Amikor a daganatos betegek az orvosukért küzdenek

Dr. Fábián Ferenc debreceni onkológus lett az év (egyik) orvosa a Tegyünk az egészségünkért alapítvány által útjára indított szavazáson, így kapta meg az Astellas-díjat. Tavaly áprilisban egyik pillanatról a másikra - osztályvezető főorvos volt 7 évig, 2009 áprilisáig- helyezték át a Bethlen utcai rendelőintézetbe radiológus beosztott szakorvosnak arra hivatkozva, hogy ott van szükség a munkájára. Közel 3 hónapig ott volt, majd rendkívüli felmondással váltak meg tőle.

Cívishír: – Mivel indokolta a munkáltató ezt a lépést?
Dr. Fábián Ferenc: – Az indoklásban többek között az szerepelt, hogy nem megfelelő hangnemben, csúnyán beszéltem a kollégáimmal és a betegeimmel, és ez már a betegellátás rovására ment. Azt gondolom, hogy a díj is, amit most megkaptam, nem azt bizonyítja, hogy ilyen ember lennék. Felrótták azt is, hogy bizonyos kezelésekkel kapcsolatban hanyagul végeztem az adminisztrációt.

Fábián doktor az idén egyike lett az „Év orvosa” pályázat díjazottjainak, ahol a betegek jelölik történeteikkel azt az orvost, akit sokra tartanak. Néhány részlet a róla írottakból: „Nagy veszteség ért bennünket, nyilvántartott betegeket, amikor mentünk kontroll vizsgálatra és nem ő volt a Kenézy Gyula Kórház onkológia osztályának főorvosa. Próbáltunk összefogni, mint egykori betegei, akik neki köszönhetjük az életünket.” „Ami a mostani helyzetben az elkeserítő – és biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem, hanem még rajtam kívül nagyon sok betegnek, hogy egy ilyen embertől egyik napról a másikra megválik egy intézmény a betegek kérésének és érdekeinek teljes semmibe vételével! Sajnos ilyen világot élünk, hogy talán az egyik legkiszolgáltatottabb betegréteget önös és mondvacsinált okok miatt még jobban sújtják az emberiesség teljes hiánya miatt.” „...Mint ahogy arról sem hallottunk, hogy fegyelmije, figyelmeztetése lenne. Akkor hol van most? Mikor felvilágosítást kértünk felőle, azt felelték: hosszantartó táppénzen van. Ez nem igaz. Sok beteg kereste őt. Egymásnak adtuk az információt. Elküldték. Más ül a főorvosi székén és nem is gyógyíthat. Egy sötét szobában röntgenleleteket elemez. Egy nagy tudású, sok tapasztalattal rendelkező, emberséges orvosra nincs szüksége Debrecennek és ennek az országnak? Nincs itt még elég baj? Kiknek jó ez? Az orvos és beteg jó kapcsolatáról már minden egészségügyi kiadványban írnak. Akkor a valóságban miért szúr szemet ez valakiknek?” „A mi gyógyítónkat Fábián Ferencnek hívják, és nagy szeretettel várjuk vissza a helyére, a Kenézy Kórházba. Keresi az igazát, perben áll az őt elbocsátó kórházzal,... Tudjuk, hogy így évekig el lehet húzni. Főorvos úrnak viszont élni és dolgoznia kell. Neki a munkája az élete. A hét első három napján a gyulai kórházban dolgozik. Sok betege utánament.”

Cívishír: – Mit szeretne a perrel elérni?
Dr. Fábián Ferenc: – A visszahelyezésemet, az elmaradt jövedelmeimet és erkölcsi jellegű kártérítést kérek.

Cívishír: –Volt-e bármilyen előzmény az elbocsátás előtt?
Dr. Fábián Ferenc: – Az ügynek semmilyen előzménye nem volt, sem fegyelmi, sem szóbeli figyelmeztetés. Sem a betegek, sem a kollégák részéről nem érkezett panasz. Az osztály, amit vezettem, mindig nyereséges volt. Ezért nem értettem, miért történt ez. Ma már arra gondolok, valakinek, aki sokkal befolyásosabb ember, szüksége volt a helyemre.

Cívishír: – Most hol tart éppen a per?
Dr. Fábián Ferenc: – A negyedik tárgyalás fog következni. Több tárgyalásra az idézés ellenére sem jött el a kórház menedzsmentje.

Cívishír: – A betegek hogyan reagáltak?
Dr. Fábián Ferenc: – Teljesen kétségbeestek, fordultak a menedzsmenthez, ahol senki nem állt velük szóba, a polgármesterhez, a betegjogi képviselőhöz, újsághoz, levelet írtak az egészségügyi miniszternek. Már arra is készültek, hogy éhségsztrájkot szerveznek. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a daganatos betegekkel senki nem foglalkozott, azokkal, akik megbíztak bennem.

Természetesen megkerestük a Kenézy Kórház Nonprofit Kft.-t is, akik azt mondták: a munkaügyi per lezárultáig nem nyilatkoznak.

Czibere Anikó