Állva tapsolták a jövő letéteményeseit Püspökladányban

A közönség állva tapsolta meg a Petőfi Sándor Általános Iskola 5. és 6. osztályos tanulóinak ünnepi műsorát Püspökladányban, a művelődési ház színháztermében március 15-én délelőtt, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulója alkalmából rendezett városi megemlékezésen. A diákok előadása úgy idézte fel a történelmi eseményeket, hogy közben a mai fiatalok világához is közel tudta hozni a márciusi ifjak üzenetét. A megható és látványos műsort ünnepi köszöntő előzte meg, majd a megemlékezés a Hősök terén, a huszár emlékmű megkoszorúzásával folytatódott, ahol a város és intézményei vezetői, civil szervezetek, valamint magánszemélyek hajtottak fejet a hősök emléke előtt.

Hit és összetartozás

Vadász Ferenc polgármester beszédében hangsúlyozta: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legfontosabb és legmeghatározóbb eseménye volt, amely nemcsak a magyarság, hanem Európa történelmében is kiemelkedő jelentőséggel bír. Március 15-ét a magyar történelem egyik legfényesebb napjának nevezte, amely nem pusztán egy forradalom kezdetét, hanem a nemzeti összefogás, a szabadságvágy és a függetlenség iránti közös akarat megszületését is jelenti. Felidézte: a magyar nemzet ezen a napon békésen, de rendíthetetlen elszántsággal mondta ki, hogy szabadságot, jogegyenlőséget és nemzeti önrendelkezést kíván.

A polgármester arra is emlékeztetett, hogy a magyar forradalom nem önmagában álló történelmi jelenség volt, hanem az 1848-as európai forradalmi hullám, a népek tavasza részeként bontakozott ki. Szavai szerint azok, akik akkor felemelték hangjukat, hittek abban, hogy a szabadság, az igazság és a nemzeti függetlenség nem elérhetetlen eszmény, hanem megvalósítható valóság.

Beszédében kitért arra is, hogy bár a szabadságharc vereséget szenvedett, a szabadság eszméje nem bukott el vele együtt. Öröksége tovább élt a későbbi korszakokban. Március 15. ma is arra figyelmeztet, hogy a szabadság nem magától értetődő állapot, hanem olyan örökség, amelyért minden nemzedéknek újra és újra felelősséget kell vállalnia.

Vadász Ferenc külön hangsúlyt adott annak is, hogy az ünnepi megemlékezések ereje a közösségben rejlik. Amikor együtt idézzük fel a márciusi ifjak lelkesedését, a honvédek áldozatát és a nemzeti összefogás felemelő pillanatait, akkor nemcsak a múltra emlékezünk, hanem a jelenhez is mércét állítunk. A közösség ereje ma is a hitben, az összetartozásban és a jövőbe vetett bizalomban mutatkozik meg.

Továbbadni a történelmi örökséget

A beszéd zárásában a polgármester a múlt tiszteletének jelentőségéről szólt, mert enélkül a jelent sem érthetjük meg igazán, és a jövőre sem készülhetünk felelősen. Úgy fogalmazott: a nemzet megmaradásának zálogát a gyermekekben látjuk, ezért különösen fontos, hogy megismerjék történelmünk sorsfordító eseményeit és a szabadság, a függetlenség, az önállóság értékét. Emlékeztetett arra is, hogy a szabadság eszméje nem választható el a biztonság és a béke ügyétől: a magyar emberek biztonságát és a nemzetek közötti békét is védeni kell.

A püspökladányi ünnepség így nemcsak emlékezés volt, hanem csendes fogadalom is. Annak kimondása, hogy a hősök öröksége addig él, amíg van közösség, amely továbbadja. S amíg a gyermekek szívében helyet kap a haza szeretete, addig március 15. nem csupán ünnep marad, hanem élő, nemzedékeket összekötő igazság.