Dobos Zita: Belső tűz motivál, hogy szélesebb körben legyen hasznos a munkám

Cívishír: Szép karrier, le a kalappal! A debreceni nagyrendezvényekért felelős cég első emberévé nevezte ki a képviselő-testület, de azok kedvéért, akik még nem ismerik, meséljen egy kicsit arról, honnan jött, és hová tart?
Dobos Zita: A Főnixhez a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségtől érkeztem, ahol a kulturális szolgálatot vezettem éveken át. Tisztában vagyok azzal, hogy az új munkám komoly felelősséggel jár, és alázattal vágok bele a nagy kihívásba.

Cívishír: Bontsuk ki a részleteket: mivel tett szert ismertségre és elismertségre a reformátusoknál?
Dobos Zita: A Debreceni Református Nagytemplom Kulturális Szolgálatának élén a turizmus és a rendezvényszervezés területéért voltam felelős, a Nagytemplom fenntartásáért, valamint a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóért. Anyagilag fenntartható működtetést vártak el, és ezt sikerült is elérnünk, hiszen számos új programot szerveztünk, amelyeknek köszönhetően a rendezvényekre járók száma háromszorosára nőtt, valamint sikerült elérni, hogy a templom turistaforgalma is növekedjen, elérve a koronavírus-járvány előtti, 2019-es rekordot, a negyvenezeres látogatószámot. Emellett a Karakter könyvesboltot és kávézót egy kedves és nyugodt közösségi térré formáltuk. Innen érkeztem a Főnix élére.

Cívishír: A reformátusok előtt is volt élete, arra is kíváncsiak vagyunk!
Dobos Zita: Egy borsodi kisvárosban, Szikszón nőttem fel, majd Debrecenben jártam egyetemre, és – bár utána dolgoztam egy ideig Miskolcon – végül itt telepedtünk le, már a gyermekeink is Debrecenben születtek.

Cívishír: Debrecenben miért jobb élni, mint Miskolcon?
Dobos Zita: Már egyetemista koromban beleszerettem Debrecenbe, a cívis mentalitásba, és abba, ahogy a város őrzi, ápolja a keresztény kultúra gyökereit és értékeit. Anyaként pedig azt értékelem a legjobban, hogy minden lehetőség adott, amit egy nagyváros nyújthat, – színvonalas oktatási intézmények, sport, kultúra, szórakozás – de nem kell több órát utaznom ahhoz, hogy reggelente elvigyem a lányaimat iskolába. A nagyvárosi életérzés megvan, de a távolságok sokkal kisebbek, mint például Budapesten.

Cívishír: A debreceni reformátusoknak hitbéli meggyőződésből kezdett dolgozni, vagy csak lecsapott egy nagy „cég” jó állásajánlatára?
Dobos Zita: Hívő, templomba járó, református családban nőttem fel, ez az örökségem. Egy rendezvényen találkoztam Bölcskei Gusztávval, aki akkor a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke volt, és éppen sajtószóvivőt keresett. Az ő hívására jöttem Debrecenbe.

Cívishír: A vallásosságát miként éli meg az, aki a Nagytemplom „arca” volt éveken át?
Dobos Zita: A belső hitéletemet nem mindig teszem a nyilvánosság elé, azt azonban elmondhatom, hogy a reformátusoknál végzett munkám során a hitem tovább erősödött a missziós szolgálatom által. Bízom benne, hogy a Főnixnél végzett munkám is hasonló hatással lesz, hiszen itt is hozzájárulhatok az emberek jó közérzetéhez és elégedettségéhez.

Cívishír: Többször is beszélt róla nyilvánosan – legutóbb éppen Papp László polgármester áprilisi ciklusértékelőjén –, hogy néhány éve súlyos tragédia érte. Akkor sem rendült meg a hite, amikor fiatalon, két kisgyerekkel megözvegyült? Feltette azt a kérdést magának, hogy „miért ver engem ilyen kegyetlenül az Isten?”
Dobos Zita: A hitem nem rendült meg, de valóban feltettem magamnak a kérdést, hogy miért engedte ezt Isten. Egy hosszú és nehéz belső utazás segített feldolgozni a traumát, hogy erőt adhassak a gyermekeimnek. A gyász mindig megmarad, de az élet már körbenőtte. Az apró örömök, az anyai boldogságok már jelentősebbek a mindennapjaimban. Az istenhit, a család és a barátok által teremtett védőháló, valamint sok terápia segített eljutni idáig.

Cívishír: Apropó, ciklusértékelő! Szép beszéddel örvendeztette meg a polgármestert. Ilyen nagy rajongója Papp Lászlónak? Ezt sokan – különösen az ellenzéki oldalon – politikai állásfoglalásként értelmezték.
Dobos Zita: A városhoz való viszonyulásomról beszéltem.

Cívishír: Az lehet, de egy politikai rendezvényen tette...
Dobos Zita: Szeretem Debrecent, sokat adott nekem ez a város, ugyanezt elmondtam már korábban televíziós interjúban is, és itt is szívesen elmondom, ha szeretné.

Cívishír: Megtekinthető a YouTube-on. Inkább arról kérdezem, hogy a Főnix Rendezvényszervező Kft. vezetésére felkérték vagy pályázott?
Dobos Zita: Felkértek.

Cívishír: Gondolkodás nélkül igent mondott, vagy vacillált?
Dobos Zita: Egy ilyen felkérésre nem lehet azonnal igent vagy nemet mondani, hiszen előtte felelősségteljesen át kell gondolni. Átgondoltam, és arra jutottam, hogy a debreceni közösségek nekem nagyon sokat adtak, átlendítettek a nehéz időszakokon, ezért egyfajta belső tűz - vagy akár küldetéstudat - hajt, hogy ezt visszaadjam a városnak. Végül ezért vállaltam el a felkérést, mert bár nagyon szerettem a nagytemplomi közösséget, a Főnixnél még szélesebb körben lehet társadalmilag hasznos a munkám.

Cívishír: A legtöbb debreceni egészen biztosan nincs tisztában a számokkal a Főnix kapcsán: hány alkalmazottal, infrastrukturális háttérrel és büdzsével működik a városi nagyrendezvényekért felelős cég? Avasson be!
Dobos Zita: A Főnix portfóliójához tartoznak a nagyrendezvények, mint például a Debreceni Virágkarnevál, a Bor- és Jazznapok vagy a Gourmet-, illetve a Tavaszi Fesztivál, továbbá a Kölcsey Központ és az Apolló mozi és a Visit Debrecen is. Összesen 84 munkavállalónk van, és több mint egymilliárdos a költségvetésünk.

Cívishír: A városházán ki a közvetlen felettese, a kultúráért felelős alpolgármester, Puskás István, vagy maga a város első embere, Papp László?
Dobos Zita: A kulturális alpolgármester. Vele egyeztetve dolgozzuk ki azt a koncepciót, ami mentén működik a cég.

Cívishír: A városvezetők milyen változtatásokat várnak el, hogy elégedettebbek legyenek, mint elődjével, Mészáros Rékával?
Dobos Zita: Az egyik vállalásom, hogy a Kölcsey Központot a régió vezető konferencia-központjává tegyük, a másik pedig az, hogy a debreceniek igazán magukénak érezzék a kis- és nagyrendezvényeket is. Célunk például több, családoknak szóló esemény szervezése és olyan találkozási pontok létrehozása, melyek erősítik a közösségi élményt. Nemcsak a rendezvények mennyiségét, hanem azok tartalmát is gazdagítani szeretnénk. Miközben megőrizzük a nagyrendezvények magas színvonalát, fontos, hogy a programok kínálatát tovább színesítsük és szélesítsük minden korosztály számára.

Cívishír: Hivatalosan nem, de a városháza folyosóján az is elhangzott az elődjével kapcsolatban, hogy az elmaradt Karneváléj és a tavalyi csendes szilveszter miatt kellett távoznia idő előtt, mert ezen programok elmaradása a fiatalok lelkében és a vendéglátósok zsebében okozott hiányt…
Dobos Zita: Nem szeretek sem pletykákkal, sem múltbéli eseményekkel foglalkozni, a jelen és a jövő tervei töltik ki a mindennapjaimat. Idén biztosan lesz szilveszteri buli a főtéren. Az adventi vásár pedig november 29-étől január 6-ig tart, és célunk, hogy Európa egyik legjobbjává tegyük - nem csupán látvány szempontjából, hiszen hiába mutat jól valami egy fotón, ha nincs mögötte tartalom.

Cívishír: Felcsigázott! Milyen koncertekkel búcsúztathatjuk az évet?
Dobos Zita: Novemberben közöljük ezt és a teljes programot, addig türelmet kérek. Ami biztos: a fellépők már készen állnak, és alig várják, hogy találkozzanak a debreceni közönséggel, a konkrét műsorszámokat pedig akkor szeretnénk bejelenteni, amikor a főtérre érkezik a város karácsonyfája, egy izgalmas sajtótájékoztató keretében. A programok november 29-én kezdődnek, és minden korosztályt megszólítanak. Több újdonsággal is készülünk.

Cívishír: Azt sem mondták ki nyilvánosan, de azt is suttogták az elődjéről, hogy nem integrálódott eléggé a város kulturális életébe. Egyszerűbben fogalmazva, félig Budapesten maradt, legalábbis többeknek ez volt az érzete vele kapcsolatban – írtuk meg. Tart attól, hogy Önre is ráfoghatják, félig Borsodban maradt?
Dobos Zita: Ilyen vád nem érhet, hiszen bár a gyökereim borsodiak, én debreceni vagyok. Amit azonban a családomtól Szikszón kaptam - a munkaszeretet, a kötelesség- és felelősségtudatot - azt büszkén őrzöm, és a debreceni mindennapjaimban is kamatoztatom is.

Cívishír: Arról van elképzelése, hogy a virágkarnevált miként lehetne a debreceniekkel is megszerettetni? Unalmas giccsparádé – ez az általános vélekedés a városban.
Dobos Zita: Szeretem a virágkarnevált, és szerintem büszkék lehetünk rá. Az viszont biztos, hogy a Főnix egyik legnagyobb kihívása ez a rendezvény. A jövőt tekintve éppen az a célunk, hogy alulról jövő kezdeményezéseket karoljunk fel, és ezeket beágyazzuk a virágkarneválba, amitől megmarad az esemény turisztikai vonzereje, de a debreceniek jobban a magukénak érzik majd.

Cívishír: A karneváli menetet ebben a formában egyáltalán meg lehet újítani?
Dobos Zita: Szerintem igen. Pusztán akarat, elhatározás és munka kérdése.

Cívishír: A főnixes munkája mellett jut majd ideje a Három királyfi, három királylányra, amelynek szintén a debreceni arca?
Dobos Zita: Idő hiányában sajnos már régóta nem vagyok aktív, de a mai napig jó a kapcsolatom az alapítvánnyal. Ha kérnek, mindig szívesen segítek, de ma már nem tudok annyira belefolyni, mint korábban, hiszen a munkám – és így volt ez a reformátusoknál is – teljes embert kíván.

Cívishír: Demográfiai válságot élünk, ezért beszéljünk arról, ami az alapítvány küldetése, hogy „a gyermekvállalás ne terhet és gondot jelentsen, hanem áldás és boldogság legyen”. A jelenlegi termékenységi ráta azonban nem arról tanúskodik, hogy a mozgalomnak sikere lenne Magyarországon.
Dobos Zita: Kopp Mária még az ezredforduló tájékán készített egy felmérést arról, hogy az egyetemista korosztály hány gyereket szeretne, és akkoriban két és félre jött ki ez a szám. A tervezett és megszületett gyermekszám akkor még nem egyezett, de a húszas évek elején – emlékeim szerint – egy egészen nagyot ugrott a termékenységi ráta.

Cívishír: Ez igaz, de mostanra jelentősen visszaesett, hiszen jelenleg legfeljebb az 1,4-et éri el, ami messze van a miniszterelnök által 2030-ig célnak jelölt 2,1- es értéktől.
Dobos Zita: Nem vagyok sem szociológus, sem családpolitikai szakértő, csak egy családanya. Hála a jó Istennek, az én kívánt gyermekeim megszülettek, és azóta tudom, az élet legnagyobb boldogsága a gyermek.

Cívishír: Nőként jobban ismeri a nők lelkét, mint mi, férfiak. Sokan miért nem vállalnak gyereket? Egészen biztosan nem a pénz hiánya miatt, hiszen a jóléti nyugat- európai országokban is hasonló gondokkal küzdenek. Ahhoz, hogy egy országban természetes szaporodással szinten maradjon a népesség, az egy nőre eső átlagos szülésszámnak valamivel kettő felett kéne lennie. Ezt a szintet az Európai Unióban egyetlen ország sem éri el, míg az Afrikában is szegénynek számító Nigerben a 6-7-es születésszámot ostromolják a nők.
Dobos Zita: Nem az én asztalom ennek az elemzése és értelmezése. Csak ismételni tudom magam: az én életemben a legnagyobb öröm a gyermek. Azért is vállaltam korábban aktív tevékenységet a gyermekvállalást ösztönző Három királyfi, három királylány Alapítványnál.

Cívishír: A Főnix Kft. élére öt évre nevezték ki, ami mondjuk szórakozással, világkörüli utazásokkal hamar eltelne, de ha munkával terhelt, akkor nagyon hosszúnak érezheti az ember. Önre minden bizonnyal utóbbi vár!
Dobos Zita: Egészen biztosan, de ezzel nincs gond. Nem érzem majd hiányát a világkörüli utazásoknak, hiszen az előző öt évem sem azokról szólt. Ugyanakkor egyáltalán nincs bennem nyomasztó érzés a felelősség miatt, hiszen meggyőződésem, hogy a munka és a magánélet egyensúlyát fenn lehet tartani. Fontos, hogy nem terhes munkaként tekintek a Főnix vezetésére, hanem hivatásként. Amikor az ember alázattal és szeretettel viszonyul hozzá, akkor alkotásként éli meg a munkáját.

Cívishír: Azért egy-egy nagyrendezvény előtt, alatt vagy után lesznek majd gyötrelmes napjai, hosszú éjszakái!
Dobos Zita: Ezzel természetesen számolok. Az ide vonatkozó kedvenc bibliai idézetem: „Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számonkérni.” Biztosan lesznek hetek, amikor napokon át alig alszom, de idővel helyreáll az egyensúly.

Cívishír: Az okos, dörzsölt főnök olyan kollégákat választ, akik elvégzik a munka dandárját, ő pedig csak learatja a babérokat!
Dobos Zita: Én nem az a típus vagyok.

Cívishír: A megjegyzés burkoltan arra utalt, hogy milyen személyi változásokat tervez a cégnél?
Dobos Zita: Nyilvánvaló, hogy jó szakemberekre van szükség ahhoz, hogy megvalósítsuk a céljainkat. Tévúton járnék, ha azt hinném, hogy mindenre képes vagyok egyedül. Olyan munkatársakra van szükségem, akikkel szoros szövetségben dolgozunk, hogy amit elvállaltunk, azt közösen véghez is vigyük.

Cívishír: Horgol, köt, süt-főz, sportol, kártyázik, bélyeget gyűjt? Mi a kedvenc időtöltése? Két gyerek és komoly vezetői beosztás mellett egyáltalán lehet hobbija?
Dobos Zita: Nagyon szeretek olvasni, a vízpart és a hegyek pedig mindig feltöltenek.

Cívishír: Vízpart és hegy – Debrecenben aztán keresheti…
Dobos Zita: Egyáltalán nem baj, hogy egyik sincs, legalább kimozdulok időnként. Amikor időm engedi, a családdal és a barátokkal szép kirándulásokon pihenem ki magam, hogy aztán újult erővel térjek vissza Debrecenbe, az otthonomba.

Cívishír: Milyennek látja lelki szemei előtt Debrecent – és benne saját magát – tíz év múlva?
Dobos Zita: Szeretném megőrizni azt a belső békét és nyugalmat, ami most megvan. Csak ennyit kívánok, mert akkor maximálisan elégedett leszek. Debrecen pedig fejlődjön még tovább egy olyan befogadó és szerethető várossá, amely gazdag programkínálatával, kulturális és társadalmi élményeivel valódi nagyvárosi hangulatot nyújt, akár a belvárosban sétálva, akár a Nagyerdőben pihenve, miközben megőrzi értékeit.

Cs. Bereczki Attila