Dolgozz, nyugdíjas, dolgozz!
Kidolgozták a Fidesz újabb alkotmánymódosító törvénytervezetét: minden jel szerint most a kormányzat begyében a rendvédelmi dolgozók korengedélyes nyugdíjazása van. Még vissza is rendelnének a munkába a már nyugdíjazottak közül jónéhányat. Ahogyan Lázár Jánostól hallottam: azokat, akik 25 év szolgálati idő után 150 ezer forintos nyugdíjon csücsülnek. És hát ne menjenek a rendvédelmisek korengedélyes nyugdíjba, várják ki munkában izzadva a 62 esztendőt. Ez most a tisztességes magyar állampolgár nyugdíj korhatára. S ahogy ez már lenni szokott kies hazánkban, a rendvédelem derék szakszervezeteinek még derekabb őrei tüntetést szerveztek a parlament elé, és aggódva közölték a médiával, hogy amennyiben nem tudnak megegyezni a kormányzat képviselőivel, úgy a békés tüntetést a továbbiakban nem tudják majd garantálni.
Ennél jobb viccet még nem hallottam mostanában: Nézd, Jancsika, a te apád veri az én apámat, miért, hiszen mind a ketten rendőrök? Igen, bólogat Jancsika, de a te apád tüntet, az enyém meg védi a kormányt. Szabályos polgárháborút helyeztek kilátásba a rendvédelem derék szakijai, jó adag csemegét szolgáltatva a médiának. Itt, persze, az lenne a kérdés, hogy ki volt az a m…ha, aki engedélyezte a rend derék őreinek, hogy 25 év szolgálati idő teltével nyugdíjba vonulhatnak és szép summák birtokában „tengetik” hátralévő éveiket? Bizonyára az, aki ingatag hatalmát mindig is a rendőrséggel támasztotta alá és terrorizálta velük a magyar adófizetőt. Igen, kedves olvasóm, vissza kell kanyarodnunk a Kádár-rezsim paternalista politikájára: aki hű hozzánk, annak tej és vaj, aki ellenséges, annak vas és fegyház! A rendőrség pedig mindig a végrehajtó hatalom szerve volt, így nyilvánvalóan dédelgetni kellett. Ez a dédelgetés aztán öröklődött, s a rendszert nemcsak leváltották, de a rendőrséget továbbra is a hatalom árnyékába rendelték. Pintér belügyminiszter úr még a politikai biztonság egyedüli urainak ismerte el őket gyorsított törvényjavasalatával, amivel törvényen kívül helyezte a Magyar Gárdát és minden utódszervezetét. S akkor most a Fidesznek föl is tűnik , hogy a rendőrök túl korán mennek nyugdíjba? Eddig mért nem tűnt fel? Vagy kik sugallták ezt az ötletet, amely az utcára kergette a rend derék őreit? Holott nekik szigorúan tiltja a szolgálati szabályzat, hogy a kormányzat ellen tüntessenek. A jelek szerint tojnak a szolgálati szabályzatra és mégis kitódulnak a Parlament elé. Na ja, hát senkinek sem mindegy, hogy 25, vagy 40 évig szolgálja a hazát. Vonzóbb a 25, mi tagadás, de ha a haza azt kéri, hogy legyen 40, akkor annyi lesz és punktum. Hiszen a „hazámat szolgálom és védem”, mondja a lózung, s ebben benne kellene legyen a feltétlen hűség is, a haza is annak jó (vagy rossz) sorsa iránt. Mintha ez a feltétlen hűség menne veszendőbe mostanság, s ahogyan egy kedves barátom mondott: Magyarnak születtünk, de az evolúció folytán birkák lettünk! Mondása súlyos vádja közállapotainknak, de van benne némi igazság.
A tűzoltók is követelik elmaradt túlóráik kifizetését, feltehetően valamennyit kapnak is, csak a vámügyesek hangját nem hallani. Ők gyakran lefülelik a határnál a narkósokat, s ezért bizonyára meg is kapják a jutalmukat. Mióta egybeolvadtak az APEH derék hivatalnokaival, meg is lehetnek elégedve, mert olyan rajongó nyugtázókat kaptak ajándékba, akik a légycsapót is megadóztatnák. Merszük volna, de engedélyük még nincs. Ó, kedves olvasóm, én már eldobtam a légycsapómat, azóta összetekert újsággal csapom agyon a legyecskéket. Bár már hírlik, hogy az újság összetekerését is büntetik, főleg azokat, amelyekben a Fideszt és Pintér Sándort dicsérik. Ha viszont szidják, akkor tekerheted légycsapónak, ó jámbor olvasóm. Úgy sem veszik észre, csak a fát az erdőtől nem látják, s a saját szemükben a szálkát.
Bereczki Károly
