Alkonyat: Egyre véresebbé válik a vámpírrománc
Előre bocsátanám, hogy én igenis szeretem a csöpögős, sírós, a másikat majdnem elvesztős, majd (mindenki nagy meglepetésére) mégis megtalálós, egymásért meghalós, egymás nélkül tovább élni nem akarós, azaz a (drámaian) romantikus filmeket. Vállalom. Rengeteg, a fenti kritériumok valamelyikének (vagy mindegyikének) megfelelő mozgókép-alkotás megtekintésén vagyok már túl, szóval mondhatni, sokat látott, „öreg róka” vagyok e téren. De hát, szóval, ez nekem is sok volt.
Túláradó szenvedés
Pontosítanék, mert valójában az Alkonyat-filmek második része, a tavaly bemutatott Újhold volt az, ami az első rész izgalmai és női szemmel újra és újra átélni vágyott romantikája után túl soknak bizonyult. Az első rész ugyanis a maga újdonságaival (a vámpírok hátborzongató és egyben mesés világa, vámpírok kontra emberek, illetve vámpírfiú és melankolikus emberlány szerelmének kibontakozása) ciki vagy nem, átütő élményt, elsöprő sikert aratott a női szívekben. Ehhez képest a második rész semmi másról nem szólt, csak és kizárólag a szenvedésről. Bella és Edward hol együtt szenvedett, hol pedig külön, de ezt az egyet folyamatosan és kitartóan tették. Egyetlen „új hír” bővítette csupán a nézők Alkonyat-tudásanyagát: az, hogy Jacob nem egyszerű indiánfiú, hanem egyenesen vérfarkas. A vérfarkasok és a vámpírok pedig ősi ellenségek. És innentől Edward és Jacob (ha lehetséges) még jobban gyűlölték egymást. (Mert hát azt tudni illik, hogy bár Bella szíve Edwardé, Jacob is szerelmes a lányba, előbb titokban, később már kevésbé.) És ennyi. Két teljes órában, és még tíz percben. Reménytelen romantikus lévén mégis megnéztem a harmadik, a Napfogyatkozás című epizódot, mert a második rész eseménytelensége ide és a szerelmesek túláradó szenvedése oda, mégiscsak lázban tart a vámpírfiú és a melankolikus emberlány bontakozó szerelmi története…
Lehetséges az „örökké együtt”?
A Napfogyatkozás egyértelműen és lényegesen eseménydúsabb, izgalmasabb és ezáltal nézhetőbb a második résznél (az elsőnél nem). A szenvedés persze itt is folytatódik, most többnyire a „változtass át engem is vámpírrá” témakör köré csoportosulva. Bella ugyanis nem hajlandó tágítani a fejébe vett gondolattól: örökre Edwardhoz szeretné kötni életét, és arra kéri a fiút, hogy változtassa őt is vérszívóvá. Bár kétségtelen, hogy az „örökké együtt” máshogy nem lehetséges, Edward mégis újra és újra megpróbálja erről lebeszélni a lányt, mert úgy gondolja, nagy hiba lenne önszántából feladni a „hagyományos” emberi életet, ugyanis a vámpír lét közel sem fenékig tejfel. Miközben a szerelmesek közt ezen megy a vita, a háttérben hatalmas harc készülődik, egy Victoria nevű vámpírlány ugyanis Bella életére vadászik, mert annak idején Edward megölte a szerelmét, és szeretné, ha a fiú is megtudná, milyen érzés elveszíteni azt, aki a legfontosabb az ember (vagyis a vámpír) számára. A vörös hajú vámpírlány nem viccel, úgynevezett újszülöttekből (azaz frissen átváltoztatott vámpírokból) álló hadsereget szervez. Ám természetesen erre a Cullen család még időben rájön, és mivel Jacob és Edward egyvalamiben egyet ért, ez pedig az, hogy Bellát mindenképpen meg kell védeni, szóval ezért az egy nemes célért ezúttal a vámpírok és a vérfarkasok összefognak. És ki hinné, győzedelmeskednek a vámpírhadsereg és Victoria felett. A harcban Jacob egyébként csúnyán megsérül, de véleményem szerint nem kell aggódnunk, meg fog ő gyógyulni…
Üdítő poénok
Az előző két részhez képest meglepően üdítő újdonságként hatnak az itt-ott elejtett poénok, amelyek főként a szerelmi háromszöggel kapcsolatban törnek felszínre. Csupán kósza félmondatok ezek, mégis jól esik a film közben néha „felröhögni”. Ami azonban még ennél is meglepőbb, hogy két év után kiderül, hogy tulajdonképpen a főszereplők is tudnak mosolyogni. A folyamatos szenvedés közepette ugyanis eddig valószínűleg erre nem volt idejük, most azonban megtörik a jég. Robert Pattinsonnak például egészen megváltozik az arcszerkezete, amikor mosolyog.
Mindent összevetve azt mondom, az Alkonyat: Napfogyatkozás, ha nem is kötelező, de ajánlott mű a romantikus filmek kedvelőinek. Aki pedig (szó szerint) végigszenvedte a második részt, az tulajdonképpen már előre megdolgozott a harmadikért, és tapasztalatból mondom, nem kell aggódni, ez tényleg nem lesz olyan rossz!
Kovács Dóra
