„Én soha nem akartam kurvázni”
Két középkorú férfi, Zoltán és Kálmán – nevezzük így őket – megrázó őszinteséggel beszélt szex- és szerelemfüggőségéről, továbbá egyéb szenvedélybetegségről a Józanság Napja elnevezésű rendezvény Nyitott ajtók beszélgetésén. Mindketten tagjai az SLAA-nak, azaz az anonim szex- és szerelemfüggők közösségének. Színre lépésük oka: tudatni, hogy van kiút a függőségből.
– Sziasztok, Zoltán vagyok, szex- és szerelemfüggő – hangzott el a kíméletlenül őszinte kinyilatkoztatás. Tíz ember néma döbbenettel, egyben kíváncsisággal hallgatta Zoltán történetét, aki élete eddigi legsötétebb titkait tárta fel vadidegenek előtt. Zoltán gyermekkorában a szexualitás tabunak számított, felvilágosítást nem kapott – ha a családi házban a szex szóba került, azt azonnal szőnyeg alá seperték. – A függőségem már gyerekkoromban elkezdődött. A pornóval és az önkielégítéssel hamar megismerkedtem. Körülbelül tíz évvel ezelőtt egyetemre mentem, akkor már együtt voltam a mostani feleségemmel. Összeköltöztünk, dolgoztunk, azt éreztem, szabad vagyok; azt csinálok, amit akarok. A párom volt az első az életemben szexuálisan, és úgy voltam vele, ha nem fekszem le mással, akkor nem fogok tudni elköteleződni mellette. Így elmentem egy prostituálthoz. Később többet is felkerestem, majd elkezdtem szexuális együttlétekre partnereket keresni – nem fizetős módon is – sorolta a tényeket, miközben a hallgatóság nem tudta róla levenni a tekintetét.
Felidézte: az első prostituált meglátogatása szorongással töltötte el, bűntudata volt és szégyent érzett, miközben a várt kielégülést nem kapta meg. Mégis folytatta.
Az élményt nem a szex, hanem a titok, a kockázat jelentette. – Szorongtam, rosszul éreztem magam, de volt, amikor azt gondoltam, ez most jó. Később rájöttem: nem kaptam semmit. Csak még mélyebbre süllyedtem – jelentette ki. A titok egy idő után kitudódott, lebukott a barátnője előtt, Zoltán pedig teljesen megtört – azt mondta, soha többet nem tesz ilyet. Aztán néhány nap múlva ott folytatta, ahol abbahagyta… – Egy idő után muszáj volt segítséget kérnem, tudtam, hogy problémám van, és igazából az elveimmel teljesen szembement, hogy ezt csinálom a barátnőm mellett. De komoly beismerés vagy változásra való akarat nem volt bennem – tudatta. Zoltán pszichológushoz, addiktológushoz járt, közösen párterápián is részt vettek, de mindenhol hazudott. Magának és a környezetének is. A kapcsolatát megpróbálta menteni: ígéretekkel, újabb terápiákkal, gyűlésekkel. De ez mind a színjáték része volt. Majd jött az igazi fordulópont, amikor a felesége – akiről időközben kiderült, hogy társfüggő – közölte: válni akar. – Akkor értettem meg, hogy most már nem másokért, nem a látszatért, hanem magamért kell megváltoznom – ismerte be. Egy kéthónapos, gyógyszermentes terápiára vonult be, ahol önismereti munkával, csoportterápiával, filmekkel, írással dolgoztak. Itt megtanulta, nem elég mutatni, hogy próbálkozik, hanem akarni kell a változást. Ezután Debrecenben megalapították a szex- és szerelemfüggők anonim csoportját, ahol ma is dolgozik önmagán. Mint mondta, azóta nem lépett félre, és olyannyira stabil a kapcsolata, hogy úton van a harmadik gyermeke. De a küzdelem mindennapos: „A függőség ott van, mindig ott lesz. De már nem irányítja az életemet.”
– Sziasztok, Kálmán vagyok, másodállásban szex- és szerelemfüggő – vette át a szót a másik előadó, aki gyorsan tisztázta, miért "csak" másodállásban. – Van egy alapvető függőségre való hajlamom, mindig keresem a külső forrásokból a szeretet-visszaigazolást. Tudom, szorongani fogok, amíg meg nem halok. Az én történetem teljesen átlagos: drogfüggés, 15 évig szívtam, és tízéves koromtól van egy erős önkielégítési hajlamom, amire akkor is szükségem van, amikor kapcsolatban vagyok. 18 éves koromtól kapcsolatból kapcsolatba ugrottam. Kétszer voltam nős, kétszer váltam, két kislányom van – sorolta a száraz tényeket. Kálmán a saját felépülését tűzte ki célul, ezért látogatja az SLAA gyűléseit. Próbál – ahogy ő fogalmazott – megszelídülni, szembenézni belső vívódásaival.
Őszintén – minden kérdésre
– Én soha nem akartam kurvázni; lehetőleg olyanokat választok, akik nyitottak a szexkapcsolatra, és semmi más nem kell nekik. Elmondom az elején, hogy ennyi lesz. Nem akarok vele mutatkozni, csak járok hozzá mondjuk hetente kétszer. Van ilyen szexkapcsolatom most is. Szoktam csodálkozni: ha ezt velem csinálnák, biztosan kiakadnék. Tudom, hogy nem jó – vallotta be Kálmán, aki kérdésre azt is elmondta, a csoportban nincs meghatározva, hogy mi számít tiszta állapotnak, hiszen a szex, a szexualitás a mindennapunk része, amire minden embernek szüksége van. Ő akkor érzi magát tisztának, ha nem nyúl azonnal magához, amikor egyedül van, és a szabadidejében nem keres nőket.
A családi háttér mennyire befolyásolja, hogy valaki szexfüggő legyen? – hangzott el a következő kérdés. – A függőség családi betegség. Nálam ez az alaptézis – kezdte Kálmán. – Amikor beszélek otthon a függésemről, próbálnak érvényteleníteni, legalábbis az édesanyámon sűrűn észreveszem. Kerüli a pszichológiát és a mentálhigiénét. Tudjuk, mindenkinek más a tagadása. A függőségeinket otthonról hozzuk, megtanulunk az érzelmi kihívások elől belemenekülni a dolgokba.
Zoltánnak – aki egy viszonylag kiegyensúlyozott családból származik – sok minden hiányzott a gyerekkorában. Annak ellenére, hogy a családja szerette, nem szenvedett hiányt, soha nem látott a szülei között intimitást. – Biztos, hogy minden függésnek van családi háttere. De mi nem a függőségeink gyökerét keressük ma már, hanem a saját jellemünket megismerve, a hibáinkon változtatva próbáljuk a felépülést gyakorolni. Tegnap pont arra jöttem rá, hogy a hazugság és a titoktartás is a függőségem része volt. Az, hogy görbe utakon járjak, nem a megcsalás velejárója, hanem maga a kiélés volt. Függés, amikor megszerveztem a találkozót, amikor hazudtam a feleségemnek vagy az, amikor mostam le magamról más illatát. Ez mind hozzátartozott az életemhez, ez adta a dopamint.
Attól nem féltetek, hogy hazavisztek valamilyen betegséget? – jött a kérdés. – Viccesen többször elhangzott már: aki nem kockáztat, az nem férfi. De egyébként igen. A függők olykor megbeszélik egymással, hol lehet HIV-tesztet csináltatni. Én mindig azt nézem, hogy azoknak a partnereknek, akikkel vagyok, van-e valami bajuk – kezdte Kálmán. – Igazából állandó félelem van az emberben, de terelünk. Ne az legyen előttem, hogy erkölcsileg rossz dolgot csináltam, hanem inkább aggódjak amiatt, hogy van-e szexuális úton terjedő betegségem vagy nincs. Egy függőt nem tart vissza, hogy valamit elkaphat.
– Én tagadásban voltam, nem is teszteltem magam. Féltem, hogy kiderül, van-e valami problémám – válaszolta Zoltán.
Mi volt vonzó a félrelépésben? – érdeklődött egy hallgató. – Amikor az első gyerekem született, még csak szextelefonon voltam kapcsolatban valakivel. Ő nagyon akart engem a való életben is. Sokáig el tudtam utasítani, de végül megtörtem. Elmentem hozzá, és kielégített – mondta Kálmán. – Ezt bevallottam a feleségemnek, mert lelkiismeret-furdalásom volt. Egyébként ez is önző cselekedet volt, mert nem akartam, hogy a lelkemet nyomja a teher. Szóval mindent bevallottam, végül egy év múlva elvált tőlem. Már nem kaptam meg azt a ragaszkodó szerelmet, amit előtte tapasztaltam. Gyereket szül nekem, én pedig elmegyek máshoz? Igaza volt – jelentette ki. Kálmán meglátása szerint a kalandvágy, a gyengeség és az éretlenség vezérelte a félrelépésében. Menekülni akart az érzelmi kihívások, a felelősség, az elköteleződés elől. – A megcsalás után borzasztó volt hazamenni. Éreztem, hogy nemcsak a feleségemet, de a gyerekemet is megcsaltam. Az akkor keletkezett bűntudatot a mai napig nem tudom kisikálni magamból.
Mi segít kordában tartani a függőségeteket? Hiszen a szex jó a testnek és a léleknek is. – Nekem sokat segítenek a gyűlések, az SLAA 12 pontja. Próbálok odafigyelni az önkielégítésre, legyen mondjuk heti egy, egészségügyi célzattal, az talán rendben van. Szeretnék meggyógyulni, hogy esélyem legyen egy szerelmi kapcsolatra – zárta rövidre Kálmán.
– Én szerencsejáték-függő is vagyok, de azzal kapcsolatosan sokkal később ismertem be, hogy problémám van. Mindenki mélypontja – bármelyik függőség esetében – egyedi. Van, aki szerencsésebb, nem kell mindent elveszítenie, másnak igen, hogy felismerje, változtatni szeretne. Ma már egyértelműen a családom tart kordában – az, hogy nem szeretném őket elveszíteni.
Amikor nem prostival voltatok, akkor fontos volt, hogy a nő is élvezze a szexet vagy csak magatokra gondoltatok? – hangzott el a kérdés. – Az volt a legfontosabb – vágta rá Kálmán. – Emiatt is éreztem, hogy sikeres vagyok valamiben. Oké, elhagytak, szar férj voltam, de még ma is jó szerető vagyok! Szerető – vagyis nem érdekelt az érzelmi része, csak a partner elégüljön ki sokszor. Olykor munkaként fogtam fel.
– Azért nevezünk be a 100 méteres futóversenyre, hogy hazavigyük a trófeát… Nekem is fontos volt, hogy a partnereim kielégüljenek. Egyébként prostituáltnál is. Biztos, hogy sokszor csak eljátszották, de nekem épp erre volt szükségem. A szex itt is rólam és az egómról szólt. Hogy nekem jó legyen, amihez az is hozzátartozott, hogy én juttatom el a csúcsra – vallotta be Zoltán.
Tartósan tartottatok szeretőt? – Szerettem volna, csak gyáva voltam hozzá – vallotta be Kálmán. – A régi világban elfogadták, hogy a férfiak olykor eljárnak otthonról… De persze, ha egy nő csinálja, az mocskos kurva. Úgy voltam vele, hogy pénzt viszek haza, dolgozom, akkor szeretőm is lehet. Ebből is látszik, sok toxikus dolgot hozok magammal, ezekhez tudok fejben hozzárendeződni. Nem ismerem az egészséges családot, mert az én családom sem volt az. Szeretőm nem lett, ám elkezdtem egyre nyíltabban félrelépni. Azt vártam, hogy kiderüljön, legyen egy nagy balhé, utána bocsásson meg nekem a feleségem…, de végül nem bocsátott meg. És nem is biztos, hogy igazán megbántam. 40 éves koromban aztán újra elhatároztam, hogy megajándékozom magam egy szeretővel. Ezt leírtam, mailben elküldtem egy csajnak. De szerintem a feleségem olvashatta a levelet, mert ez után úgy ment el mellettem, mint egy tábla mellett. Attól nem féltem, hogy szorosabb érzelmi szálat alakítsak ki valakivel, hisz ha képes lennék erre, akkor nem csaltam volna meg.
– Nekem kialakult szeretői kapcsolatom, ráadásul épp egy prostituálttal. Óriási egófröccs volt, hogy már nem kell fizetnem érte, hanem azért szexel velem, mert kielégítem. De érzelmi része nem volt a dolognak.
Az SLAA olyan férfiak és nők közössége, akik segítenek egymásnak józannak maradni. Segítséget kínálnak bárkinek, aki szex- vagy szerelemfüggésben szenved, és ezen változtatni szeretne. Mivel a közösség tagjai maguk is mindannyian függők, sajátos megértést mutatnak egymás és a betegség iránt. Tudják, milyen érzésekkel jár ez a betegség, és megtanulták, hogyan lehet felépülni belőle a közösség segítségével. Az anonim szex- és szerelemfüggők egy 12 lépésen alapuló közösség, ami az anonim alkoholisták mintáját követi. A tagság egyetlen feltétele a szex- és/vagy szerelmi függés kiélésének abbahagyására irányuló vágy. Az SLAA tagjainak hozzájárulásaiból tartja fenn magát és nyitott bárki számára, aki úgy érzi, hogy szüksége van rá.
Fogarasi Renáta
