösségi önazonosság része.

A legelők és pásztorok éve

A főtéren aztán igazi ünnepi, közösségi hangulat alakult ki. Az emberek beszélgettek, találkoztak, nézelődtek, miközben a gyermekek népviseletben, felkészítőik segítségével idézték meg az elődök világát. A műsorok előtt a műsorközlő arról beszélt, hogy a rendezvény mára hagyománnyá vált, és az idei különös hangsúlyt kap, hiszen az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) ezt az évet a legelők és a pásztorok nemzetközi évének szenteli. – A hagyományok megőrzése nemzeti kötelességünk és közös értékünk. Ezért is szervezzük meg évről évre ezt az eseményt – hangsúlyozta.

Szűcs Tibor állattenyésztési szakértő köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy a rendezvény valójában a karikás ostor ünnepe, hiszen ez az eszköz a pásztorkultúra egyik legfontosabb jelképe. – A csergetés mögött nemcsak látvány és hang van, hanem különleges tudás is – emelte ki. Beszédében Bordás Jánossal, a Hortobágy egyik örökös pásztorával közösen átélt történeten keresztül mutatta be, hogy tudományos eszközökkel is vizsgálták, milyen sebességgel halad az ostor csapója, és miként keletkezik a jellegzetes hang. – Speciális eszközökkel, lézerrel és nagy sebességű kamerával sikerült láthatóvá tenni a hangképződés folyamatát, amely 1250 kilométer/óra sebesség mellett jön létre – mondta. Ezt követően a közönségnek különféle kolompokat és csengőket is bemutatott; az eszközök a világ több országából származtak, s miközben arról beszélt, melyiket mire használták, a hallgatósághoz a pásztorélet tárgyi világa és hangkultúrája is közelebb került.

Molnár Zsolt botanikus beszédében a rendezvény tágabb jelentőségére hívta fel a figyelmet. – Ez az esemény nemcsak hagyományőrző alkalom, hanem lehetőség is arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet a legelők, a pásztorközösségek és a hozzájuk kapcsolódó tudás jelentőségére – fogalmazott. Ő is kiemelte, hogy az ENSZ 2026-ot a legelők és pásztorok nemzetközi évének nyilvánította, ami azt is üzeni: ezek az értékek nem csupán a múlthoz tartoznak, hanem a jelenhez és a jövőhöz is. Arról is szólt, hogy a legelők fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, a pásztorközösségek pedig olyan, generációkon át öröklődő helyi tudást hordoznak, amely ma is érték. – A pásztorok támogatása, tudásuk elismerése a fenntartható jövő része – hangsúlyozta.

Gencsi Zoltán, a csergetés egyik szervezője arra emlékeztetett, hogy a hajdúböszörményi közösség immár 17. alkalommal gyűlt össze erre az eseményre. – Ezzel a rendezvénnyel a tél végét, a tavasz érkezését és a város pásztor és állattartó múltját idézzük fel – mondta. Hozzátette, hogy Hajdúböszörmény történetében meghatározó szerepe volt a legeltető állattenyésztésnek és az arra épülő kereskedelemnek, amely a város fejlődését és arculatát is formálta. A Cívishírnek arról is beszélt, hogy a résztvevők a vásártér déli szélén gyülekeztek, majd onnan vonultak a Bocskai térre, hogy a csergetéssel a hajdani pásztorokra és hajdúkra emlékezzenek. – A karikás ostor ma már elsősorban a hagyomány része, de egykor fontos terelőeszköz volt; ezzel az ünneppel az ő emléküket szeretnénk ápolni és továbbadni – fogalmazott.

Csinos Molnár Imre cserdítése

A köszöntőket követően a déli harangszó különös jelentőséget kapott. A főtéren összegyűltek elcsendesedtek, s jól érezhető volt, hogy ez az ünnep egyik kiemelt pillanata. Amikor a harangok elültek, a téren felsorakozó csikósok és pásztorok egymástól kellő távolságot tartva készülődtek, majd Csinos Molnár Imre, a Hortobágy örökös pásztora cserdítésére egyszerre csattant fel több mint száz karikás ostor hangja. A csergetés nemcsak látványos, hanem megrendítő erejű tisztelgés is volt az elődök előtt: a hang betöltötte a főteret, visszaverődött az épületekről, és néhány pillanatra mintha valóban közelebb húzta volna a jelenhez azt a pásztori világot, amelyre az egész nap emlékezett.

A csergetés után a menet újra rendeződött, és a résztvevők a tájházakhoz vonultak, ahol a délután további programokkal folytatódott.