Aranyásó generáció
Mindezt tegnap derítettem ki. Nem ismerem ugyanis a húszas éveik elején járó fiatalokat, de érdekelnek. Ezúttal csak lányok. Többnyire szépek, sokfélék: van köztük kék hajpántos, piros műkörmös, halk, alapból felháborodós, szarkasztikus, harsány. Nem kényszerből gyűltünk össze, úgyhogy csak beszélgetünk. Kíváncsi vagyok rájuk: őket engedik át a zebrán a férjeink, ők fogják kulcsra zárni az utolsó könyvtár ajtaját, ők tanítják a gyerekemet gyökvonásra, az ember szaporodására, ők mondják a rádióban a hajnali híreket, ami azért nem mindegy. Nem is magukról, inkább a korosztályukról festenek árnyalás nélküli képet. Kapaszkodjanak meg!
Trendi a szerelmes film. Ki hitte volna abban a korban, amikor az első 15 másodpercben – lehetőség szerint egyszerre két – uzival le kell mészárolni egy muzulmán családot ahhoz, hogy az előzetes felkerüljön a YouTube-ra. Ennek ellenére az Alkonyat (Twilight) szó hallatán felkel a Nap a modern hölgyek szemében, meg is csillan. Megtudom, a vámpír srác és a civil csaj egymásba esése a vezérszál, aminek köze nincs a borzongáshoz, vér is csak mutatóban folyik. Háborús, életrajzi, kosztümös alkotás ellenben kizárt, régi magyar mozi pedig szóba sem jöhet. Tévét nézni lehet, csak semmi értelme: Mónikát és a nyolcadszor sugárzott Reszkessetek, betörők!-et már ők is unják. A számítógép viszont jöhet. Saccolok, átlagosan napi hányszor 60 percet töltenek a monitor előtt, mire valaki kijavít, fél éve ki sem kapcsolta. A közösségi szájtok nyelik a kattintásokat: bár az iwiw (idézek) egy fos lett, a Facebook, a MySpace még használható valamire. Merthogy a magyar bejelölő elkurvult: átalakult társkeresővé, amire, ha egy lány kiírja, hogy egyedülálló, meglepik az arabok – ha egy férfi teszi ugyanezt, akkor az meg impotens. Az arabokkal amúgy elég sok baj van helyben is: szórakozóhelyeken élik ki, amit eredeti hazájukban tiltanak. Amint meglátnak egy kilógó mellet vagy egy előbukkanó madzagtangát, ami alatt 8 centivel kezdődik csak a nadrág, akkor elvesztik a fejüket. Nahát! Ne higgye magát Szűz Máriának az, aki az auráján kívül mást is kínálgat… – mondják.
Két helyen lehet normálisan mulatni Debrecenben: az egyik egyetemi buli, a másik a tehetősebb réteg belvárosi páholya, az is csak azért, mert a korábbi kedvenc bezárt. A pohárban szinte mindent szívesen látnak: metaxát, pezsgőt, viszkit, vodkát, fütyülőst. Ezekből viszont sata-mata (így!) állapotba hozó mennyiséget isznak. Panaszkodnak a lányok: fiúk nélkül életveszély szórakozni menni, mert egy szólóban érkező nőnek valakihez túl közel táncolni ma már azt jelenti, szépen össze is jöttünk. Nem beszélve arról, hogy az ilyen helyeket ellepik az aranyásók. Kik? Hát az aranyásók! Azok meg kik? Hát a TOP 10-es macacsajok, akik hamarabb tudják az úr autójának motorszámát (fejből), mint a nevét.
Innentől kezdve a fűre már el is felejtek rápróbálni; leragadok az aranyásóknál. Nem mintha olyan régen lett volna, de hozzánk Camping bicajjal, legfeljebb sárga Simsonnal jöttek udvarolni a fiúk. Amit leggyakrabban toltak.
Na, hát ez a divat. Ideje betagozódni. Vagy örülni az első ráncoknak.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
